105 évvel ezelőtt, 1917. október 13-án jelent meg Fatimában utoljára a Szűzanya. Ekkor történt a híres napcsoda.
A három írástudatlan, nyájat őrző gyerek – a két testvér, Jacinta, és Francisco, valamint unokanővérük, Lucia – először 1917. május 13-án találkozott a jelenéssel. Egy kis tölgyfa fölött hófehér ruhás, gyönyörű nőt láttak, aki azt mondta nekik, imádkozzanak sokat és az elkövetkező öt hónap 13. napján, ugyanebben az időben, délben, jöjjenek el ismét.
A legkisebb gyerek, a hét éves Jacinta otthon elfecsegte a történteket, de senki nem hitt neki. Mégis, a következő hónap 13-án 40-50 ember kísérte ki a két testvért és unokanővérüket, Luciát. A jelenlévők nem láttak mást, csak azt, hogy a három gyermek beszélget valakivel.
A fehér ruhás hölgy titkokat közölt a gyermekekkel, akik közül Lucia azt kérte a jelenéstől: mondja meg, ki ő. A fehér ruhás nő megígérte, hogy az utolsó találkozáskor, 1917. októbert 13-án megmondja nevét, s csodát is tesz. S még valamit megígért nekik….
A harmadik jelenéskor már mintegy négyezer ember volt jelen, az ötödik jelenéskor (szeptemberben) pedig kb. 20 ezer.
Aztán elérkezett október 13. napja:
„Az utolsó jelenés napja október 13-a. Az egész esemény a szabadkőműves sajtó támadásai miatt annyira köztudomású lett és olyan határtalanul felcsigázta az emberek érdeklődését, hogy ez alkalommal 60-70 ezer ember jött el, bár a hely minden közlekedéstől messze esett. Esős, ködös nap volt. A kicsinyek alig tudtak a tölgyfa közelébe jönni, annyi ember tolongott. Mint ígérte, most is megjelent a Szűzanya, s mikor Lucia megkérdezte, ki vagy te, azt felelte: ‘Én vagyok a Rózsafüzér Királynője!’ – Közölte velük akaratát, hogy e helyre templomot építsenek, imádkozzák továbbra is naponta a rózsafüzért. Megígérte, hogy a háború véget fog érni, s egyeseket a gyermekek közbenjárására meg fog gyógyítani, de szükséges, hogy bocsánatot kérjenek és engesztelést nyújtsanak a bűnökért, mert az emberek túlontúl megbántják az Úr Jézus szívét. – Azután a Boldogságos Szűz kitárta kezeit és felmutatott.
Szürke, esős idő volt, de a nap mindenkinek a szeme láttára kiderült, szétoszlottak a fellegek és a 60-70 ezer ember olyan csodának volt a tanúja, amely lelkük mélyén megrázta őket. A nap előtört a sűrű fellegek közül, s először gyors körforgással színpompás, ragyogó fénycsóvát vetett rájuk, mely félelmetesen világította meg a felhőket, a tájat és a nagy tömeget, és a legszebb tűzijátékot is felülmúlta. Majd pedig úgy látták, mintha hirtelen rájuk akarna szakadni a nap, egyre forgott és a föld felé közeledett. Olyan félelem fogta el a tömeget, hogy egetrázó, hatalmas jajkiáltásokban törtek ki: ‘Üdvözlégy Mária’, ‘Én már hiszek’, ‘Istenem, irgalom!’ és hasonló röpimákkal adtak kifejezést érzelmeiknek. Háromszor megismétlődött ez a csodásan borzongó jelenség. A hetvenezer ember, közöttük sok szabadkőműves is, lelke mélyén megrendült és többé nem kételkedett, hanem bűnbánatot tartott.
A Szűzanya most beváltotta a gyermekeknek tett ígéretét és megmutatta nekik Szent Józsefet és a kis Jézust. A kis Jézus nagy jósággal fordult feléjük és megáldotta a világot és a nagy tömeget. Ezzel a jelenettel az utolsó csodás jelenés lezárult.”
[Erdey Ferenc: A fatimai csoda. Bp., Szalézi Művek, 1943, 32-35. o.]
1981. május 13-án, az első fatimai jelenés évfordulóján, a Szent Péter téren merényletet követtek el Szent II. János Pál pápa ellen. Ez a nap, május tizenharmadika, a Fatimai Szent Szűz ünnepe. A pápa csodával határos módon túlélte a merényletet. A nagy pápa meg volt győződve arról, hogy akkor és ott Szűz Mária oltalmazta őt. Az egyházfő a következő év május 13-án már Fatimában imádkozott, s hálát adott a „láthatatlan kéz”-nek, mely megóvta életét. Később kétszer is visszatért Fatimába, először éppen az ellene elkövetett merénylet tíz éves évfordulóján. Lucia nővérrel való találkozásáról fennmaradt egy rövid felvétel; a három fatimai gyermek közül ekkor már csak a jelenések idején 10 éves Lucia élt. Jacintát és Franciscot Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 2000. május 13-án – 17 évvel később Ferenc pápa a szentek sorába emelte őket. Lucia nővér 2005-ben, néhány héttel Szent II. János Pál halála előtt tért meg a Teremtőhöz.
2010-ben, Jacinta és Francisco boldoggá avatásának tizedik évfordulóján, XVI. Benedek pápa Portugáliába látogatott. Május 12-én, Fatimában, a jelenések kápolnájában, a kegyszobor előtt szép imát mondott; zárásul ebből idézünk egy részletet:
„Tiszteletreméltó II. János Pál pápa,
aki háromszor látogatott el ide, Fatimába, Hozzád,
és köszönetet mondott annak a ’láthatatlan kéznek’,
mely megmentette a haláltól
abban a május 13-ai merényletben
a Szent Péter téren, 30 évvel ezelőtt,
fölajánlotta a fatimai kegyhelynek
azt a pisztolygolyót,
mely súlyosan megsebesítette,
és beillesztették a Te koronádba,
aki a Béke királynéja vagy.
Nagy vigasztalás tudnunk,
hogy Te nem csak örömeink és rerménységünk
aranyával és ezüstjével,
hanem aggodalmaink és szenvedéseink
’pisztolygolyójával’ is
meg vagy koronázva.”
[XVI. Benedek pápa megnyilatkozásai. II. köt. Bp., 2018, 576-577. p.]
