Egyre nagyobb veszélyben a vallásszabadság Európában – álljunk ellen a folyamatnak

Nagy volt a döbbenet, amikor váratlanul megjelentek a rendőrök az ajtaja előtt, és elvitték kihallgatásra. Matthew Grech akár öt hónap börtönbüntetést is kaphat egy televíziós interjú miatt, amelyben a keresztény hitre való megtéréséről beszélt. A legmeghökkentőbb az esetben azonban az, hogy az EU egyik tagállamában, Máltán él.

A fiatal máltai Matthew Grech korábban LMBT-aktivista volt. Megtérése után – többek között a PMnewsMalta televíziónak adott interjúban – nyilvánosan is megszólalt azzal kapcsolatban, hogy a hite hogyan változtatta meg az életét, és hogyan segített neki megbirkózni a nemi identitásával.

Nem sokkal később, 2023 júniusában Matthew Grech-nek és a tévéállomás üzemeltetőinek is bíróság elé kellett állniuk. Azzal vádolják őket, hogy úgynevezett “konverziós terápiát” népszerűsítenek, amiért Máltán börtönbüntetés jár. Habár Matthew Grech soha nem buzdított “konverziós terápiára” (nem egyértelmű, hogy pontosan mit is értünk ezen a kifejezésen), ez azonban nem akadályozta meg a bíróságot abban, hogy hónapokig tartó, kiterjedt eljárást folytasson Grech és a többi vádlott ellen. Az ügyben még nem született döntés.

A Matthew Grech ellen folytatott büntetőeljárás csak egy példa a sok közül arra, hogy mi történhet a keresztényekkel Európában, ha nyilvánosan megvallják a hitüket. Az európai keresztények ellen irányuló intolerancia és diszkrimináció eseteit figyelő szervezetként (OIDAC Europe) nemcsak a tények, hanem a hátterükben meghúzódó okok is érdekelnek bennünket. Az alábbi áttekintés célja, hogy segítse a keresztényeket a jelenség megértésében – és fellépni, amikor például a keresztény meggyőződés kifejezését „gyűlöletbeszédnek” minősítik.

Päivi Räsänen finn politikus november 14-i felmentése sok keresztény számára nagy megkönnyebbülést jelentett. Räsänen képviselőnő 2019-ben a Twitteren közzétett bejegyzésében bírálta a lutheránus egyházat, amelyhez ő maga is tartozik, amiért az támogatja az LMBTI Pride felvonulást, és kijelentését a Rómaiaknak írt levélből vett bibliai idézettel támasztotta alá.

Ez büntetőfeljelentéshez és végül hosszadalmas bírósági eljáráshoz vezetett Räsänen ellen “gyűlöletbeszéd” és “kisebbség elleni uszítás” címén. A második vádpontban egy 2004-es, “Férfinak és nőnek teremtette őket” című brosúra szerepelt, amelynek kiadása miatt Räsänen mellett Jujana Pohjola lutheránus püspök is bíróság elé állt.

Bár a három és fél évig tartó per a fellebbviteli bíróság felmentő ítéletével zárult, a homályosan megfogalmazott “gyűlöletbeszéd-törvények” vagy “diszkriminációellenes irányelvek” a jövőben is vezethetnek keresztények elítéléséhez hitbéli meggyőződésük békés kifejezése miatt.

Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt hónapokban Nagy-Britanniában számos keresztény tanárt bocsátottak el, akik miután kinyilvánították, hogy mit gondolnak a házasságról, a családról és az ember kétneműségéről, „gyűlöletbeszéd” miatt elvesztették az állásukat.

Még messzebb mennek az abortuszklinikákat körülvevő védősávokra (pufferzónákra) vonatkozó törvények, amelyek a „befolyásolás” minden formáját tiltják. Ide tartozik a békés imádság, a konszenzusos beszélgetés vagy – a jelenlegi skóciai törvénytervezet szerint – még az autókra ragasztott életpárti matricák is.

