Tudás vagy bölcsesség – és a bölcsesség ahhoz, hogy a kettő között különbséget tudjunk tenni

Bár manapság szinte a világ „összes tudása” egy karnyújtásnyira van (vagy egy „klikkelésre”), az igazság és a hazugság megkülönböztetése ma sem könnyebb, mint régen.

10 éves lehettem, amikor egy templomi csoporttal egyhetes nyári sporttáborban vettem részt. Ez volt az első olyan alkalom, hogy hosszabb ideig távol voltam otthonról, emiatt érthetően kissé izgultam. Szerencsére a fiú, aki a szobatársam lett, pár évvel idősebb volt nálam, és látva szorongásomat, a szárnyai alá vett.

Első este észrevettem egy csapatot, nálam idősebb srácok voltak. Nem mondhatnám, hogy valami jó dologban mesterkedtek volna. Féktelenül viselkedtek, odamentek, ahová nem kellett volna, és általában véve azon voltak, hogy a lehető legtöbb szabályt megszegjék. Én egy naiv és könyveket bújó fiatal fiú voltam. Megkérdeztem a szobatársamtól: „Azok a fiúk ott mind elég okosak… jó jegyeket kapnak, jól teljesítenek az iskolában: Miért viselkednek ilyen ostobán?” Szobatársam korához képest meglepően bölcs választ adott: „Tudod, különbség van a tudás és a bölcsesség között. Lehet, hogy okosak, de nem bölcsek.”

A bölcsesség iránti vágy az idők kezdete óta foglalkozta az emberiséget, Szókratésztől Salamon királyig. Ahogyan azt a tábori szobatársam megérezte, a bölcsességben sokkal több minden van, mint csupán a nyers információk ismerete. A bölcsesség magában foglalja a megszerzett, megtanult tudás gyakorlatba ültetésének képességét is, különösen akkor, ha az erkölcsi és kapcsolati életről van szó. A bölcsesség magában foglalja azt a képességet, amely különbséget tud tenni a fontos és kevésbé fontos között. Magába foglalja azt, hogy mérlegelni tud a különböző lehetőségek között, és ezek alapján képes tudatos döntéseket hozni, ami a szilárd jellem kialakulásához vezet. Megfontoltságot, belátást, mértéktartást és diszkréciót is jelent.

A bölcsesség szabadságot von maga után, mivel megszabadítja az embert a tudatlanságtól, a pusztító, hirtelen, és meggondolatlan reakcióktól. Így hát a bölcsesség több, mint tudás. A klasszikus értelemben vett liberális oktatás célja tehát inkább a bölcsesség átadása, nem csupán a puszta tudásé: „…megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32).

Manapság a bölcsesség és a tudás közötti különbséget világosan láthatjuk. Gyakorlatilag szinte a világ minden tudása kéznél van. Ám mégsem lett könnyebb különbséget tennünk igazság és a hazugság között. A tudás átadására hivatott intézményekbe, például az egyetemekbe és a médiumokba vetett bizalom soha nem látott mélységekben van. Az összeesküvés-elméletek– amelyek egyfajta álbölcsességet kínálnak azáltal, hogy a bonyolult valóságokat egyetlen, mindent átfogó magyarázatra redukálnak – egyre népszerűbbek.

Napjainkban nem árt, ha a tudás és a bölcsesség közötti különbséget szemünk előtt tartjuk. Az igazi bölcsességhez alázat kell, ami nem más, mint annak beismerése, hogy nem tudunk, és nem is tudhatunk mindent. A bölcsességhez komoly önismeret szükséges. Fel kell tudni ismerni, mikor alakítják gondolkodásunkat inkább érzelmi impulzusok – tehát hogy mit akarunk igaznak látni –, mint az igazság jól megalapozott keresése. Éppen ezért kell mások bölcsességében bízni, azon régi és mostani gondolkodók bölcsességében, akik maguk is részt vesznek az igazság keresésében.

A fentiek csupán egyszerű tanácsok, kezdeti lépések ahhoz, hogy újra elkötelezzük magunkat amellett, hogy nem csak tudásra, hanem bölcsességre is törekszünk.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia