Szlovákiai apostoli útját befejezve a Pozsonyból Rómába tartó repülőgépen újságírók kérdéseire válaszolt Ferenc pápa (a teljes szöveget a Magyar Kurír is közzétette). Stefano Maria Paci, a Sky Tag24 tudósítója, kérdése előtt átadott egy levelet a pápának. A levél szerzője Edith Bruck, magyarországi születésű, Olaszországban élő írónő, akit fél éve a pápa felkeresett római otthonában. Erről a vizitről a média világszerte hírt adott, az írónő pedig később hosszú interjút adott a Magyar Kurír című katolikus hírportálnak. Az egykor Magyarországról deportált, német koncentrációs táborokat megjárt írónő szeptember 15-én kézbesített levelében megköszönte azokat a – szeptember 12-én, vasárnap, a Szépművészeti Múzeumban elhangzott – pápai szavakat, amelyek az Európában lappangó antiszemitizmus veszélyéről szóltak, mert az írónő szerint a pápa „szavai ma aktuálisabbak, mint valaha”. Az egyházfő a repülőgépen átvett levelet három mondattal kommentálta: „Ez igaz. Az antiszemitizmus most divatos, újraéledt. Ez ocsmány, nagyon ocsmány dolog.” Ismételjük meg: ocsmány, nagyon ocsmány dolog.
A L’Osservatore Romano vatikáni napilap idén januárban interjút közölt Edith Bruckkal, a Rómában élő írónővel. A Magyar Kurír beszámolója szerint az írónő „szavai olyan mélyen hatottak Ferenc pápára, hogy megkérte, hadd látogassa meg otthonában”. Ferenc pápa 2021. február 20-án, szombaton délelőtt, elhagyta a Vatikánt, s felkereste otthonában Edith Bruckot. Körülbelül egy órát beszélgettek, azután a pápa visszatért a Vatikánba.
Ferenc pápa szlovákiai apostoli útját befejezve, útban Róma felé, a repülőgépen kapta kézhez Edith Bruck levelét, melynek szövegét szeptember 21-én tette közzé a Magyar Kurír. A levél teljes szövege:
„Szeretett Ferenc pápa!
A gyökeresen soha ki nem irtott antiszemitizmusról szóló szavai ma aktuálisabbak, mint valaha, nemcsak az Ön által meglátogatott országokban, hanem egész Európában. Remélem, hogy lesz valami pozitív hatása a látogatásának.
Kedves Ferenc pápa, alapvető fontosságú szavai előtt senki nem maradhat közömbös ezeken a helyeken, ahol a gonosz uralkodott. Isten kísérje minden lépését a béke, az együttélés útján, és nyissa meg a nem egészen tiszta szíveket, lelkiismereteket. Remélem, hogy hangja és kiáradó emberi melegsége eléri, megérinti és felébreszti azt a jót, amely minden emberben benne van. Olykor a fény még a legmélyebb sötétségben is utat tör magának. Én ezt jól tudom, ezért élek és reménykedem. Magyar barátaimtól tudom, hogy Ön a szeretet nyomvonalát hagyta ott maga után.
Hálával és végtelen köszönettel öleli »nővére«, Edith.”
Tudjuk, a pápa budapesti látogatása során említést tett az Európában lappangó antiszemitizmus veszélyéről is, az írónő erre reflektált levelében.
Az írónő és a pápa februári találkozása, valamint a most publikált levél között azonban történt valami, amiről nem nagyon adott hírt a hazai sajtó. Pedig ennek a „valami”-nek a főszereplője szintén Edith Bruck.
A National Catholic Register internetes portálon 2021. szeptember 3-án megjelent cikkben (Ten Takeaways from Pope Francis’ Latest Interview) azt olvasom, hogy a pápa saját bevallása szerint csupán egyetlen olasz napilapot olvas (azt is „gyorsan”), tévét nem néz, számítógépet nem használ, mert nem tudja „kezelni”. Ez a „médiaérdeklődés” nekem, bevallom, nagyon szimpatikus. Hogy melyik napilapot olvassa az egyházfő (a vatikáni napilapon kívül), nem tudom. De Edith Bruck közvetítő útján átadott levele kapcsán eszembe jutott, hogy nem sokkal az Eucharisztikus Kongresszus előtt Edith Bruck beszélt Magyarországról, a magyarokról is – hogy a pápa olvasta-e a szavait, nem tudom.
Az egyik ismert olasz napilap (La Repubblica) 2021. július 10-én lezajlott nyilvános pódiumbeszélgetésén az írónő volt a főszereplő. A hosszú, közel egy órás beszélgetésről az olasz lapok is beszámoltak, a felvétel a Youtube-on megnézhető. Edith Bruck többek kőzött ezt mondta: „A legtöbb magyar fasiszta. Nem megyek vissza Magyarországra, az Orbán Viktor vezette Magyarországra, mert félek, hogy megbántódom. Remélem lesz Orbán Viktor után demokrácia.” (Az olasz lapban – La Repubblica – ez áll: „La maggior parte degli ungheresi sono fascisti. Non torno in Ungheria, nella mia Ungheria guidata da Orban, perché ho paura di essere offesa. Io spero che ci sarà un dopo Orban, la democrazia.”) Idehaza erről a nyilatkozatról csak egy-két hírportál számolt be, én is csak azért figyeltem föl rá, mert olvastam korábban az írónő és a pápa találkozásáról. S most is csak azért idézem föl Edith Bruck szavait, mert nem sokkal a pápa budapesti látogatása után írt levelet az egyházfőnek.
