Mars a Marsra!
Évekkel ezelőtt, amikor Amerikában elkezdődött a Mars-őrület, a bolygót felparcellázták és jó pénzért meg lehetett vásárolni egy darabot. A Kossuth Rádió washingtoni tudósítója felkeresett egy dúsgazdag elszármazott magyart, aki szintén vásárolt egy pár hektárt a Marson. Megkérdezte tőle, mit kezd vele. Nos, mondja a delikvens, éjszakánként, amikor tiszta az ég, kiállok a ház elé, s nézegetem…
Ez jutott eszembe, amikor Elon Musk és Alice Weidel nemrég folytatott beszélgetését hallgattam. A több mint tíz gyermekes milliárdos (N.B. több anyától születtek) és a kemény fából faragott leszbikus közgazdásznő eszmecseréjéből sok minden kiderült. Bizonyos dolgokat jól látnak. Megsüvegelendő az a bátorság és elszántság, amellyel neki mernek menni a bebetonozott háttérhatalmaknak, hogy elképzeléseiket keresztülvigyék a nagypolitikán. No meg az a rakás pénz, ami a Tesla igazgatója és X-médiavezér mögött áll. Majdnem 500 milliárd dollár. Persze vannak nála gazdagabbak a háttérben, például ha összefognak ellene a Rócsildok vagy a Forbs magazin, akkor neki is lőttek.
Vagy talán ő lesz az új Soros? Aki a transzhumanizmussal felemeli és naggyá teszi újra Európát?
Vagy talán az emberi agy már annyira visszahatott a gépre, hogy megment annak intelligenciája? Ki tudja! Hm. Meglátjuk. Mint a székely legény, aki az ötvösnek annyit mondott:
– Mester úr karcolja belé ebbe gyűrűbe, hogy Estántól Erzsinek. De hallja-e, ejsze elég lesz annyi, hogy Estántól, osztán meglássuk!!!
Musk egyenesen azt mondja, lúzer az emberiség, ha csak egy bolygóra támaszkodik. Mert mi lesz, ha az atomkatasztrófa miatt menekülni kell. Tehát kell egy tartalék-bolygó, ahol négyévenként süt a nap, és majd a tehetősebbek meg a szolganépség eléldegél valahogy. Ha már álmodunk, álmodjunk merészet. Holott ő, aki már több űrprogramot is pénzelt, tudhatná, hogy a Marson nem lehetséges az emberi élet. Attól, hogy van jég, attól még nem olyan a légkör, a gravitáció, a talaj, ésatöbbi. Vagy azt hiszi, pénzzel minden nagyravágyó, abszurd terv kivitelezhető?… Weidel asszonyság sem kispályás, mert nem hagyja magát legyőzni a migránsnyomás, a zöldek diktátuma és a transzgender roham megfélemlítése ellenére sem. Holott ő is leszbikus. Egy svájci állampolgárságú sri lankai producer nővel él együtt és két gyermeket „nevelnek”. A homo-házasságot viszont elítéli. Csak hát nem elég náci, és a zsidó nép nyugalma is fontos neki. Akárcsak Musknak, aki békét szeretne Izraelben és minduntalan húzogatja Soros bajszát, mert neki van miből. Nem véletlen választotta be tanácsadónak a most beiktatott Trump elnök.
Aztán a beszélgetés egy fordulatot vett, amikor előkerült az istenkérdés.
És ekkor mindketten lefagytak.
Mert ez a rációt már meghaladja.
A beszélgetés hirtelen véget is ért, mert ateistákként semmi újat nem tudtak mondani. Egymásnak sem. Azt pláne nem, hogy az Isten teremtette a világot, nekünk pedig nem kizsákmányolni, lelakni kell azt, hanem, megtölteni élettel. Nem fegyverrel, nem pénzzel, hanem szeretettel és szolgálattal. Annyi igazságtalanság van, amit el lehetne és el kellene törölni, annyi fájdalom, amit meg lehetne szüntetni, annyi szegény nemzet, melyet fel lehetne emelni azzal a temérdek sok dollárral, politikai akarattal, a gyengébbhez lehajló és azt felemelő szelíd erővel. De hát ez még álom. Még nem látszik az amerikaiaknál sem – azt európaiaknál már nem –, hogy az evangélium hatná át a közéletet. Inkább valamiféle torz, talmudi, még csak nem is neoprotestáns szemlélet, nemhogy felszabadítási teológia.
Még messze állunk a nyolc boldogságtól.
Amíg a szemet-szemért elv működik, amíg a győztes/vesztes teljesítménykultusz és a neomarxista világpolgárság, a kötődés, család, hit és nemzet nélküli globalizáció egyenruhája terrorizálja Európát, addig még jobb- és baloldalról is veszélyes beszélni. Talán konzervativizmusról lehet szó, de az is félreérthető, mert mindjárt putyinista lettél.
Szóval megyünk a Marsra. Nem az emberiség problémáit szeretnénk megoldani, hanem menekülünk, mint a patkányok a süllyedő hajóról.
Mindenképp szomorú, hogy akikbe milliók vetik reménységüket, – naivan, csorgó nyállal, mert az emberiség megmentőiként jutottak a csúcsra, vezérállásba, – azokról most hirtelen kiderül: üres a lelkük, a tudás és a (pénz)hatalom még inkább elhomályosította értelmüket és realitásérzéküket. Persze drukkolunk nekik, ha már a két rossz közül vagyunk kénytelenek választani, de az elmúlt évek eseményei már annyi csontvázat kiborogattak a szekrényből, annyiszor kiderült, hogy a király meztelen, hogy legvégül nem marad egyéb, csak az ima és a kegyelem. Amelynek ruhájába beöltöztessük őket is, magunkat is.
A sugdolózó Kísértőnek meg legyen erőnk határozottan ellenállni, s ha szívünkbe akarna ajtóstul berontani, rivalljunk rá: mars ki!
INRI,
nincs új a nap alatt, ahogyan a fenti cikk is felsorolja.
Ma is ugyanúgy van, ahogyan a fenti cikk is taglalja Lót, József és Jézus korában is voltak fivérek-akik irigységböl-egymásra támadtak-s´öltek-is-volna, ilyen-olyan országok-nemzetek, meleg-leszbe-városok, angyalok, teologus-(fö)papok, egyszerü hívek, nemzeti-királyok, birodalmi jogállamiságot=joguralomat kitrejeszteni akaró (római-birodalmi) helytartók, igazak beijedt barátai-akik inkább letagadják- hogy ismerik öt az igazat, mindenféle-vallások, császáristenségek, halottakat-temetök-mert a szentek csontjai feletti-ima-hatékony, siratóassztonyok…temetöi kertészek…ezekröl így ir a Biblia:
Lásd teremtés könyve 37. Fejezezet: “18Amikor azok messziről meglátták -Józsefet az öccsüket-, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. 19Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. 20Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 21Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” 22Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá…39. Fejezet: „2De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki.“…45. fejezet: 1Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: „Menjetek ki mindnyájan!” Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt. 2Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is. 3József így szólt testvéreihez: „József vagyok! Él-e még atyám?” De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek. 4József így szólt hozzájuk: „Gyertek hát közelebb hozzám!” Mikor közelebb mentek, ezt mondta: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket. 6Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak. 7De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön. 8Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten.“
Lásd teremtés könyve 19. Fejezezet: „1 A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, 2és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” 3De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. 4Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. 5Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” 6Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, 7és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. 8Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” 9Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. 10De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot. 12Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: „Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, 13mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” 14Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. 15Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: „Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen.” 16Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta őket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el őket. 17Amikor kivezették őket, ezt mondták: „Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.” 18Lót így szólt hozzájuk: „Nem, Uram, 19hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom. 20Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni – ugyanis elég kicsi –, hogy életben maradhassak.” 21Ő így válaszolt neki: „Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél. 22Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz.” Ezért nevezik a várost Coárnak. 23A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba. 24Akkor Isten kén és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. 25Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. 26Felesége visszanézett és sóoszloppá változott. 27Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, 28és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez. 29Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette őt a pusztulásból, midőn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.“
Lásd Lukács evangeliuma 22. Fejezezet: „49Amikor a tanítványok látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, kardot rántsunk ellenük?” 50Egyikük mindjárt le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. 51De Jézus így szólt: „Hagyjátok, elég!” Aztán megérintette a szolga fülét és meggyógyította. 52Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: „Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! 53Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.” 54Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. 55Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. 56Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” 57De tagadta: „Asszony, nem is ismerem.” 58Nem sokkal ezután egy másik vette észre: „Te is közéjük tartozol” – szólt neki. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” 59Alig telt el egy óra, másvalaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.” 60„Ember – tagadta újra Péter –, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. 61Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” 62Kiment és keserves sírásra fakadt.“
Lásd Lukács evangeliuma 23. Fejezezet: „6Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. 7Amikor megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban épp Jeruzsálemben tartózkodott. 8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. 9Sokat faggatta, de nem méltatta feleletre. 10A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták. 11Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. 12Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak.“
Lásd Janos evangeliuma 19. Fejezezet: „19Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősíttette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” 20A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol fölfeszítették Jézust, közel volt a városhoz; héberül, latinul és görögül volt írva.” Iesus Nacarenus Rex Iudaeorum…INRI…”38Arimateai József … arra kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Így elment és levette a testet. 39Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha és aloékeveréket. 40Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. 41Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. 42Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt ide temették Jézust.”
Azonban egyszer volt új a nap alatt, amit egy (megtért) asszony látott meg elöször, ami ma is új és újjá lesz a világ végéig, amért élni érdemes a világ egytelen legnagyobb örömhíre: Lásd Janos evangeliuma 20. Fejezezet: “11Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. 12Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. 13Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” 14E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. 15Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.” 16Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”. 17Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 18Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”
Osli mosolygós MADONNA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK.