A Vatikán közzétette a pápa primátusáról szóló dokumentumot, amelynek célja az “újraegyesült Egyház”

A Vatikán június 12-én, csütörtökön 130 oldalas tanulmányt tett közzé a pápai primátusról, amely ortodox és protestáns keresztény közösségek javaslatait tartalmazza arról, hogy mi lehetne Róma püspökének a szerepe egy jövőbeli “újraegyesült Egyházban”.

A tanulmánydokumentum, amely a „Róma püspöke: Primátus és szinodalitás az ökumenikus párbeszédben és válaszok az Ut Unum Sint enciklikára” címet viseli, az első olyan vatikáni szöveg a II. Vatikáni Zsinat óta, amely áttekinti a pápai primátusról folytatott teljes ökumenikus vitát.

A dokumentum – azon felül, hogy azonosítja a pápai primátus körüli teológiai kérdéseket az ökumenikus párbeszédben –, tovább is megy egy lépéssel, hogy javaslatokat fogalmazzon meg „a szolgálat egysége érdekében az újraegyesült Egyházban”, ideértve „a római püspöki primátus differenciált gyakorlását”.

A június 13-án közzétett szöveg végén olvasható egy szakasz arról, hogy milyen javaslatai vannak a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztériumának „a primátus gyakorlásáról a 21. században”, ideértve a pápai primátus „szinodális gyakorlására” vonatkozó ajánlásokat.

Szinodalitás

A dikasztérium arra a következtetésre jut, hogy „a katolikus Egyházon belül erősödő szinodalitásra van szükség”, és „a keleti katolikus egyházak sok szinodális intézménye és gyakorlata megihlethetné a latin egyházat”.

Hozzáteszi, hogy „egy ad extra szinodalitás” magában foglalhatna rendszeres világszintű találkozókat a keresztény képviselők számára a közösség elmélyítése érdekében, „konciliáris szövetségben”.

Ez egyes ortodox képviselőkkel folytatott párbeszédre épül, akik azt állították, hogy „a katolikus és az ortodox egyház közötti teljes közösség bárminemű helyreállítása mindkét oldalon megköveteli a szinodális struktúrák megerősítését és az egyetemes primátus megújított felfogását – mindkét dolog az egyházak közötti közösséget szolgálja”.

Mario Grech bíboros, a Szinódus főtitkárságának a főtitkára egy június 13-án tartott vatikáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy nagyon „alkalmas időpontban” adják ki ezt a tanulmánydokumentumot, mivel az Egyház most készül a Szinodalitásról szóló Szinódus második, idén ősszel tartandó ülésszakára.

Az Örmény Apostoli Egyház képviselője, Khajag Barsamian érsek, aki videókapcsolaton át csatlakozott a sajtótájékoztatóhoz, azt emelte ki, hogy „a katolikus egyház szinodalitása fontos kritériumot jelent a keleti ortodox egyházak számára a teljes közösség felé vezető utunkon”.

A pápa feladatainak és hatásköreinek meghatározása

A katolikus egyház álláspontja az, hogy Jézus Pétert tette egyháza “kősziklájává”, neki adta királyságának kulcsait, és az egész nyáj pásztorává tette. A pápa Péter utódaként „örök és látható forrása és alapja mind a püspökök, mind a hívek egész közössége egységének”, ahogyan azt a II. Vatikáni Zsinat egyik legalapvetőbb dokumentuma, a Lumen Gentium leírja.

Az új tanulmánydokumentum azt javasolja, hogy „a pápa különböző feladatai, felelősségei, hatáskörei között tegyünk világosabb különbséget, különösen a katolikus egyház fejeként betöltött szolgálata és az összes keresztények közötti egység szolgálata tekintetében, pontosabban szólva a latin egyházban betöltött pátriárkai szolgálata és az egyházak közösségében betöltött primátusi szolgálata vonatkozásában”.

A dokumentum úgy látja, létezik lehetőség arra, hogy „ezt a gondolatot kiterjesztve megfontoljuk azt is, hogy más nyugati egyházak hogyan viszonyulhatnak Róma püspökéhez mint prímáshoz, miközben ők maguk is rendelkeznek bizonyos autonómiával”.

