Egy nem mindennapi igazolás: Philip Mulryne, a Manchester United egykori középpályása az „Úrhoz igazolt”
Philip Mulryne-nak látszólag irigylésre méltó élete volt, olyan, amiről az emberek nagy része csak álmodozik. A Premier League-ben (angol labdarúgó bajnokság) a Manchester United gólerős, sikeres középpályása volt. Profi labdarúgóként évente százmilliókat keresett, egy bombázó modell volt a barátnője. A pénz, siker, csillogás azonban nem tette boldoggá.
Egy napon feladta profi labdarúgó hivatását, és úgy döntött, hogy az Úr szolgálatába áll, életét Istennek ajánlja, és pap lesz.
Vajon mi vezethetett ehhez a sokak számára megdöbbentő lépéshez? Miért dobott el egy olyan életmódot, amiről mások csak álmodoznak? Nos, nem a sporttal, nem a focival volt gondja. Maga a játék boldoggá tette, ám a profi labdarúgó státuszból eredő életmód egyre kevésbé. Korábbi csapataira ma is jó szívvel gondol, és megérti, ha korábbi csapattársai kissé furcsának tartják pályaváltását.
Philip egyre inkább úgy érezte, hogy valami hiányzik, mintha üresség lenne a lelkében. A pénz, a siker, csillogás, a „nagymenő” életmód már nem tette boldoggá. Kezdetben maga sem értette, mi történik vele. Szépen fokozatosan visszatért gyermek- és fiatalkori hitéhez, és lassan kezdett megváltozni. Önkéntes munkát végzett hajléktalan szállón, egyre többet imádkozott, és gyakran járt templomba. Az életét üresnek érző sportoló Istenbe vetett hitében megnyugvást lelt. Már másképp látta élete értelmét, rájött, hogy mi a valódi küldetése.
Labdarúgó karrierje utolsó éveiben megélt néhány hullámvölgyet, voltak időszakok, amikor kevesebb játéklehetőséget kapott. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül mindent mérlegelve 2009-ben a visszavonulás mellett döntött. Egyúttal azt is eldöntötte, hogy életét Istennek szenteli. Minden vágya volt, hogy új emberként másokat szolgáljon, másokért éljen. 2017 júliusában szentelték pappá Dublinban.
A hajdani profi labdarúgó ma Isten szolgája. Philip Mulryne atya a corki Szent Mária perjelség templomában szolgál. Elmondása szerint nagy bátorságra, sok imádságra és nagy isteni kegyelemre volt szüksége ahhoz, hogy kitartson döntése mellett. Philip atya ma úgy érzi, megtalálta azt a hivatását, amelyben másokat szolgálhat, és ami által ő maga is boldog az Úr szolgálatában.
INRI,
Lásd Máté vangeliuma 9. fejezet 35-töl: “Az aratáshoz kevés a munkás.
35Jézus bejárt minden várost és falut, tanított a zsinagógákban, hirdette országa örömhírét, és gyógyított minden betegséget, minden gyengeséget. 36Amikor látta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült. 37„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta akkor tanítványainak. – 38„Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.”
Igen nagyon le´nyges, hogy emelkedjék a papi hivatások száma. Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános mondta egyszer édesanyámnak: “A papi utánpótlás egyik sarokköve a katolikus nagycsaládok sokasága.” Édesanyám ezen nagyon csodálkozott, s´visszakérdezett: Hiszen Ön Imre atya a is egy beteges egyke gyerek volt??!” Igen a kivétel erösíti a szabályt- hangzott Imre atya válasza…
Tehát eszerint a katolikus nagycsaládoknál kell kezdenünk a papi utánpótlás emelkedésének kulcsát. Mindszenti József bíboros érsek tégy csodát és a te közbenjárásod által (Jézusnál) minél több katolikus nagycsa´lád jöjjön létre Isten dicsöségére. Ezt segítsék elö az atyák is (mint pl. Pál Feri atya) a katolikus fiatalaok plebaniai talalkozási plattformjai által…Aki nem tudja hogyan kell kérdezze bizalommal Pál Feri atyát…
Bizony nyugaton is jobb lenne, ha ilyetén fiu-lány társkeresö-pasztorációk kiépitésén munkálkodnának inkább egyes bíborosok és ifjúsági papok (pl. az “azonosnemüek pasztorációja” helyett…)
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk…
IHS
AVE