A fiú, akiből később Ferenc pápa lett

Elisabetta Piqué író, újságíró a legnagyobb argentin napilap, a La Nación római tudósítója, aki Life and Revolution (Élet és forradalom) címmel életrajzot írt Ferenc pápáról. A pápa december 17-i születésnapja alkalmából most a könyv egyik részletét ismertetjük a Franciscan Media oldalán olvasható cikk alapján. A részlet először 2014-ben jelent meg a St. Anthony Messenger novemberi számában.

Jorge kiskorától kezdve dolgozott abban a harisnyagyárban, ahol az édesapja könyvelő volt. A gyermek eleinte a takarítást végezte, majd adminisztratív feladatokat kapott. „A munka volt az egyik olyan dolog, ami velem a legtöbb jót tette az életben, és nagyon hálás vagyok érte apámnak” – nyilatkozta később Bergoglio a The Jesuit c. lapban.

Vezetői rátermettsége korán megmutatkozott. “Nagyon intelligens volt, de nem azért, mert minden idejében a könyveket bújta volna, hanem mert mindent nagyon gyorsan megértett – mesélte barátja és osztálytársa, Hugo Morelli. – Egyértelműen intelligensebb volt nálunk, mindig előttünk járt egy lépéssel, egyfajta vezető volt közöttünk.”

A 12. számú műszaki ipari iskola, ahova Jorge járt, az élelmiszeriparra szakosodott. “Délelőtt két elméleti óránk volt, délután pedig rengeteg gyakorlat. Néha helyben dolgoztuk fel még a sertéshúst is. Tízen szereztünk végbizonyítványt, mára csak hatan élnek közülünk: hárman Buenos Airesben, ketten Córdobában, egy, nos, egy pedig a Vatikánban van” – mondta Óscar Crespo, Bergoglio egykori iskolatársa, akivel máig tartó barátságot ápol a pápa.

A barátokkal sok közös szórakozásban vett részt. Szerette a zenét, testvéreivel és édesanyjával rendszeresen hallgatott a rádióban operákat, tízéves korában zongoraórákat vett, focizni járt. Ahogy növekedtek, gyakran találkoztak egy bárban, ahol biliárdoztak, máskor pedig, főleg hétvégenként, táncolni jártak. Óscar visszaemlékezése szerint Jorge az egyik környékbeli lányt el is jegyezte. Az idős Amalia Damonte elmesélte, hogy kapott barátjától egy levelet, egy kis pirostetős ház rajzával, amelyet akkor akart megvenni, ha összeházasodnak. „Ha nem veszlek feleségül, akkor pap leszek” – mondta a fiatalember a lánynak, aki utóbb mosolyogva mondta: „Hát szerencséjére nem vett feleségül, és most valóban pápa lett”.

A szülői eltiltás miatt a kapcsolat megszakadt, de a történet később, amikor Bergogliót pápává választották, sok újságban megjelent.

Bergogliónak később is voltak lánykapcsolatai, köztük egy komolyabb is. A leány a baráti társaságához tartozott, de kiléte azóta is ismeretlen.

Jorge Bergoglio maga vallotta meg az Égről és Földről című könyvében, hogy amikor szeminarista volt, elkápráztatta valaki, akivel a nagybátyja esküvőjén találkozott. Egészen összezavarodott, folyton ez a lány járt a fejében, olyannyira, hogy a hivatásában is kételkedni kezdett.

„Egy egész hétig nem tudtam imádkozni, mert amikor csak akartam, ez a lány jelent meg előttem. Még szabad voltam, mert szeminarista voltam; egyszerűen hazamehettem volna. Újra kellett gondolnom, hogy mit csináljak. A vallásos utat választottam – vagy inkább engedtem, hogy az válasszon engem.”

Isten hívása már korán megérintette a leendő pápát. Óscar barátja így emlékezett vissza: “1952-ben Jorge és én négy hónapra elmentünk dolgozni a Hickethier-Bachmann laboratóriumba Santa Fe és Azcuénaga között. Ott sok órát voltunk együtt, sokat beszélgettünk. Egy nap azt mondta nekem: ‘Veled együtt elvégzem a középiskolát, de nem leszek vegyész. Pap leszek. Éspedig jezsuita pap, mert szeretek a nyomornegyedekbe, a perifériákra járni, az emberekkel lenni”.

Így is történt. Amikor a fiatal papnak nem volt autója, éveken át Óscar fuvarozta őt a nyomornegyedekbe. Ő maga kint maradt, de Bergoglio úgy ment be, mintha ebben nem lenne semmi kockázat.

Óscar végig tartotta a kapcsolatot a leendő pápával, egy megszakítástól eltekintve, amikor sok éven át külföldön élt. Amikor visszajött, nem kereste meg a barátját, mert hallotta, hogy már bíboros, és nem tudta, hogyan hat ez a kapcsolatukra. Egy szomszédasszony vitte el őt az Iglesia del Carmen templomhoz, ahol Bergoglio misézett.

“Amikor meglátott engem, Jorge, aki gyalogosan érkezett, és épp leszállt a buszról, kezében egy nagyon egyszerű aktatáskával, elém szaladt. Óscar!” – kiáltotta, és átölelt. Csak beszélt és beszélt, ragaszkodott hozzá, hogy újra csatlakozzam a csoporthoz, olyannyira, hogy a templom papjának kellett emlékeztetnie arra, hogy mindjárt kezdődik a mise. Attól a pillanattól kezdve tartottuk a kapcsolatot, és soha nem szűntünk meg találkozni. Kivételes ember! Ahhoz képest, hogy hova jutott el, soha nem veszítette el az alázatát”.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK FERENC PÁPÁNAK ISTEN GAZDAG ÁLDÁSÁVAL!