A szöveg megjegyzi, hogy az ortodox és keleti ortodox egyházak hangsúlyozták a regionális vezetés fontosságát az Egyházban, és „a primátus és a primátusok közötti egyensúlyt” szorgalmazták. Hozzáteszi, hogy a nyugati keresztény közösségekkel folytatott bizonyos ökumenikus párbeszédek a katolikus egyházra is ezt alkalmazták, amikor felszólítottak „a katolikus püspöki konferenciák megerősítésére, beleértve a kontinentális szintet is, valamint az ősi patriarchális egyházak modellje által inspirált folyamatos ’decentralizációra’”.

A szubszidiaritás elvére hivatkozva, amely szerint semmilyen, alacsonyabb szinten is megfelelően kezelhető ügyet nem szabad magasabb szintre vinni, a szöveg leírja, hogy egyes ökumenikus párbeszédek azzal érveltek, hogy “Róma püspökének hatalma nem haladhatja meg azt a hatalmat, amely szükséges az egyetemes szintű egység szolgálatának gyakorlásához, és azt javasolták, hogy hatalmának gyakorlását önként korlátozza”.

„Egy megbékélt kereszténységben egy ilyen közösség azt feltételezi, hogy Róma püspöke kapcsolatának a keleti egyházakhoz és azok püspökeihez… lényegesen különböznie kell a latin egyházban jelenleg elfogadott kapcsolattól” – áll a szövegben.

Az I. Vatikáni Zsinat tanításainak „átfogalmazása”

A dikasztérium által előterjesztett másik konkrét javaslat „az I. Vatikáni Zsinat tanításainak katolikus “újrabefogadása”, “újraértelmezése”, “hivatalos értelmezése”, “frissített szövegmagyarázata” vagy akár “újrafogalmazása””, különösen a joghatóság primátusára és a pápai tévedhetetlenségre vonatkozó meghatározások tekintetében.

Az I. Vatikáni Zsinat, amely 1869 és 1870 között zajlott le IX. Pius pápa vezetésével, dogmatikusan meghatározta a pápai tévedhetetlenséget a Pastor Aeternus kezdetű konstitúcióban. Ez a dokumentum kimondta, hogy amikor a római pápa “ex cathedra” beszél, azaz amikor a pápa mint az Egyház egyetemes pásztora hivatalos tanítást ad egy hitet vagy erkölcstant érintő kérdésről, és tanítását az egész világhoz intézi, akkor az adott doktrína megmásíthatatlan.

Egy anglikán képviselő, aki felszólalt a vatikáni sajtótájékoztatón, kiemelte, hogy milyen speciális buktatót jelentettek az I. Vatikáni Zsinat bizonyos szempontjai az anglikánok számára.

A Vatikán által kiadott tanulmánydokumentum rámutatott arra, hogy az ökumenikus párbeszédben elhangzottak bizonyos érvek arról, hogy az I. Vatikáni Zsinat egyes tanításait “mélyen befolyásolta a történelmi kontextus”. A dokumentum azt javasolta, hogy “a katolikus egyháznak olyan, az eredeti szándékhoz hű, új kifejezéseket és szókincset kellene keresnie, amelyek beleillenek és beépülnek a “communio” ekkleziológiába, és hozzáigazodnak a jelenlegi kulturális és ökumenikus kontextushoz”.

Leírja, hogyan voltak képesek egyes ökumenikus párbeszédek „tisztázni a tévedhetetlenségi dogma megfogalmazását, sőt, még céljának bizonyos aspektusait illetően is egyetértésre jutni, elismerve, hogy bizonyos körülmények között szükséges a tanítói szolgálat személyes gyakorlása, tekintettel arra, hogy a keresztény egység az igazságban és a szeretetben való egységet jelenti.”

„Mindeme pontosítások ellenére a párbeszédekben továbbra is megjelennek az aggályok a tévedhetetlenségnek az evangélium elsőbbségéhez való viszonyát, az egész Egyház csalhatatlanságát, a püspöki kollegialitás gyakorlását és az elfogadás szükségességét illetően” – teszi hozzá a közlemény.

