Zavar téged mások megítélése? A sivatagi atya felülmúlhatatlan technikája

Mit mondanak nekünk a sivatagi atyák, hogy életünk egészen konkrét körülményei közepette útmutatást nyújtsanak lelki életünkhöz? Ha túlságosan függsz mások ítéletétől, “tettesd azt, hogy meghaltál” – tanácsolja Egyiptomi Szent Makariosz, egy negyedik századi szerzetes.

Mások véleménye, a híres-nevezetes “jaj, mit fognak mondani az emberek” sajnos igen gyakran fontos szerepet játszik az életünkben. De hogyan kerülhetjük el, hogy ne függjünk tőle? A sivatagi atyák ebben a kérdésben is szolgálnak néhány jó tanáccsal. Egyiptomi Szent Makariosz az első szerzetesnemzedék egyik leghíresebb tagja. A negyedik században élt a Nílus-deltától nyugatra fekvő Szketisz sivatagban. Olyan spirituális írásokat tulajdonítanak neki, amelyek a szerzetesi irodalom gyöngyszemei közé tartoznak. Példának hozzuk egyik válaszát arra a gyakran feltett kérdésre: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”

„Ne törődj sem a megvetéssel, sem a dicsérettel”

Egy napon egy szerzetes eljött Makariosz atyához, és azt mondta neki:

„Atya, mondj egy szót nekem, hogy üdvözüljek.” Az öreg erre azt válaszolta: “Menj ki a temetőbe és szidalmazd a halottakat”. A testvér tehát odament, és szidalmazta meg kövekkel dobálta őket; aztán visszatért, hogy elmesélje az öregnek. Az pedig azt kérdezte tőle: „Nem mondtak neked semmit?”. Ő azt felelte, hogy nem. Az öregember azt mondta neki: „Menj vissza holnap, és dicsérd meg őket”. A fráter elment, és dicsérte őket, azt mondogatva: „Apostolok, szentek és igazak vagytok!”. Aztán visszatért az öreghez, és azt mondta neki: “Megdicsértem őket”. Erre az öreg így szólt hozzá: „És nem válaszoltak semmit?”. A testvér azt mondta, hogy nem. Az öreg így szólt hozzá: „Te tudod, milyen sértéseket mondtál nekik anélkül, hogy válaszoltak volna neked, és milyen dicséreteket, anélkül, hogy hozzád szóltak volna; így hát te is, ha üdvözülni akarsz, válj halottá, és a halottakhoz hasonlóan ne vedd figyelembe sem az emberek megvetését, sem dicséretüket, így fogsz tudni üdvözülni.” (Makariosz, 23).

Előzetes tanács

“Játszd a halottat” – ez volt a válasza a szent remetének, aki nyilván megérezte beszélgetőpartnerében a büszkeségre való komoly hajlandóságot, és aki el akarta téríteni őt a mások ítéletétől való túlzott függőségétől, amikor lépten-nyomon azt kérdezgeti magától: „Vajon jót gondolnak rólam az emberek?” A spirituális írók gyakran mondják, és ez igaz is: „Nincs alázat megaláztatás nélkül”. Ha megtanuljuk, hogy ne reagáljunk akkor, ha mások lekicsinyelnek vagy semmibe vesznek minket, az már egy első lépés. A második lépés az, hogy nem hallgatjuk nagy elégedettséggel a rólunk szóló dicséreteket.

De nem mindig vagyunk ilyen helyzetben, és a kísértés gyakran váratlanul ér bennünket, úgyhogy már akkor engedünk rossz hajlamunknak, amikor még észre sem vesszük, hogy mi is történik velünk. Makariosz tanácsa megelőző jellegű: a halottak sértegetése vagy dicsérgetése nem jár semmilyen közvetlen hatással, de talán eszünkbe jutnak, amikor éppen átengednénk magunkat kedvenc bűnünknek, és elképzeljük, hogy tökéletesen közömbösek azzal szemben, amit mondanak róluk.

Ne ragadtassuk el magunkat

Ehhez még csak nem is kell a temetőbe menni. Vannak szimulációk, amelyek segíthetnek nekünk, például: találkozunk valakivel, aki nem nagyon kedvel minket. Képzeljük el egy pillanatra, hogy ez a személy egy olyan kellemetlen jelenetről kezd a jelenlétünkben beszélni, amelyben mindenki előtt hülyét csináltunk magunkból. Próbáljuk meg a dolog jó oldalát nézni, nevessünk magunkon és ne vágjunk kedvetlen arcot. Szívből köszönjük meg annak, aki elmesélte a történetet, talán nem is rosszindulatból. Gondoljunk arra, hogy az Úr engedi meg az ilyen eseteket, hogy segítse fejlődésünket, önmagunktól való elszakadásunkat. Lehet, hogy nem is ez következik be, de készek leszünk majd, hogy más csatározásokban helyt álljunk.

Mivel a veszély váratlanul, meglepetésszerűen érkezik, előzzük meg a kísértést, készítsük fel előre a védekezésre. Az esetek többségében ez azt jelenti, hogy tettessük magunkat holtnak, ne reagáljunk azon melegében, ahogyan erre Makariosz is tanít minket.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia