Vegyük észre és beszéljünk arról, hogy mit okoz a válás

A válás, amelyek száma 1990 óta több mint kétszeresére nőtt az 50 év felettiek körében, olyan csapás társadalmunkra nézve, amellyel őszintén szembe kell néznünk, és kezelnünk kell.

Nemrég találkoztam egy barátommal, aki válófélben van azért, mert a folyóparton elfogyasztott néhány sört. Nem keresztény az illető, ahogy a felesége sem, de jó barátaim. Ez egy tipikus történet: a felesége nem volt „boldog”, és így más férfi karjaiban kereste a boldogságot, szinte szabotázsként. A válásuk folyamata is tipikus: közvetítés, vagyonmegosztás, felügyeleti megállapodás stb.

Barátom eleinte úgy érezte, hogy kicsúszott lába alól a föld, kiüresedve érezte magát, de mára már elfogadja, igyekszik rendbe tenni pénzügyeit és lakhelyet találni. És igen, randizik is. Odaadtam neki Leila Miller „Lehetetlen, ám megmentett házasságok” (Impossible Marriages Redeemed) című művének egy példányát, amely olyan emberekről szól, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, de a kegyelem által megerősödve kitartották fogadalmuk mellett.

Ahogy arra számítottam is, a könyv nem változtatott a helyzeten. A legtöbb ember, aki úgy dönt, hogy véget vet a házasságának, makacsul elhatározza azt, és nem gondolja meg magát.

Keresztényként azt kell szeretnünk, amit az Úr szeret, és gyűlölnünk kell azt, amit Isten gyűlöl. Isten pedig gyűlöli a válást.

„Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene –, és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!” (Mal 2,16)

A válás érzelmileg, pszichésen és lelkileg is rombol. Lehet, hogy nem tűnik ilyennek egy látszólag „barátságos” válás esetén. Nem szakíthatod azonban szét azt, amit Isten egybekötött (vö. Mt 19,6), anélkül, hogy a kapcsolatokat és életeket ne sértsél, ne rombolj. Ezért fogalmaz a Katekizmus olyan keményen és világosan:

„A válás rosszasága abból a rendetlenségből is fakad, amit a családi sejtben és a társadalomban okoz. Ezzel a rendetlenséggel súlyos sérülések járnak együtt a házastárs számára, aki egyedül marad; a gyermekek számára, akik sérülnek a szülők különválása miatt, és gyakran veszekedésük tárgyává válnak; további válásokat kiváltó rossz hatása valóságos társadalmi csapássá teszi.” (KEK 2385).

Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt.” (Mt 19,8). Tanítványai megdöbbentek: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” (Mt 19,10).

Pontosan ez az, amit sok ember tesz manapság, köztük sok keresztény is.

Az Egyesült Államokban a válások aránya tizennyolc százalékkal csökkent 2008-ról 2016-ra, de ennek egyik oka az, hogy az ezredforduló fiataljai inkább egyszerűen együtt élnek, mintsem a házasság kötelékében. Szembetűnő tény, hogy 1990 óta több mint kétszeresére nőtt a válások aránya az 50 év felettiek körében. Olyan emberekről van szó, akiknek életük „aranyéveibe” kellene lépniük, együtt kéne szépen megöregedniük, ehelyett azonban felrúgják hajdan tett fogadalmukat. Ennek az úgynevezett „békés válásnak” az aránya jelentősen megugrott.

Tarthatnánk akár csodálatosnak is, hogy a gyerekek iránti könyörületes szeretet miatt vártak a válással, amíg nagykorúak nem lettek, de ez koránt sincs így. Ahogy Leila Miller részletezi előző könyvében, az Elsődleges Veszteség: A mára felnőtt gyermekek mesélnek (Primal Loss: The Now Adult Children of Divorce Speak) című könyvében írja: ez egyáltalán nem így van. A felnőtt gyermekeket is legalább annyira éri becsapásként és árulásként szüleik válása, ha nem jobban. A fájdalom és a káros hatások nagyon is valóságosak, de a sebeket gyakran elfedik, és úgy tesznek, mintha nem is lennének. „Látszólag” rendben van így; látszólag ez a normális.

Pedig nem az. Ami normális, az a házastársi eskü megtétele, az ahhoz való hűség mindhalálig, és az életben előforduló kihívások közös kezelése. Erre valók a fogadalmak – különben értelmetlenek. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor tényleg nem lehetséges az együtt maradás. Sok esetben azonban a válás, a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz hasonlóan, azt a csábító kiutat jelenti, amely a kényelmen alapul, nem pedig az életet vagy a jólétet fenyegető veszélyeken.

A válásnak vannak lelki aspektusai – különösen abban az esetben, ha valamelyik fél úgy dönt, hogy újraházasodik és házasságtörő kapcsolatba lép. A házasság azonban nem teljesen spirituális ügy. Vannak pragmatikus szempontok a házasságkötésben ugyanúgy, mint ahogy vannak pragmatikus szempontok a válásnál.

Az egyik ilyen megfontolás a pénzügyi szempont, amelyet nem szabad alábecsülni. Ezekben az úgynevezett „békés válásokban” a vagyon körülbelül 50%-kal, a nők életszínvonala pedig 45%-kal zuhan. A szürke váláson átmenő, 63 éves vagy annál idősebb amerikai nők szegénységi rátája 27%, több, mint bármely más csoportnál ebben az életkorban, beleértve az özvegyeket is, és kilencszerese a házaspároknál megfigyelt aránynak (3%). És ott vannak még az egészségre gyakorolt hatások, a depresszió növekedése és az öngyilkosság fokozott kockázata.

A válás rövidlátó dolog. Hasonlóan az öngyilkossághoz, hiszen csak egy adott pillanat fájdalmait és nehézségeit tartják szem előtt. Ha olyan kiúttal szembesül az egyik fél, mint például az élet kioltása vagy a házasság felbontása, sokan ezt választják, mert meg vannak győződve arról, hogy enyhíti a rövid távú fájdalmat és a csapdába esés érzését. A szenvedés persze soha nem könnyű, de társadalmunk gyakran veszélyes végletekbe esik, hogy elkerülje a szenvedést. Talán nem kellene képletes fegyvert nyújtanunk valakinek, amikor azt mondja, hogy reménytelennek érzi a helyzetét.

Az oktalan válás egy ilyen fegyver. Súlyosan károsítja a családokat és a társadalmat. Nem ösztönöz erényre, nem tanít arra, hogy próbáljuk megoldani a problémáinkat, nem ösztönöz önzetlenségre vagy kitartásra. A kábítószerekhez hasonlóan ezt is a fájdalom enyhítésének módjaként mutatják be. De ez csak további problémákat, további boldogtalanságot és a végén még nagyobb hiányérzetet, veszteségérzetet okoz. „A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörőket elítéli Isten” – írja a Zsidókhoz írt levél szerzője. És a házasság tiszteletben tartásának egyik legfontosabb módja a házasságban maradás.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: catholicworldreport.com