’Hogy mindnyájan egyek legyenek’

A dokumentum összefoglalja, milyen válaszokat adtak a különböző keresztény közösségek II. János Pál pápa 1995-ös, a keresztények egységéről szóló Ut Unum Sint (Hogy mindnyájan egyek legyenek) kezdetű enciklikájára. Különösen arra a felhívásra, amely a lengyel pápa enciklikájában a keresztény vezetőkhöz és teológusokhoz szól, hogy folytassanak türelmes és testvéri párbeszédet a pápai primátusról.

„Az a vágy, hogy igaz módon engedelmeskedjek Krisztus akaratának, arra késztet, hogy felismerjem, hogy Róma püspökeként elhivatott vagyok ennek a szolgálatnak a gyakorlására. Nyomatékosan kérem a Szentlelket, hogy ragyogtassa ránk fényét, és világosítsa meg Egyházaink valamennyi lelkipásztorát és teológusát, hogy – természetesen közösen – keressük azokat a formákat, amelyekben ez a szolgálat olyan szeretetszolgálatot jelent, amelyet minden érintett elismer” – írta II. János Pál.

Az Ut Unum Sint kimondja, hogy Róma püspökének Péter apostol utódjaként „különleges kötelessége”, hogy a keresztények egységéért dolgozzon.

A Vatikán által kiadott tanulmánydokumentum több mint hároméves munka eredménye. Mintegy 30, az Ut Unum Sint-re beérkezett választ és az ökumenikus párbeszéddel kapcsolatos 50 dokumentumot összegez.

A konzultációkba bevontak ortodox, protestáns és katolikus szakértőket, együttműködésben az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem Ökumenikus Tanulmányok Intézetével.

Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdításáért felelős Dikasztérium prefektusa a sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy az elmúlt három évtized ökumenikus teológiai párbeszédének egyik gyümölcse „a ‘péteri szövegek’ megújított olvasata” volt, amely során a párbeszédben résztvevő partnereket arra kérték, hogy „gondolják át újra Péter szerepét az apostolok között”.

A Vatikán megjegyzi, hogy „a különböző párbeszédek során felmerült kérdések, hangsúlyok és következtetések a párbeszédbe bevont felekezetek hagyományai szerint változtak”.

Tanulmánydokumentumként a szöveg célja csupán annyi, hogy objektív szintézist nyújtson „a pápai primátusról folytatott ökumenikus vitákról”. „Nem állítja azt, hogy kimeríti a teljes témát, és nem nyújt összefoglalást a témában létező teljes katolikus tanításról.”

Koch kifejtette, hogy Ferenc pápa jóváhagyta, hogy a dikasztérium megjelentesse a szöveget, de ez nem jelenti azt, hogy a pápa minden egyes mondatot jóváhagyott.

Ian Ernest, a római Anglikán Központ igazgatója köszönetet mondott a katolikus vezetőknek az új dokumentum közzétételéért. Úgy fogalmazott, hogy a dokumentum „új perspektívákat nyit az ökumenikus kapcsolatok előtt a primátus és szinodalitás közötti kapcsolat oly erősen vitatott kérdését illetően”.

„Canterbury érsekének személyes képviselőjeként nagyon örülök annak, hogy az anglikán egyház püspöki testülete adta 1997-ben az egyik legátfogóbb és legrészletesebb választ II. Szent János Pál Ut Unum Sint kezdetű felhívására” – mondta.

Ernest az anglikán Lambeth-konferenciát és a prímási találkozót a „működő szinodalitás” példáinak nevezte, amelyek az anglikán közösség számára lehetővé teszik, hogy “imádkozással megértse az ökumenikus párbeszédeket és a fontos doktrinális szempontokat érintő új perspektívákat.”

Újságírói kérdésekre válaszolva Grech elismerte, hogy a különböző keresztény egyházak különbözőképpen értelmezik a szinodalitás fogalmát.

Grech megjegyezte, hogy a Szinodalitásról szóló Szinódus 2023-as közgyűlésének összefoglaló jelentése arra kérte a teológusokat, hogy vizsgálják meg, „miképpen befolyásolja a püspöki intézmény megújult értelmezése a szinodális egyházon belül Róma püspökének szolgálatát és a Római Kúria szerepét”.

Hozzátette, hogy „a vita még mindig nincs lezárva”, mivel az egyház az idén ősszel tartandó második közgyűléssel folytatja a szinodális folyamatot.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: CNA