Csoda történt Minnesotában?
Több katolikus médium, köztük az EWTN is beszámolt arról, hogy szeptember 14-én, hétfőn különleges élményt élt át Brent Bowman katolikus pap, amikor egy iskolai szentmisén Minnesota államban megrendítő módon élte át Krisztus személyes jelenlétét az Oltáriszentségben.
A Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén celebrált misén az Úrfelmutatáskor Bowman atya szemmel láthatóan megrendülten küzd az érzelmeivel, meghatódásával. A videofelvétel, amely itt tekinthető meg, nagyon gyorsan elterjedt a közösségi médiában, ahol egyes nézők rögtön egy lehetséges új amerikai eucharisztikus csodának nevezték. A helyi plébános magyarázata szerint Bowman atya mély, személyes kegyelmet kapott az Úrtól, ami arra az igazságra utal, hogy Jézus valóban jelen van minden misén.
Szeptember 16-án Bowman atya levélben fordult a katolikus hívekhez, hogy tisztázza az esetleges félreértéseket, és megossza velük mély élményét. Levelének szövegét az alábbiakban közöljük.
Isten kedves népe számára
Dicsőség Jézus Krisztusnak, most és mindörökké!
Szeptember 14-én, hétfőn a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén szentmisét celebráltam a minnesotai Hopkinsban található Szent Gábriel katolikus templomban. A szentmisén a Chesterton Akadémia diákjai, tanárai és alkalmazottai, valamint a plébániához tartozó hívek vettek részt. A szentmise során, miközben a kenyér és a bor felett az eucharisztikus imát mondtam, magánjellegű lelki élményben volt részem. Szeretném alázattal megosztani veletek, és tisztázni, hogy mit is tapasztaltam Isten dicsőségére és dicsőítésére. Ezzel egyúttal szeretném helyesbíteni az esetleges félrevezető információkat is, mivel a szentmise videofelvétele online is terjedni kezdett.
Mindjárt az elején tisztáznom kell, hogy az én élményem NEM az volt, amit a katolikus egyház „eucharisztikus csodának” tekint. A kenyér és a bor az egész élmény során megtartották eredeti, érzékelhető tulajdonságaikat (azaz külső megjelenésüket és ízüket). A szememmel soha nem láttam valódi vért vagy emberi húst.
Az élményem a következő volt:
Amikor az oltárnál a bor felett az átváltoztatás imáját mondtam, és kimondtam a szavakat, kivételes élmény ért: azt hiszem, belsőleg megismertem és megértettem a kiejtett szavak erejét és hatásuk valóságát, mégpedig olyan erővel, hogy nagyon nehezen tudtam csak beszélni. Minden egyes szó fizikailag egyre jobban rám nehezedett, ahogyan ez a videón is látható. Ugyanakkor az érzékeimmel fizikailag érzékeltem Isten hatalmának súlyát, amint leereszkedik az oltárra, és éreztem Jézus valós jelenlétének súlyát a kezemben tartott kehelyben. A kehely túl nehéz lett ahhoz, hogy fogjam és megtartsam, és közben éreztem, hogy a súlya lefelé húz, hogy letegyem az oltárra. Úgy éreztem, a kezeim odatapadnak a Drága Vér kelyhéhez, és fizikailag képtelen voltam megmozdítani. Amikor megpróbáltam felemelni a Drága Vért – amit egy ideig képtelen voltam megtenni –, úgy hiszem, kegyelmet kaptam arra, hogy mélyebben megértsem Urunk szenvedésének keserédes voltát, és azt, hogy mennyi vért ontott Krisztus összes bűnünk óriási súlya miatt. Azt hiszem, hogy a kehelyben ezt a súlyt éreztem meg. Ez a lelki élmény érzelmileg és fizikailag is elborított, amint erről a szentmise felvétele is tanúskodik.
Végül pedig azt szeretném elmondani, hogy az Istennel történő ilyen magánjellegű lelki találkozások teljesen ki nem érdemelt ajándékok, és Isten bőséges szeretetének jelei az egész népe iránt. Nem szükségszerűen jelzik bárkinek is a szentségét.
Imádkozom, hogy ez a rövid tanúságtétel mindannyiunkat arra indítson, hogy mélyebben elmélkedjünk Jézus Krisztus valós jelenlétének misztériumairól az Oltáriszentségben és a Drága Vérben.
Krisztus békéje legyen veletek,
Brent Bowman atya
Összeállította: Solymosi Judit
INRI,
igen ez egy személyes találkozás. Megerezte amit nem lehet mert szo az nincs rá csak képzelet. Mi akik mindent értsd mindent térben és döben konkrét jelekkel, hangokkal látással mozdulatokkal élünk át. Ha ráérzünk a tér és idöfeletti valóságos létre ami-aki-amely létoka önmagának bizony összeroppanunk. Az ember szinte megsemmisül, a Jóteremtö felfoghatalan nagysága hatása alatt. Azonban ráérez annak sulyára is, hogy a saját tettei mennyiben szolgálják ez oriási felelösséget. Aki tudja, hogy a tizparancsolat és a hétszentség csakis akkor lesz hatékony itt és most ott és akkor lett-volt-vala, ha azt önkéntesen minden érdektöl mentesen követni akaraja ilyen-kor azonban szárnyakat is kap. Széditö magasság ez. Minden értsd minden áldozat is kevésnek tünik ezen mérhetetelen szeretet viszonzásaként. Amivel Ö a Jóteremtö minden embert megajándékoz. Magam két imában ocsudok fel ilyetén alkalmakkor. Mózes ötödik könyve (Második Törvénykönyv) 6. fejezet, 4–5. versek:
“4Halljad, Izraél! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! 5Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! 6Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, 7és vésd gyermekeidnek is az eszébe, beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz s amikor úton vagy, amikor lefekszel s amikor fölkelsz. 8Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek ék a homlokodon. 9Írd fel őket házad (lakásod) ajtófélfájára és városod-kapujára!” Ezt gyakorlatot meg teszik a zsidók amit ez elöír…Nézd meg a fotokon ahol látható, hogy jelül a karjukra kötik, a homlokukra kis dobozkában disznek kiteszik, és az ajtofélfákra is kis tokban kiszögezik ezeket a szavakat…
A másik az evangélium Máté szerint 6. fejezet, Mt 6: “7Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! 8Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. 9Ti így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a neved, 10 jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. 11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, 12 s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. 13 És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.
14Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. 15De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” Megjegyzendö, hogy minden embernek meg kell bocsájtanunk amit ellenünk vétettek=a napnál is világossab, hogyha mindenki igy tesz nem lessz háború…soha többé. Sem viszály. Sem haragtartás. Sem veszekedés. Sem gyilkosság.
Igen ez lesz az. Amiért élni érdemes. Akkor is ha számtalan helyen leselkedik ránk a háború a csalárdság, a másik megkárosító szándéka, az ellenségeskedés. Ennek csak egyetlen minden merre érvényes jókimenetele lehetséges, ha mindenki ezt elfogadja: Szent István Társulati Biblia A Korintusiaknak írt első levél 15. fejezet
1Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. 2Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé.
3Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, 4eltemették, és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. 5Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. 6Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. 7Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. 8Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. 9Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. 11Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé.
12Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? 13Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. 15Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. 16Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 18Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. 20De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. 21Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. 22Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. 23Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. 24Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. 25Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. 26Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”. 27Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
29Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek? 31Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban. 32Mit használ nekem, hogy Efezusban – emberi módon szólva – vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. 33Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. 34Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. 35De – kérdezhetné valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? 36Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. 37Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. 38Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet.
39Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. 40S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. 41Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. 42Ilyen a halottak feltámadása is.
Romlásra vetik el
– romlatlannak támad föl.
43 Dicstelenül vetik el
– dicsőségben támad föl.
Erőtlenségben vetik el
– erőben támad föl.
44Ha van érzéki test, van szellemi is.
Érzéki testet vetnek el
– szellemi test támad föl.
45Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. 46De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. 47Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. 48Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni. 50Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. 51Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, 52egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. 53Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 54Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava:
A győzelem elnyelte a halált.
55 Halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?
56A halál fullánkja a bűn, a bűn legyözése-ereje pedig a törvény. 57De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
58Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.
Igen jokedvem van. Semmi és senki nem veheti el tölem. Jó itt a Jóteremtö vedégének lenni. Nincs mitöl és kitöl félenem Istenem velem van. Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk.