Ezek azok az országok, ahol az evangelizálás lehetetlen

A misszió minden keresztény hivatásának része. De néhány országban, ahol a vallásszabadság korlátozott, az evangelizálást súlyos társadalmi és büntetőjogi szankciókkal sújtják, ami akár egészen a halálbüntetésig terjed. Az Aleteia készített egy listát tíz országról, ahol az evangelizáció lehetetlen, vagy súlyosan elnyomják.

Észak-Korea

Észak-Koreában az egyetlen megengedett vallás a legfelsőbb vezető vallási kultusza. Következésképpen az országban 200.000-400.000 keresztény kényszerül arra, hogy hitét rejtetten, bujkálva élje meg. Ha már a keresztény vallásgyakorlás is az ember életébe kerülhet, az evangelizálás egyszerűen lehetetlen. 2022-ben a rezsim támogatta az “anti-reakciós” törvény módosítását, amely kriminalizálja a keresztény vallásgyakorlást és a vallási tárgyak birtoklását. 2023 májusában egy házaspárt és kétéves gyermeküket életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, miután a családi otthonukban egy bibliát találtak.

Marokkó

Marokkóban az ország hivatalos vallása az iszlám. Bár az Alkotmány elismeri a vallásszabadságot, Marokkó a hittérítést szigorúan tiltja és bünteti. A büntető törvénykönyv 220. cikkelye kimondja, hogy “bárki, aki csábítási eszközöket használ azzal a céllal, hogy aláássa egy muszlim hitét, vagy másik vallásra próbálja áttéríteni, akár kihasználva gyengeségét vagy szükségleteit, akár oktatási, egészségügyi, elmegyógyintézeti vagy árvaházi helyszíneket használva erre a célra”, hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. Ugyanígy, a törvény megtiltja az arab nyelvű bibliák behozatalát és terjesztését. A mérsékelten elnyomó államként ismert Marokkó nem olyan ország, ahol könnyen megélhetjük a hitünket. Különösen a keresztény hitre tért marokkóiak szenvednek el hátrányos megkülönböztetést, kiközösítést, és akár börtönbüntetésre is ítélhetik őket.

Líbia

A 2011-es polgárháború kezdete óta kaotikus állapotban élő Líbia nem az az ország, ahol jó keresztényként élni. A Nyitott ajtók nevű protestáns nem-kormányzati szervezet szerint, a hét millió lakosból 35.100 keresztény él ebben az országban. Legtöbbjük a szubszaharai Afrikából vagy Egyiptomból érkező migráns, akik gyakran hátrányos megkülönböztetésnek és erőszaknak vannak kitéve, a líbiai áttérők pedig még inkább. Mivel a saría (iszlám jog) az elsődleges jogforrás, a líbiai hatóságok szigorúan büntetik a hittérítést és az aposztáziát. (hitehagyást). Egy líbiai muszlim nem térhet át a keresztény hitre, mert letartóztatják, és bíróság elé állítják, de a rokonai is zaklatni fogják. 2023-ban egy tucat keresztényt tartóztattak le hittérítés és aposztázia miatt, voltak közöttük hazájukat elhagyók és mások, akik egyszerűen csak áttértek. A hatóságok videókat is közzétettek arról, ahogyan bevallják az áttérésüket.

Üzbegisztán

Üzbegisztánban a lakosság 88%-a muszlim, de az állam szekularizált. Bár az Alkotmány biztosítja a lelkiismereti szabadságot állampolgárai számára, de az üzbég kormány valójában e tekintetben rendkívül korlátozó intézkedéseket alkalmaz. Tilos a vallási könyvek behozatala, csakúgy, mint a hittérítés és a magánkeretek között végzett vallási oktatás, legyen szó bármilyen vallásról. Ebben a közép-ázsiai köztársaságban a keresztények nagyon erősen kisebbségben vannak, a lakosság kevesebb, mint 10%-át teszik ki és a legtöbbjük ortodox. Az AED (Szükséget Szenvedő Egyház szervezet) 2023-as vallásszabadsági jelentése szerint ezek a keresztény közösségek bizonyos szabadságot élveznek, ha idegen származásúak, de az üzbég etnikumú keresztényekkel különösen rosszul bánnak. „Részben rokonaik és a tágabb közösség nyomásának vannak kitéve, részben üldöztetésnek” – állapítja meg a jelentés. 2021-ben az állam elfogadott egy törvényt, amelynek javítania kellene a vallásszabadságot az országban, de a hatóságok továbbra is a szigorítás felé mozdulnak a radikalizmus elleni küzdelem nevében, vallási megkülönböztetés nélkül.

Irán

Az iráni keresztények helyzete összetett. Bár az Iszlám Köztársaság elismeri a két történelmi közösséget – káldeus és örmény – és viszonylagos lelkiismereti szabadságot biztosít számukra, mégis az evangelizáció minden formája teljességgel tilos. A keresztények ezért zárt közösségben, maguk között élnek, és a keresztények és muszlimok közötti házasságot törvény tiltja, csakúgy, mint az iráni állampolgárok keresztény hitre való térítését. Ezért arra vannak kárhoztatva, hogy hitüket titokban éljék meg. 2024 júniusában az Article 18 elnevezésű iráni keresztény civil szervezet bejelentette, hogy hittérítésért 10 év börtönbüntetésre ítéltek egy örmény keresztényt, miután a holmijai között több példány bibliát találtak és letartóztatták.

