A fiú, akiből később Ferenc pápa lett
Elisabetta Piqué író, újságíró a legnagyobb argentin napilap, a La Nación római tudósítója, aki Life and Revolution (Élet és forradalom) címmel életrajzot írt Ferenc pápáról. A pápa december 17-i születésnapja alkalmából most a könyv egyik részletét ismertetjük a Franciscan Media oldalán olvasható cikk alapján. A részlet először 2014-ben jelent meg a St. Anthony Messenger novemberi számában.
Jorge kiskorától kezdve dolgozott abban a harisnyagyárban, ahol az édesapja könyvelő volt. A gyermek eleinte a takarítást végezte, majd adminisztratív feladatokat kapott. „A munka volt az egyik olyan dolog, ami velem a legtöbb jót tette az életben, és nagyon hálás vagyok érte apámnak” – nyilatkozta később Bergoglio a The Jesuit c. lapban.
Vezetői rátermettsége korán megmutatkozott. “Nagyon intelligens volt, de nem azért, mert minden idejében a könyveket bújta volna, hanem mert mindent nagyon gyorsan megértett – mesélte barátja és osztálytársa, Hugo Morelli. – Egyértelműen intelligensebb volt nálunk, mindig előttünk járt egy lépéssel, egyfajta vezető volt közöttünk.”
A 12. számú műszaki ipari iskola, ahova Jorge járt, az élelmiszeriparra szakosodott. “Délelőtt két elméleti óránk volt, délután pedig rengeteg gyakorlat. Néha helyben dolgoztuk fel még a sertéshúst is. Tízen szereztünk végbizonyítványt, mára csak hatan élnek közülünk: hárman Buenos Airesben, ketten Córdobában, egy, nos, egy pedig a Vatikánban van” – mondta Óscar Crespo, Bergoglio egykori iskolatársa, akivel máig tartó barátságot ápol a pápa.
A barátokkal sok közös szórakozásban vett részt. Szerette a zenét, testvéreivel és édesanyjával rendszeresen hallgatott a rádióban operákat, tízéves korában zongoraórákat vett, focizni járt. Ahogy növekedtek, gyakran találkoztak egy bárban, ahol biliárdoztak, máskor pedig, főleg hétvégenként, táncolni jártak. Óscar visszaemlékezése szerint Jorge az egyik környékbeli lányt el is jegyezte. Az idős Amalia Damonte elmesélte, hogy kapott barátjától egy levelet, egy kis pirostetős ház rajzával, amelyet akkor akart megvenni, ha összeházasodnak. „Ha nem veszlek feleségül, akkor pap leszek” – mondta a fiatalember a lánynak, aki utóbb mosolyogva mondta: „Hát szerencséjére nem vett feleségül, és most valóban pápa lett”.
A szülői eltiltás miatt a kapcsolat megszakadt, de a történet később, amikor Bergogliót pápává választották, sok újságban megjelent.
Bergogliónak később is voltak lánykapcsolatai, köztük egy komolyabb is. A leány a baráti társaságához tartozott, de kiléte azóta is ismeretlen.
Jorge Bergoglio maga vallotta meg az Égről és Földről című könyvében, hogy amikor szeminarista volt, elkápráztatta valaki, akivel a nagybátyja esküvőjén találkozott. Egészen összezavarodott, folyton ez a lány járt a fejében, olyannyira, hogy a hivatásában is kételkedni kezdett.
„Egy egész hétig nem tudtam imádkozni, mert amikor csak akartam, ez a lány jelent meg előttem. Még szabad voltam, mert szeminarista voltam; egyszerűen hazamehettem volna. Újra kellett gondolnom, hogy mit csináljak. A vallásos utat választottam – vagy inkább engedtem, hogy az válasszon engem.”
Isten hívása már korán megérintette a leendő pápát. Óscar barátja így emlékezett vissza: “1952-ben Jorge és én négy hónapra elmentünk dolgozni a Hickethier-Bachmann laboratóriumba Santa Fe és Azcuénaga között. Ott sok órát voltunk együtt, sokat beszélgettünk. Egy nap azt mondta nekem: ‘Veled együtt elvégzem a középiskolát, de nem leszek vegyész. Pap leszek. Éspedig jezsuita pap, mert szeretek a nyomornegyedekbe, a perifériákra járni, az emberekkel lenni”.
Így is történt. Amikor a fiatal papnak nem volt autója, éveken át Óscar fuvarozta őt a nyomornegyedekbe. Ő maga kint maradt, de Bergoglio úgy ment be, mintha ebben nem lenne semmi kockázat.
Óscar végig tartotta a kapcsolatot a leendő pápával, egy megszakítástól eltekintve, amikor sok éven át külföldön élt. Amikor visszajött, nem kereste meg a barátját, mert hallotta, hogy már bíboros, és nem tudta, hogyan hat ez a kapcsolatukra. Egy szomszédasszony vitte el őt az Iglesia del Carmen templomhoz, ahol Bergoglio misézett.