Az európai keresztények számára egy másik problémás terület a lelkiismereti szabadság korlátozása bizonyos szakmákban. Annak ellenére, hogy a jelenlegi emberi jogi szerződésekben különleges védelmet élvez, a lelkiismereti szabadságot időnként szisztematikusan veszélyeztetik, amint azt egy németországi eset is mutatja. Az orvostanhallgatók új tantervének jelenlegi tervezete szerint az abortuszokon való kötelező részvételt a tanulmányok állandó részévé kívánják tenni. Ez középtávon az abortuszt vallási meggyőződésből elutasító keresztényeket teljesen kiszorítaná a németországi orvosi szakmákból – ijesztő gondolat!

A WHO jelenlegi irányelve, amely a lelkiismereti záradékok hatályos törvényekből való eltávolítására szólít fel, hasonló célokat tűz ki. Az indoklás szerint az “abortuszhoz való hozzáférés joga” nem korlátozható lelkiismereti okokra való hivatkozással.

Az európai keresztények azonban nem csak jogi kérdésekben szembesülnek kihívásokkal. Jelenlegi adataink szerint a keresztényellenes gyűlölet-bűncselekmények száma az elmúlt évben több mint 40%-kal, a templomgyújtogatásoké pedig 75%-kal nőtt. Franciaországban, ahol naponta két-három templomot támadnak meg, külön alapot hoztak létre az istentiszteleti helyek védelmére. Ebben az összefüggésben megdöbbentőek azok a graffitik, amelyek a “Csak az a templom világít, amelyik lángol” felirattal közvetlenül gyújtogatásra szólítanak fel, és gyakran vandál támadásokhoz kötődnek.

Az aktuális fejlemények ismeretében nem vitatható, hogy az európai keresztények vallásszabadsága erősen megkérdőjeleződött. De mi legyen erre a válaszunk?

A felebaráti szeretet nem engedi, hogy kivonuljunk a közéletből. Századokon át a keresztények a szeretet egyik legmagasabb szintű megnyilvánulásának tartották a közjóért folytatott munkát. A szeretet pedig nem azt jelenti, hogy felépítjük „párhuzamos keresztény világunkat”, és magára hagyjuk a posztkeresztény társadalmat.

Sokkal inkább az a bibliai felszólítás vonatkozik ránk: „Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.” (Jer 29,7) Még ha Izrael népe Bábel felépítésén munkálkodott is, az nem jelenthet kifogást arra, hogy ne fáradozzunk Európáért.

A társadalomból való kivonuláshoz hasonlóképpen végzetes a keresztények sértődött hallgatása, azoké, akik még mindig úgy hiszik, hogy többségben vannak, és elbagatellizálják a kereszténység elleni támadásokat. Ezekből a támadásokból sokszor nagy ínség, nagy szükség világlik ki, amelyre válaszokat kell találnunk. És ezt nem kényelmes többségi pozícióból tesszük, hanem aktív kisebbségként. Európa már rég újra missziós területté vált, kreatívnak és okosnak kell lennünk a formálásában.

Végül pedig a hiteles keresztény válasz megtalálásához szükség van a saját belső tartásunkra is. Csak miután mi magunk megváltoztunk, tudjuk megváltoztatni a világot. Európa esetében sokunk számára az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy visszataláljunk a reményhez, ahelyett hogy feladnánk. A szörnyű fejlemények ellenére sem szabad elfelejtenünk, hogy mi nem valami ellen, hanem valamiért – helyesebben szólva Valakiért cselekszünk.

A keresztények Európában sokhelyütt nagy szabadságot élveznek, fontos, hogy éljenek vele, és óvják is meg. Ott pedig, ahol ezért meg kell küzdenünk, megtanulhatunk ennek ellenére a hitünkről beszélni, és emlékeztetni magunkat arra, hogy egy jó hírt kell továbbadnunk.

Írta: Anja Hoffmann,az Ausztriában bejegyzett, nem kormányzati OIDAC Europe ügyvezető igazgatója
Fordította: Klausz Eszter
Forrás: vision2000.at