Atyám, átadom magamat Neked,
tégy velem tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem, megköszönöm,
mindenre kész vagyok, mindent elfogadok,
csak akaratod bennem és minden teremtményedben beteljesüljön.
Semmi mást nem kívánok, Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom, Istenem, szívem egész szeretetével,
mert szeretlek, és mert szeretetem igényli,
hogy egészen Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám.
Az Önátadás imája Charles de Foucauld-tól, amelyet a legtöbb hívő ismer, egyetemes és tágas dimenzióval bír. De hogyan magyarázható ez a siker?
Körülbelül 2,5 millióan nézték meg a YouTube-on az „Atyám, átadom magamat neked” című dalt. Elég szép eredmény, van miért irigykedniük az influenszereknek! Az Emmánuel közösség tagjai által 2002-ben komponált dal sikere Károly testvér önátadásának vitathatatlan kisugárzásáról tanúskodik. „Még ha ez a dal réginek is tűnik a számomra, nagyon szeretem gyakran énekelni az imacsoportokban” – mondja a 20 éves Blandine. „Számomra ez az egyike azon kevés katolikus éneknek, amely valóban megemlíti a keresztény életnek ezt az aspektusát, az önátadást.” A fiatal diáklány élete nagy döntéseinek előestéjén szívesen imádkozza „kis részletekben, apránként” Károly testvér imáját. Számára ez a szöveg rávilágít arra, hogy mi a legfontosabb egy keresztény számára: „megtenni Isten akaratát” és „bizalommal ráhagyatkozni a jövő vonatkozásában”.
„Mindannyiunknak bíznunk kell valakiben, aki szeret minket” – mondja Gilles kistestvér a kanadai Szent Kereszt Kistestvérei Monasztikus Testvériség Szent Ágnes kolostorából. Az Atlanti-óceán másik oldalán ez a szerzetes nap mint nap tanúja annak, hogy az egyetemes testvér imája milyen jótékony hatással van a nehéz helyzetben lévő fiatalokra és a szenvedélybetegségek áldozataira. Sokaknál hiányzott az apafigura, és e szöveg elimádkozása révén megtalálják azt az örömöt, hogy rábízzák magukat a mennyei Atyára. Gilles kistestvér maga is megtapasztalta, hogyan gyógyult meg valóban kapcsolata a saját édesapjával ennek az imának köszönhetően. „Nagyon dühös voltam apámra. Egy nap megkértem az elöljárómat, hogy meglátogathassam apámat. Meg tudtam érteni, miért viselkedett néha úgy, ahogyan. Az Önátadás imája segített kapcsolatot teremteni apámmal, lehetővé tette, hogy meg tudjam tenni a megbocsátani gesztusát” – emlékszik vissza.
Egy kortalan ima
„Úgy hiszem, hogy ez az ima azért olyan lenyűgöző, mert az evangélium szívéből szól” – elemzi Dominica Pascal nővér. A leendő szerzetesnővérnek, aki úgy érezte, hogy a Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösségbe kapott elhívást, a saját temperamentuma okozott sok nehézséget. Az Önátadás imája végül lehetővé tette számára, hogy békére leljen. „Minden rendbe jött, és ma már nagyon boldog szerzetes nővér vagyok!” – mondja.
Aix-en-Provence-i missziójában a nővér megtapasztalhatja, hogy az önátadás aktusának ez a gyakran ismételt imája megérint minden nemzetiséget, társadalmi osztályt és életállapotot. „Ez egy kortalan ima, amely egyetemessé vált” – ámul el. Ugyanez a tapasztalata a Notre-Dame des Neiges trappista apátság szerzeteseinek is, akik szorosan kötődnek Charles de Foucauld-hoz, és számos csoporttal találkoznak. Míg a szerzetesek megszokták, hogy minden nap elimádkozzák ezt a szöveget, örömmel szemlélhetik a fiatalabbakat – cserkészeket, családokat vagy párokat –, ahogyan megismerik és megszeretik ezt az imádságot.
Először is ez egy meditáció
El kell mondani, hogy amikor Károly testvér ezeket a szavakat papírra vetette, nem csak a saját élettörténetéből merített, hanem Krisztus életén is elmélkedett. „Az emberek gyakran beszélnek ’Charles de Foucauld Önátadás imájáról’. De itt mindenekelőtt Károly testvér elmélkedéséről van szó Krisztus szenvedése felett; ez magának Jézusnak az imája az Atyához” – emlékeztet Hubert de Blic, a későbbi szent egyik mai rokona. Ha ma azt hisszük, hogy a szöveget közvetlenül a szerzője hagyta ránk, akkor ez valójában nem teljesen pontos. Az önátadás aktusa Károly testvérnek az „Elmélkedések az evangéliumról a fő erényeket illetően” című egyik spirituális írásából származik. „Amikor az ember ezt az imát nem az ajkával mondja, hanem a Teremtőjével való szívtől szívig tartó kapcsolatban, az nagyon messzire visz, szinte őrület!” – súgja Hubert de Blic.
Azt kell hinnünk, hogy ez a radikális megközelítés válaszol kortársaink szomjára, hiszen az ehhez az imához kapcsolódó írások továbbra is nagy sikert aratnak. Alig három héttel az után, hogy megjelent a Charles de Foucauld imakilencedet ajánló különszám, a Magnificat c. francia havi lelki kísérő füzetek kereskedelmi igazgatója több mint 5000 megrendelést kapott rá. Ha korai is volna elhamarkodott következtetéseket levonni az eladások nyomán, Dieudonné de Lavenne megerősíti, hogy „komoly, valódi érdeklődés mutatkozik Charles de Foucauld és az Önátadás imája iránt”. Charles de Foucauld, aki még életében a sivatagba temetkezett, ma a vallási könyveket áruló boltok sikerlistájának élén áll, hogy megtanítson minket az önátadás útjára.
Fordította: Medgyessy László
Forrás: Aleteia