Nepál

Az új, 2015-ös nepáli alkotmány kifejezetten megtiltja az állampolgároknak, hogy más vallásra térjenek át vagy olyan cselekedetekben vegyenek részt, amelyek veszélyeztethetik “mások vallási meggyőződését”. Különösen az AED 2023-as vallásszabadságról szóló jelentése állapította meg, hogy mivel a nepáli államot törvény kötelezi a hindu hagyományok és szokások védelmére, a vallási kisebbségek kifejezetten az áttérítés-ellenes rendelkezések célpontjai. A nepáli keresztényeknek elméletileg joguk van vallásuk gyakorlására, ahogyan a lakosság többi részének is, amely túlnyomó részt, többségében hindu. Ugyanakkor az alkotmányos és büntetőjogi intézkedések szigorítása rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe hozta őket. Az elmúlt években a hatóságok többször is letartóztattak és bebörtönöztek keresztényeket hittérítés miatt.

Maldív-szigetek

A Maldív-szigeteken élő keresztények élete messze nem hasonlít arra a paradicsomi állapotra, amelyről ez a felkapott turisztikai célpont ismert. Ebben az ezer szigettel rendelkező indiai-óceáni kis államban a vallásszabadság nem létezik: az iszlám a hivatalos vallás és a törvény pedig a saría. Csak a muszlimok rendelkezhetnek maldív állampolgársággal. Ezenkívül, a vallási egység védelméről szóló 1994-es törvény tilt bármiféle térítést, kivéve az iszlámra térítést. Az AED jelentése szerint ennek a törvénynek a 6. cikkelye “tiltja az iszlámtól eltérő vallás terjesztését vagy bármi más tevékenységet, amely azzal a céllal történik, hogy bárkit az iszlámtól más vallásra térítsenek át”. “Az is illegális, ha nyilvános helyeken olyan szimbólumokat vagy szlogeneket jelenítenek meg, amelyek az iszlámtól eltérő valláshoz tartoznak vagy érdeklődést keltenek ezek iránt” – olvasható még a dokumentumban. A vallásszabadságról szóló 2023-as jelentésben az AED arról is beszámol, hogy ugyanezen 1994-es törvény szerint az állam szigorúan megtiltja a maldív vagy a nem muszlim látogatóknak, turistáknak, hogy ” bármilyen módon nyilvánosan kifejezzék hitüket.” Egy turista ezzel „csak” a kitoloncolást kockáztatja, de egy maldív állampolgár kettőtől öt évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. Ami a keresztény hitre való áttérést illeti, ez állampolgárságának elvesztéséhez, sőt akár halálos ítélethez is vezethet.

Szaúd-Arábia

Szaúd-Arábiában az iszlám az államvallás, és a hatóságok az iszlám jogot alkalmazzák. Muszlimnak kell lenned ahhoz, hogy szaúdi állampolgárságod legyen, és tilos más hitet vallanod. Továbbá nincs hivatalosan engedélyezett keresztény istentiszteleti hely, és a magánszférában létező közösségi imahelyeket inkább csak tolerálják, mintsem törvényileg ténylegesen engedélyezik. Tilos továbbá megpróbálni áttéríteni a muszlimokat, tilos a blaszfémia (istenkáromlás), ez hosszú éves börtönbüntetést, sőt halálos ítéletet is jelent. A törvény kimondja, hogy az a szaúdi állampolgár is halálra ítélhető, aki a keresztény hitért elhagyta az iszlám vallást.

Szomália

A több tagállamra oszló Szomáliában az iszlám a hivatalos vallás. A Szomáliai Szövetségi Köztársaság a saríát alapvető jognak ismeri el, hasonlatosan Szomáliföldhöz, amely autonóm, de ezt a nemzetközi jog nem ismeri el. Ezen a két területen, ahol az iszlám fundamentalizmus az úr, a keresztények gyakran kénytelenek titokban megélni a hitüket. Az evangelizálás itt is lehetetlen, mivel a térítést a törvény bünteti csakúgy, mint az iszlámtól eltérő vallásra való áttérést. A vallásszabadságot egyes alkotmányok ugyan elismerik, de a gyakorlatban ezt mégsem tartják tiszteletben, mivel a saría, Szomália elsődleges jogforrása, tiltja a muszlimok áttérését egy másik vallásra.

Szudán

Szudánban a keresztények egy autoriter, tekintélyelvű kormány és egy 2023 óta zajló véres polgárháború igája alatt állnak. 2021-ben egy államcsíny vetett véget azoknak a kormányzati erőfeszítéseknek, amelyeket a korábban az Al-Bachir iszlamista rezsim által elnyomott vallási kisebbségek érdekében tettek. Bár az átmeneti kormány 2020-ban megszüntette a hitehagyás, áttérés büntethetőségét, az iszlámról a kereszténységre áttérők továbbra is társadalmi és bírósági üldöztetést szenvednek el. Az AED egy korábban muszlim pár, Nada és Hamouda esetéről számolt be, akik kereszténnyé lettek, és akiket a saját családjuk jelentett fel 2018-ban. Az ügy a mai napig tart, és a házastársakat fejenként akár száz korbácsütésre is ítélhetik, ha a bíróság alkalmazza a hitehagyásról szóló törvényt.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia