Elég erősek vagyunk-e Hozzá?

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.“ Jn 16,12-15

Jól hallottuk? Tényleg azt mondtad Uram, hogy tanítanál bennünket még sok mindenre, ha elég erősek volnánk hozzá? És mégsem teszed, mert azt mondod nekünk, hogy nem vagyunk hozzá elég erősek.

Már ne is haragudj, de ez olyan kiábrándító. Elszomorító. Mondhatnám úgy is, hogy elkedvetlenítő. Hát, ha nem vagyunk elég erősek hozzá, hogyan fogjuk véghezvinni mindazokat a műveket, amiket ránk mertél bízni? Az üdvösségnek a meghirdetését, a megváltottság örömhírének továbbadását, és hírének elvitelét egészen a világ végéig?

Ha nem vagyunk elég erősek hozzá, hogy fogjuk tudni ezt megvalósítani? Választottál volna inkább tökéletesebbeket, akik elég erősek lettek volna, hogy befogadják a nagyobb lelki erőt igénylő, magvasabb szándékaidat is.

Aztán még azt is mondod, hogy „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.”

Kimondod azt is, hogy a tanítványaid nem szeretnek Téged eléggé, mert nem örülnek annak, hogy az Atyához mész, hanem inkább szomorkodnak, a saját veszteségük miatt.

Igen, ez így van, mert még nem Teremtő Uruk szempontjából tekintenek az eseményekre és önmagukra, hanem csak a saját reményeik alapján. Rabjai még a saját egyéni vágyaiknak. Mint a Zebedeus fivérek, akik anyjukkal, Szalóméval együtt, evilági királyságról ábrándoznak, amelyben a Messiáskirály jobbján és balján szeretnének ülni.

Uram! Te tényleg ilyen tanítványokat akartál választani? És tényleg őrájuk merted bízni az üdvösségnek, az üdvözítésnek a kezdettől fogva eltervezett megvalósítását? Hogyan nem féltél, hogy elrontják, hogy ellehetetlenítik a saját elképzeléseik, önzéseik miatt, és nem tudják majd véghezvinni mindazt, amit parancsoltál? Főleg azt, hogy menjenek és kereszteljenek meg mindenkit, az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében, egészen a világ végéig.

A Te helyedben, mi nem biztos, hogy ilyen követőket választottunk volna magunknak. Olyan különös, hogy Te mégis úgy láttad, hogy nem kell elkergetned őket. Nem kell elölről kezdened mindent. Miért nem? Mert tudtad, hogy az általad elküldött Lélek, az Atyának Lelke majd mégis megtanítja őket. Mindenre.

Kicsinyeket választottál, tökéletleneket, és még örültél is nekik, felujjongván a Lélekben: „Hálát adok Neked Atyám, ég és föld ura, hogy elrejtetted ezeket a hatalmasok és bölcsek elől, de kinyilatkoztattad a kicsinyeknek.”

Milyen jó, Urunk, hogy nemcsak akkor szeretsz minket, ha tökéletesek és erősek vagyunk. Hiszen az apostolokat is szeretted, gyarló emberségükkel együtt is, és meg is bíztál bennük. És milyen jó, hogy tudhatjuk, hogy ez velünk is így van. Pontosan így. Minket is szeretsz, igen, a hibáinkkal, gyarlóságainkkal együtt is. És minket is elvezetsz az igazságod Lelke által, és nekünk is mondod, hogy „Ő majd elvezet titeket a teljes igazságra.”

Ezek után már nem mondhatjuk többé azt, hogy „Uram! Én bennem a szeretet tökéletlen, és nem vagyok elég erős, hogy engem küldjél másokhoz.”

Hiszen, ahogy az apostoloknak sem, nekünk sem fogod felróni, hogy hiába szavaztál nekünk bizalmat, még mindig csak ilyen magunknak valók vagyunk. Egyáltalán nem. Sőt, inkább nekünk is azt mondod: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.”

Az apostolok nem voltak elég erősek ahhoz, hogy befogadják akkor azt a valóságot, hogy az üdvösség nemcsak a zsidóké, hanem mindenkié, minden egyes, teremtett emberé. Ezt ők, akkor és ott, a föltámadás és a pünkösd előtt, nem tudták volna feldolgozni. Ezért Te, Uram, megígérted nekik az Igazság Lelkét, aki „nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni.” Megdicsőít Téged, mert a Tiédből veszi, amit majd hirdet nekünk.

Kedves Testvérek, az Apostolok Cselekedeteiben megfigyelhetjük, hogy a Szentlélek kifejezett közreműködése és sugalmazásai nélkül az apostolok maguktól nem kezdték volna el a pogányok megtérítését Krisztushoz. De a Lélek erejével igen. És ennek a Léleknek az erejével, ha hagyjuk, az Úr ma is csodákra képes. Még bizony általunk is. Ámen.

Horváth Zoltán diakónus szentbeszéde
Elhangzott a Városmajori Jézus Szíve Templomban, 2021. május 12-én.