Tükrözzük vissza Isten szeretetét! – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, a püspöki szinódust lezáró szentmisét követően Ferenc pápa az Apostoli Palota ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében arra buzdított, hogy az Istentől kapott szeretet minket is serkentsen nagylelkű önátadásra, kötelezzük el magunkat a felebarátok iránti szeretetre.

Csak akkor tudunk komolyan szeretni, ha rendelkezünk a szeretet gyökerével, amely Isten szeretete, Jézus szeretete – hangsúlyozta beszédében Ferenc pápa, felidézve Kalkuttai Szent Teréz anya alakját, aki életszentségét „egy csepp tiszta vízként” élte meg, amelyben felragyog Isten szeretete.

A mai evangéliumi szakasz a legfőbb parancsolatról beszél nekünk (vö. Mt 22,34-40) – kezdte beszédét a Szentatya, utalva Máté evangélista szövegére: Egy törvénytudó erről kérdezi Jézust, aki a „szeretet nagy parancsolatával” válaszol: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből [… és] szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Isten és a felebarát szeretete egymástól elválaszthatatlanok – szögezte le Ferenc pápa, majd ehhez a megállapításhoz fűzte elmélkedését.

A pápa mindenekelőtt rámutatott: az a tény, hogy az Úr iránti szeretet az első, arra emlékeztet bennünket, hogy Isten mindig megelőz minket (vö. 1Jn 4,19 – „Szeressük tehát (Istent), mert Isten előbb szeretett minket”) – utalt a pápa Szent János apostol első levelének szavaira. Végtelen gyengédségével, közelségével, irgalmasságával Isten megelőlegez bennünket, mert Ő mindig közel van hozzánk, gyengéd és irgalmas. A gyermek az édesanyja vagy az édesapja ölében tanul meg szeretni: „mint anyja ölén a gyermek” – emlékeztetett a Zsoltár (131, 2) szavaira a Szentatya. Nekünk is így kell éreznünk magunkat Isten karjai között. És ott magunkba szívjuk az Úr szeretetét, ott találkozunk a szeretettel, amely minket is nagylelkű önátadásra késztet. Szent Pál emlékeztet erre, amikor azt mondja, hogy Krisztus szeretete olyan erőt hordoz magában, amely szeretetre sürget (vö. 2Kor 5,14). Minden Krisztustól indul el. Nem tudod komolyan szeretni a többieket, ha nem rendelkezel ezzel a gyökérrel, amely Isten szeretete, Jézus szeretete – fejtette ki beszédében a Szentatya.

A pápa ezután egy második szemponthoz fűzte a gondolatait, amely a szeretet parancsából ered. Összekapcsolja az Isten iránti szeretetet a felebaráti szeretettel: azt jelenti, hogy testvéreink iránti szeretetünkkel tükörként visszasugározzuk az Atya szeretetét. Isten szeretetét tükrözni, ez a lényeg; szeretni Őt, akit nem látunk, a testvéreinken keresztül, akiket látunk (vö. 1Jn 4,20 – „Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné?) – utalt ismét Szent János apostol első levelének tanítására a pápa, majd Kalkuttai Szent Terézre emlékeztetett. Egy nap egy újságírónak, aki megkérdezte tőle, hogy vannak-e illúziói arról, hogy cselekedeteivel megváltoztatja a világot, így válaszolt: „Nem, én soha nem gondoltam, hogy meg tudom változtatni a világot! Én csak egy csepp tiszta víz akartam lenni, amelyben Isten szeretete felragyoghat” (Sajtótájékoztató a Nobel-békedíj átadásáról, 1979). Így tudott ő, aki olyan kicsi volt, olyan nagy jót tenni: Isten szeretetét cseppként visszatükrözve. És ha néha őrá és más szentekre tekintünk, és azt gondolnánk, hogy ők utánozhatatlan hősök, jusson eszünkbe ez a kis csepp, az, hogy a szeretet egy kis csepp, amely olyan sok mindent meg tud változtatni – mondta a pápa, majd feltette a kérdést: És ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy megtesszük az első lépést. Ez a kis csepp, az, hogy megtesszük az első lépést.

Ferenc pápa ezután önvizsgálatra buzdított: Isten szeretetére gondolva, amely mindig előttünk jár, megkérdezhetjük magunktól: hálás vagyok-e az Úrnak, aki elsőként szeret engem? Érzem Isten szeretetét és hálás vagyok-e Neki? És megpróbálom-e visszatükrözni az ő szeretetét? Elkötelezem-e magam, hogy szeretni fogom testvéreimet, hogy megteszem ezt a második lépést?

Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott:

„Szűz Mária segítsen bennünket abban, hogy a szeretet legfőbb parancsolatát megéljük mindennapi életünkben: szeressük Istent, hagyjuk, hogy Isten szeressen bennünket és szeressük testvéreinket”.

Forrás: Vatican News