Én választottalak titeket a világból, hogy menjetek és gyümölcsöt teremjetek

Mit mondott a mi Urunk, ki tud bő gyümölcsöt hozni? Aki megtartja a parancsait, az tud megmaradni az ő szeretetében. Nem tudom, a kedves testvérek is így vannak-e vele, vagy hallanak-e szintén ilyeneket, de engem néha meglep, hogy egyesek milyen könnyedén jelentik ki, hogy őket szereti a Jóisten. És néha még olyanok is, akik még a templomba sem járnak.

“Én szoktam imádkozni otthon – mondják. – Engem szeret a Jóisten.”

Leporolják a tenyerüket, és hátra dőlnek. Ugye érezzük, hogy itt valami azért nincs teljesen rendben? Mi lehet az?

Egy ismerős, idős hölgy, akinek már többször is jeleztem, hogy a templomban a mi Istenünk vasárnaponként őt is nagy-nagy szeretettel várja, csak nem jön el. Pedig el tudna. Beéri a téves lelkiismeretének a hangjával: Szeret engem a Jóisten.

Egy másik ismerősömnek megmutattam egy szép anyagot a házasságról, mert tudom, hogy aranyos gyermeküket úgy nevelik, hogy nincsenek összeházasodva. Azt mondta, tényleg szép anyag, viszont reméli, hogy Isten őt is, és a családját is látja és szereti. Nem mondhattam erre, hogy Isten nem szereti őket, mert nem lett volna igaz. De nem volt jó érzés, hogy hitbéli ismeretek hiányában, neki nem tudtam elmagyarázni, hol sántít az, amivel áltatja magát.

Persze. Tudjuk, hogy a Jóisten szereti őket, ebben hiba nincsen, ebben nem tévednek. Mi az akkor mégis, amire nem gondolnak azok, akik nem tartják fontosnak a hit törvényeinek a megtartását? Az, hogy a Mindenható a kegyelmeit főleg és elsősorban a szentségein és a szentelményein keresztül ajándékozza. Minden ima és minden jó cselekedet csak ezek után következik. Hogyan hozhat maradandó gyümölcsöt az, aki nem tartja be Isten törvényeit? El tud-e jutni hozzá a tápláló lelki manna, amelyek nélkül nincs igazi élet az emberben?

„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.”

Aki nem járul a szentségekhez, vajon miből merít majd erőt a bajban? Vajon ellen tud-e majd állni a viharosabb időknek is, és a fagyosabb időknek is, anélkül, hogy meg tudott volna erősödni előtte? Aligha. Az a fa, amelyet nem öntöz és táplál gazdagon a kegyelem, amely nem részesül rendszeresen a Mennyország életéből, nem tud gyarapodni. Gyümölcsről pedig hiába is álmodik.

Bűnben élve elzártuk magunkat attól, hogy az Isten bőségesen áradó kegyelme el is jusson hozzánk. Adja, kínálja nekünk, de ránk nem erőlteti. Isten árasztja a szeretetét. Mindig, folytonosan és folyamatosan. Igaz. De ha mi nem engedjük be, nem nyitjuk ki szívünk ajtaját, ha rajtunk kívül marad és a belső ínségünk nem enyhül, Isten országához nem kerültünk közelebb egy jottányival sem.

Mit mondott a mi Urunk:

„Én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében!”

Ha még a második isteni személynek, az isteni bölcsességének is fontos volt, hogy megtartsa Atyjának parancsait, ugyan mire juthat egy haladó ember a parancsok megtartása nélkül?

Előfordulhat-e, hogy megmaradjon Isten kegyelmében? A szeretetében igen, de a kegyelmeiben semmiképpen. És tudjuk, hogy Kegyelmek nélkül nincs és nem is létezhet megigazultság. Ez óriási különbség. A mi Urunk azért ajánlja és várja el törvényei megtartását, hogy meghalljuk:

Az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.

Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.

El tudja-e képzelni valaki, hogy az Úr Krisztusnak a barátai közül valaki ne az üdvösségre jutna? Ezt bátran kizárhatjuk. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.

A mi példaképünk az, aki elfogadta Isten kérését, aki bűn nélkül tudott maradni, megtartotta az Atya parancsait és megmaradt az Atya szeretetében: a boldogságos Szent Szűz. Nem véletlenül szólította így az angyal: Üdvözlégy Mária! Kegyelemmel teljes. Ámen.

Horváth Zoltán diakónus homíliája
Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom, 2021. február 24.