Evangélium a művészetben: És azonnal megtisztult a leprától

Amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, egy leprával borított férfi meglátta, elé borult és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Erre kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” És azonnal megtisztult a leprától. Meghagyta neki, hogy ne mondja el senkinek: „Hanem menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes által előírt áldozatot bizonyságul nekik.” A dolog híre mégis egyre jobban elterjedt. Nagy tömeg gyűlt egybe, hogy hallgassa, és ki-ki meggyógyuljon betegségéből. Ő azonban elvonult a pusztába, és imádkozott.

Lk 5,12-16

Elmélkedés a faragott elefántcsont könyvborítóról

A mai Evangéliumban a leprás bizonytalankodik amiatt, hogy Jézus meg akarja-e gyógyítani őt, és ezt mondja: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz! Talán azt tapasztalta, hogy kitaszítottként bánnak vele, a társadalom perifériáján él, ezért kételkedik abban, hogy bárki hajlandó lenne változtatni a helyzetén, még ha hatalmában állna is. Jézus viszont tétovázás nélkül válaszolt. Kinyújtotta a kezét, megérintette a férfit, és a lepra azonnal távozott belőle. Jézus megérintette az érinthetetlent, így demonstrálta mély együttérzését, és hogy hajlandó átölelni azokat, akiket mások elutasítanak.

Lehetnek olyan pillanatok az életünkben, amikor a lepráshoz hasonlóan mi is kételkedünk benne, hogy valóban akar-e az Úr segíteni nekünk. Megkérdőjelezhetjük, érünk-e annyit, vagy az erőfeszítéseink számítanak-e annyira, hogy Ő beavatkozzon. A bizonytalanság idején mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy Jézusnak a lepráshoz intézett szavai ránk is vonatkoznak: „Természetesen, akarok.” Ha ugyanolyan komolyan és ugyanazzal a bizalommal fordulunk az Úrhoz, mint a leprás, bízhatunk benne, hogy a válasza megújulást hoz számunkra.

A kilencedik századból származó, Karoling-kori könyvborítónk figyelemre méltó példája a korszak bonyolult kézműves alkotásainak, amely két bibliai jelenetet mutat be. A könyvtábla nemcsak védőburkolatként szolgálhatott, hanem aprólékosan kidolgozott domborművel is díszítette a könyvet. A tábla alsó jelenete Krisztust ábrázolja két apostollal, amint meggyógyít egy vakot. Krisztus megérinti a férfi szemeit a hüvelykujjával, míg három segítő támogatja előre a vakot, a fizikai és lelki felépülést is szimbolizálva. A felső jelenetben Krisztus egy leprást gyógyít meg, itt négy tanítványa követi. A leprás bal karján és lábain duzzadt sebek látszanak, szemléletesen ábrázolva a betegségét és Krisztus együttérző gyógyító tevékenységét. A háttér nagyon vékony, és tűszúrásnyomok láthatók a sarkokban, arra utalva, hogy eredetileg egy különálló hátsó részhez erősítették, valószínűleg egy értékes kézirat borítójának részeként.

Ez a csodálatos elefántcsont faragvány a Karoling hagyományt tükrözi, amely egyesíti a vallásos hódolatot a különleges művészi kifejezőerővel.

Fordította: Demény Anna
Forrás: ICN