Ferenc pápa homíliája Szingapúrban: A legszebb építmény az Isten teremtette ember
„A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít” szentpáli gondolat jegyében fogalmazta meg homíliáját Ferenc pápa csütörtök késő délután, a szingapúri Nemzeti Stadionban bemutatott szentmise során, mintegy 50 ezer hívő jelenlétében. A gazdag ország impozáns épületei az ember szorgalmát dicsérik, aki azonban a talentumba kapott alkotó képességével a Teremtő Isten legszebb építménye, az képes a közösségi szeretet művelésére”.
hirdetés
Pál apostol az építő szeretetről szóló gondolatát egykor a gazdag Korinthusban élő, de karizmákban is gazdag keresztény közösségnek írta, ajánlva egyúttal a szeretet építését a közösségben is. Ez a gondolat érvényes az adományokban bővelkedő szingapúri helyi egyházra is, melynek élő, gyarapodó közössége élénk és építő párbeszédben áll a többi felekezettel – kezdte homíliáját Ferenc pápa, majd a város nagy és merész építészeti alkotásaira hívta fel a figyelmet, köztük magára a Nemzeti Stadion lenyűgöző épületegyüttesére, mely otthont ad a szentmisének. E nagyszerű épületek láttán sokan a pénzre, a technikára és a mérnöki munkára gondolnak, de valójában azok gyökerében végső értelemben a szeretet áll, az a szeretet, amely épít. Ez nem egy naiv gondolat – szögezte le a pápa –, hiszen bármiféle jó emberi alkotás mögött, túl az emberi fáradozáson, ott rejlik „a szeretet, ami nélkül nincs lendület, sem pedig cselekvő és építő szándék”. Ha van és meg is marad valami jó ebben a világban, az csak azért van, mert a szeretet győzött a gyűlölet felett, a szolidaritás a közöny felett, a nagylelkűség az önzés felett. Enélkül itt sem tudott volna senki ekkora metropoliszt emelni!
Ezért amit szemünkkel látunk, az egy jel, és az előttünk álló művek mögött a szeretet sok története rejtőzik: közösségben élő férfiak és nők, hazájukat szerető állampolgárok, a családról gondoskodó anyák és apák, és számos szakember és munkavállaló. Jót tenne nekünk, ha a szeretetnek ezeket a jeleit le tudnánk olvasni az épületek homlokzatáról – ajánlotta a Szentatya.
Néha azonban a tervek nagysága, a pénz, a hatalom, a jólét elhomályosíthatja a szeretet legfőbb valóságát. A hit világosít meg bennünket erről a bizonyosságról, hogy a szeretetre való képességünk gyökere maga Isten, aki atyai szívével teremtett és Fia által megváltott minket. „Szeretetünkben tehát Isten szeretete tükröződik vissza” – ahogy Szent II. János Pál mondta itt 1986-os látogatása során, hozzáfűzve még: „Ez az oka annak, hogy a szeretetet a minden ember iránti mélységes tisztelet jellemzi, függetlenül származásától vagy bármiféle hitvallásától”. A legszebb épület, a legértékesebb kincs, a legjövedelmezőbb befektetés Isten szemében mi vagyunk, ugyanazon Atya szeretett gyermekei, kiknek hivatása e szeretet terjesztése. A szeretet, amelyet Isten mutat nekünk, és amelynek gyakorlására hív minket, abban áll – ahogy Szent II. János Pál pápa ugyancsak itt mondta –, hogy „nagylelkűen válaszol a szegények szükségleteire, együtt érez a szenvedőkkel, kész a vendégszeretetre, hűséges marad a nehéz időkben is és mindig kész a megbocsátásra és a reménységre”.
Szűz Mária szent Nevének ünnepén Ferenc pápa megállapította, hogy hány embernek is adott reményt és támaszt az ő jelenléte, amikor nevét segítségül hívták örömben és fájdalomban egyaránt. Mindez azért van, mert Őbenne látjuk az Atya szeretetét a legszebb és legteljesebb módon megnyilvánulni, egy anya gyengédségében, aki mindent megért és megbocsát, és aki soha nem hagy el minket.
Végül Ferenc pápa Xavéri Szent Ferenc, a missziók védőszentjének egyik levelére utalt, melyet halála előtt írt Rómába Szent Ignácnak, ebből a térségből. Ebben kifejezi azt az óhaját, hogy szeretne elmenni korának összes egyetemére, hogy „mint egy őrült a fülükbe kiáltsa azoknak, akikben több a tudás mint a szeretet, hogy a testvéreik iránti szeretettől indíttatva misszionáriusokká váljanak, szívük mélyéből szólva:
„Uram, itt vagyok; mit akarsz, hogy megtegyem”.
Forrás: Vatican News
INRI,
tudás? szeretet? egyetem? nem kormányzati “civil okostojás” szervezet? nýilt társadalom? alapitványok? fejtágítók? ideológiák? teológiák?
Megjegyzés: Az egyetemek pénzböl élnek. Akitöl azt kapják, annak a nevében lesznek irányítottan a professzoraik “oktatni” kényszerítve. Akik azért, hogy az egytemeken oktathassanak sok-sok-sok kompromiszumra (is) képesek. Mert amit a Dekán=egytemi igazgató mond azt követik, különben repülnek és mehetnek dolgozni (amit nem nagyon akarnak…). A “tanár teológusokra” is igaz ugyanez. Persze, hogy jobb szép okosakat-mondogatni jó pénzért-meg népszerüségért, mint keményen dolgozni napi 12-14 orta´t (utazással együtt). Miért nem akar pl. a paptanár más szakmát akit repitettek, mert homóatya lett? Oda a népszerüség megaz ingyenélet az okstojás dumákért cserébe?
Jézus egészen másúton jött el a lelkekbe, mint a fenti szokványos
“(ál)tudományos egytemi út”…
…………………
12 analfabéta zsidó-halász tanítványt választott. Akinek volt szakmája és megélt akkor is, ha a teológus-egytemista feletteseik (akik egyedül tudni vélték, hogy mit akar az Isten) kirugták, vagy inkább soha nem is alkalmazták öket…Söt üldözték öket azért mert elmondták amit láttak, hallottak és kezükkel tapintottak= a Jézuseseményt…Jézus kivégzése után nem lettek öngyilkosok, mit az egytelen “tanúlt Jézusi tanitvany”- akit Isten irgalma nem tudjuk hová vezet a mennyekben…Nem lettek a halászok öngyilkosok (halott vezér-bukott ügy) hanem vezetöjük Péter ezt mondta: “megyek halászni…”-mert volt egy szakmája amihez értett és amiben hasznosan dolgozott is…”
Ekkor jött ujfent a csoda:
Lásd János evangeliuma 21 fejezetet:
2Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natánael, Zebedeus fiai, s még két másik tanítvány. 3Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit. (A feltámadott ott állt a parton.) 4Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. 5Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. 6Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. 7Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. 8A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. 9Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. 10Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” 11Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. 12Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. 13Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. 14Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. 15Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” „Igen, Uram – felelte –, tudod, hogy szeretlek.” Erre így szólt hozzá: „Legeltesd bárányaimat!” 16Aztán másodszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Igen, Uram – válaszolta –, tudod, hogy szeretlek.” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!” 17Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” Azóta van papánk…
Osli osolygos madonna könyörögj érettümk…