“Amikor meglátott engem, Jorge, aki gyalogosan érkezett, és épp leszállt a buszról, kezében egy nagyon egyszerű aktatáskával, elém szaladt. Óscar!” – kiáltotta, és átölelt. Csak beszélt és beszélt, ragaszkodott hozzá, hogy újra csatlakozzam a csoporthoz, olyannyira, hogy a templom papjának kellett emlékeztetnie arra, hogy mindjárt kezdődik a mise. Attól a pillanattól kezdve tartottuk a kapcsolatot, és soha nem szűntünk meg találkozni. Kivételes ember! Ahhoz képest, hogy hova jutott el, soha nem veszítette el az alázatát”.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK FERENC PÁPÁNAK ISTEN GAZDAG ÁLDÁSÁVAL!
INRI,
A Buenos Aires-i származású Ferenc pápa tud tangózni. A tangó a régi Buenos Airesben fejlödött ki. Magam nem tudok tangózni (meg más táncot sem tanultam). Sokak szerint lagzikban türhetöen táncolok (lépkedek és ugrálok) …Eddig tiz gyerekemböl nyolc gyerekem lagziján és kb. 15 másik családtag-ismerös-beli lagziban mulattam. Együtt örültem a völegénynel és a menyasszonnyal. A boldog házasság az élet alapja. A (nagy)család, -a házastársak sírig tartó szerelmetes hüségében- kútforrása az evilági boldogságnak és a katolikus papi hivatásoknak, mivel azok többnyire onnan jönnek (a 10 parancsolat boldogito igéi szerint, amit Mozes vett át a Sináj hegyen a Jóteremtötöl). Ahogyan a tangotáncos (többnyire-házas)pár figyeli minden mozdulatában táncos-párja rezdüléseit, a házaspárok ketten együtt egymást -támogatván- suhannak át az élet kihivásai felett. Mert „ugord át felülröl“…Kedves házaspárok ha nem tudtok a nehézségeken sem elég mélyre ásva átjutni, sem elég magasra mászva átmászni, akkor ugorjátok át öket felülröl…a Jóteremtö segitségével. Söt elsöre vászd azt, hogy átugrod az élet kihivásait Isten erejejével. Szívemböl kívánom, hogy a lagzikban hallassék újra (és újra) a városokban és a falvakban a völegény (örömteli) kurjantása és a menyasszony hálaénéke. Yerushalaymban (Lásd: Od Yishama MBD -youtube-), minden népek között Rómában, Budapesten, Párizsban, Madridban, Szépmagyarországon (felsö-alsó-kelet és nyugati magyarlakta társadalmakban), Németben, Olaszban, a ködös Albionban, az USA-ban stb. meg a Ferenc pápa Buenos Airesében (Született: 17. Dezember 1936 Flores, Buenos Aires, Argentina), és mindenhol a világon.
A “milonga” egyfajta táncház tangó. A tangó Argentínában 1936 és 1958 között, akkor terjedt el széles körökben, amikor Jorge Bergoglio-a késöbbi Ferenc Pápa-is fiatal szenvedélyes tangotáncos volt.
A fiatal Jorge nagyon szerette a társaságot, és rajongott a tangóért. Ferenc pápa kerekesszékes lett 87 évesen, ma már csak hallgatja a tangozenét. A tangó – mint a meditáció – a másikra figyelést is fejleszti. Lásd pl.: La milonga de Buenos Aires, Francisco Canaro-tol (-youtube-).
A Milonga Tango városa az Argentin Buenos Aires. Eredeti neve /1580–1776/: Ciudad de la Santísima Trinidad y Puerto Santa María de los Buenos Aires (A Szentháromság városa és a Jó levegö /kedvezö szelek/ Szent-szüz Máriáról elnevezett kikötője). Porten(it)a jelentése=a kikötöváros (kis) komoly-fenségesen szép-nyugodt tekintetü virágszála (a -kikötöi- az utalás a hajóval vagy csónakkal máshonnan/olaszországból érkezett bevándorlókra/nökre). Ök izgalmas és mozgalmas lelkek (klasszikusan müvelt latin szépségek): a Porten(it)a egy gyökereitől elszakadt olasz-nö, aki spanyolul beszél, franciául viselkedik, és azt kívánja, bárcsak angol lenne. Ez is megkülönböztette a portenitá-kat (és a porteñókat) a spanyol férfiaktól és nöktöl akik az elsö városalapitók voltak Buneos Aieres-ben. A Buenos Aires eredeti neve azonban a mai Olasz Szardinia szigetek déli dombos vidékére a Bonaria domb-ra vezethetö vissza, („jó levegő”, „kedvező szél”) A Domb Cagliari-város központjától délkeletre található. Aragóniai IV. Alfonso, aki 1323/24-ben Bonariától kiindulva meghódította egész Szardíniát, fellegvárat épített a dombon a Szentháromságnak és az Istenszülőnek szentelt templommal, a mai Santuario-val. 1335-ben a spanyolországi székhelyű Mercedarians Rendre hagyta a komplexumot.
1370-ben került a templomba a Bonariai Szűzanya csodás képe, ahol azóta is nagy tisztelet övezi. A legenda szerint a hullmámok mosták partra egy dobozban, amely ma is látható a zarándokközpontban; a Madonna égő gyertyát tartott a kezében parti-világító-jelzésül a vizen hánykolódó hajósok számára.
Osli mosolygós Madonna könyörögj éretünk.