Az idegen szavak szótára szerint: „fasiszta: fasizmus híve; fasiszta szervezet tagja”. A fasizmus pedig: „a parancsuralmi, totalitárius diktatúrán és egypártrendszeren alapuló, B. Mussolini bevezette társadalmi rend”. Tudjuk, a Mussolini-féle korporatív rendszer speciális olasz „termék”; maga Mussolini mondta, hogy a fasizmus „jellegzetes olasz alkotás”, nem lehet átültetni máshová, „nem élhet máshol, csak szülőhazájában”. (B. Mussolini gondolatai. Bp., 1928, 57-58. p.) Az idézett Mussolini-kötet előszavának szerzője, gróf Bethlen István miniszterelnök is ezt hangsúlyozta. S valóban, Magyarországon soha nem volt fasiszta párt, fasiszta mozgalom (egy-két rövid életű, eleve kevés embert megmozgató kísérletet leszámítva).
Az olasz fasiszta eszmerendszer, államberendezkedés tehát nem hódított, mert nem hódíthatott tért Magyarországon, idegen jelenség maradt, amellyel, ez tagadhatatlan, különböző okokból többen szimpatizáltak.
Tudjuk, a „fasiszta” szót ma pejoratív, megbélyegző értelemben használják, nem egy társadalmi berendezkedésre utalnak vele. Aki „fasiszta”, az kirekesztő, szélsőséges gondolkozású ember – s természetesen rasszista. Úgy vélem, Edith Bruck is erre gondolhatott. Ezért nem árt röviden utalni arra, mily sokan dicsérték egykor hazánkfiai közül is az olasz diktátort. Sőt: nemcsak dicsérték, hanem „fasiszta szervezet tagja”-i is lettek – a fasizmus hazájában.
„A magyar zsidóság politikai hetilapja”-ként jelent meg hosszú évtizedeken át az Egyenlőség című hetilap (a neológ zsidóság félhivatalos lapja), amely az 1930-as évek végén fejezte be pályafutását. Aki az Egyenlőség évfolyamait átböngészi, azt tapasztalja, hogy ez a lap Mussolinit és az olasz fasizmust nagyra értékelte. Hogy miért? Elsősorban azért, mert az olasz vezető nagy számban fogadta be azokat a magyarországi zsidó diákokat, akik idehaza nem kerülhettek be felsőoktatási intézményekbe. Mussoliniben tehát többek között a nagy „zsidóbarátot” méltatta vissza-visszatérően a zsidó hetilap: „Mussoliníről ugyanis mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy tehetséges államférfi, zseniális szónok, lángeszű szervező – és zsidóbarát.” (Egyenlőség, 1926. június 12. 3. p.)
Az Egyenlőség rendszeresen hírt adott arról, milyen pozíciókba nevezett ki zsidó származású embereket Mussolini, akinek antiszemita-ellenes kijelentéseiről is rendre beszámolt a lap. Sőt. Egy cikkből azt is megtudjuk, hogy a Padovában tanuló magyarországi zsidó diákok nemcsak szimpatizáltak a fasiszta rendszerrel.
Roboz László, „a padovai magyar zsidó diákok elnöke” az 1920-as évek végén hosszú cikket írt a Mussolinivel való találkozásról. Elmondja, hogy a Padovában tanuló magyarországi zsidó ifjak megalakították a saját fasiszta egyesületüket: „Ennek az legyen a célja, hogy mi is megismerkedjünk a fasizmus lényegével és ezáltal az olasz nemzet legsajátosabb nemzeti mozgalmával. De szükséges ez azért is, hogy majd otthon, hazánkban a fasiszta eszméket általunk megismerhessék.” A cikk beszámol arról, hogy a padovai magyar zsidó diákok Rómában meglátogatták Mussolinit, s „ez a római kirándulás legteljesebb mértékben szimbólumává vált annak a meleg barátságnak, mely bennünket, magyar zsidó diákokat, a fasiszta államhoz fűz.” (Roboz László: Mussolini beszéde a páduai magyar zsidó diákokhoz. Egyenlőség, 1928. június 2. 2. p.) A hetilap következő lapszáma címoldalon hozta a csoportképet: Mussolini a külön fasiszta szervezetbe tömörült magyarországi zsidó diákok gyűrűjében. (Egyenlőség, 1928. június 9. 1. p.)
Lehetne még idézni hosszan az Egyenlőség lapszámaiból, nem teszem. Csak annyit jegyzek meg: az idézett mondatokból nem szabad levonni azt a következtetést, hogy a legtöbb magyarországi zsidó polgár, zsidó diák fasiszta volt.
Említettem, Ferenc pápa Edith Brucknál tett februári látogatásáról beszámolt a hazai sajtó. Edith Bruck később interjút adott a Magyar Kurírnak. Többek között ezt mondta: „Ember akarok maradni, nem hagyom magam megmérgezni a gyűlölettel. Tisztelek minden embert, az utolsó koldusig, nem tudok úgy elmenni mellette, hogy ne adjak neki valamit.” Az írónő Ferenc pápának most átadott levele is hír lett. A két esemény között, az Eucharisztikus Kongresszus küszöbén, Edith Bruck a magyarok többségét „fasisztának” nevezte. Ferenc pápa elismerő szavakat szentelt hazánknak („nagyon sok értéke van a magyaroknak”), „fasizmusról” nem ejtett szót. Van itt valami disszonancia.
Az egyházfő a Rómába tartó repülőgépen Edith Bruck levelére reagálva – idéztem már – azt mondta: az antiszemitizmus „ocsmány, nagyon ocsmány dolog”. Hogy a magyarok többségét minden indoklás nélkül fasisztának nevezni milyen „dolog” – nem tudom. Vagy a pápa idézett szavai talán ebben az esetben is érvényesek?
