Véget ért a kétnapos rendkívüli konzisztórium
XIV. Leó pápa június 26-án, péntek délelőtt nyitotta meg a bíborosok számára összehívott kétnapos rendkívüli konzisztóriumot, amelyen a világ minden tájáról érkezett 178 választó és nem választó bíboros vett részt. A bíborosok, közöttük Német László SVD bíboros, belgrádi érsek, négy ülésen elmélkedtek, imádkoztak és osztották meg gondolataikat.
2026. január 7-8 án már tartottak rendkívüli konzisztóriumot, amelyen a bíborosok az Egyház küldetéséről és a szinodalitásról tanácskoztak. A pápa akkor már jelezte, hogy rendszeresebbé szeretné tenni ezeket a találkozókat.
A VI. Pál teremben tartott mostani konzisztóriumon a Szentatya megnyitó beszédében arra hívta a bíborosokat, hogy kifejezett támogatásukkal és tanácsaikkal segítsenek neki felismerni a Szentlélek működését a mai Egyházban. A Szentatya megismételte januárban kifejezett vágyát, hogy ezek a találkozások segítsék a bíborosokat és a pápát jobban megtanulni, hogyan „dolgozzanak együtt az Egyház szolgálatában”, és hogyan folytassanak egy olyan beszélgetést, amely segít a pápának a misszió és az egész Egyház szolgálatában”.
XIV. Leó ezután kifejtette a négy témát, amelyekre a bíborosok e két nap során összpontosítottak. Először is elgondolkodtak azon a világon, amelyben az egyház hivatott hirdetni az Evangéliumot. Másodszor, megvizsgálták a hatalom kultúrájának és a szeretet civilizációjának a következményeit. A pápa utalt rá, hogy sokan közülük háború sújtotta országokból származnak, emlékeztetett azonban arra, hogy valójában senki sem marad érintetlen a konfliktusok, az uralom és a megosztottság számos formájától, amelyek mindenhol jelen vannak a társadalmakban.
A harmadik ülésszak arra összpontosított, hogy megvizsgálják, hogyan tud az egyház hozzájárulni a közjóhoz az emberiség szintjén. „Az egyház társadalmi tanítása arra emlékeztet minket, hogy a közjó nem spontán módon keletkezik, hanem közös felelősségvállalást igényel” – nyomatékosította a pápa. Végül, a negyedik ülésszakon a bíborosok a szinodalitásról szóló szinódus folyamatos végrehajtásáról elmélkedtek.
XIV. Leó a konzisztóriumot megnyitó beszédében arra kérte a bíborosokat, hogy ahelyett, hogy az Egyház belső életére összpontosítanának, tekintsenek a világra, és tegyenek fel egyetlen kérdést: „Hogyan segíthetünk ma helyi egyházainknak abban, hogy nagyobb hűséggel, szabadsággal és hitelességgel hirdessék az Evangéliumot?”
Pénteken XIV. Leó pápa szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában a bíborosok koncelebrálásával. Prédikációjában Leó pápa emlékeztette a bíborosokat, hogy a konzisztórium éltető forrása maga Krisztus, ahogyan az Evangélium hirdeti: „Én vagyok az igazi szőlőtő” (Jn 15,1). Jelentősnek nevezte, hogy a konzisztórium Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepének előestéjén kerül megrendezésre. „Álljunk meg tehát, hogy megemlékezzünk a római katolikus egyház e két pilléréről, a két misszionárius vértanúról, akiknek prédikációja eggyé vált életükkel, odáig menően, hogy a Szentírás részévé vált” – hangsúlyozta Leó pápa.
Másodszor, Leó pápa arra kérte a bíborosokat, hogy kérjék „a béke ajándékát az egységben”. Elmélkedjenek a béke ajándékáról, hiszen „a háború soha nem méltó az emberiséghez, és Isten soha nem áldja meg, mert még ha csúcstechnológiás fegyverekkel is rendelkezünk, a Teremtő intelligenciával és szabad akarattal ruházott fel minket, hogy emberként, és ne állatként oldjuk meg a konfliktusokat.” Felidézve Szent VI. Pál tanítását, XIV. Leó arra buzdított, hogy állhatatosan építsük a „szeretet civilizációját”, amelyben az igazságosság és a szeretet elválaszthatatlanul összekapcsolódik.
Végül XIV. Leó arra kérte a bíborosokat, hogy öleljék magukhoz az „engedelmesség általi harmóniát”. Határozottan kiemelte a szinódus folyamatban lévő végrehajtását, amely „mindenkit arra hív, hogy haladjon előre a hit egységében, a béke előmozdításában és Jézus, az élő Ige iránti engedelmességben.”
Pénteken délután a VI. Pál-teremben összegyűlt bíborosok egyetértettek abban, hogy a béke és a szeretet civilizációjának építésén kell dolgozni a meghallgatás és a megbocsátás nyelvezetén keresztül is. Több csoport jelezte, hogy meg kell haladni a jogos háború logikáját, és helyette az arányos védelemhez való jogról kell beszélni.
A tanácskozáson felszólaló 11 csoport mindegyike kiemelte a problémák közül a jelenkor kritikus helyzetét, a hatalom kultúrájának dehumanizáló erejét, annak egyetemességét, a kísértést, hogy alkalmazkodjunk a hatalmasok logikájához, a háború normalizálását és a polarizációt, ami leviszi a tolerancia küszöbét az erőszakkal szemben és veszélyes leegyszerűsítéshez vezet a megoldások keresésében. A bíborosok mély hálájukat fejezték ki Leó pápának enciklikájáért, amiért elítéli a konfliktusokat és amiért a békére szólít.
A csoportok által hangsúlyozott másik téma az egyházon belüli egység volt, ami a hitelesség feltétele, valamint a többi vallással, különösen az iszlámmal való párbeszéd szükségessége. Egy olyan korban, amelyben terjed a közöny globalizációja, és amely nincs tekintettel mások szenvedésére, minden embernek fel kell vállalnia a felelősséget, hogy a békét építi. A megbeszélések szóltak a politikai hatalom szerepéről is, amely mentes kell legyen a gazdasági hatalomhoz való mérgező kapcsolódástól. A pénteki ülés végén este fél nyolckor Leó pápa vezette a záró imádságot.
Szombaton délelőtt a VI. Pál-teremben összegyűlt bíborosok megállapították, hogy hatékonyabbá kell tenni a pápa békefelhívásait az egyházmegyékben is. Egyre kevesebb a tartalmas emberi kapcsolat, növekszik a szélsőséges individualizmus a társadalomban. El kell gondolkodni korunk mély törésein, melyek táplálják az értelem és a tartalmas kapcsolatok hiányát, valamint kedveznek az elkeseredett individualizmusnak, amit a mesterséges intelligencia problémás fejlődése is tovább súlyosbít. Ehelyett a közjót és az evangéliumot kell előmozdítani, mely képes enyhíteni a jelen kor sebeit, mivel a keresztények ezáltal nem a társadalmi romlás szemlélői lesznek, hanem bölcs tervezők, akik újjáépítik mindenki városát. A bíborosok arról is eszmét cseréltek, hogy a mesterséges intelligenciát miként lehet az emberiség javára fordítani anélkül, hogy a személyt számokká és statisztikává redukálnánk. XIV. Leó pápa az ülés elején vett részt, majd a csoportok beszámolói előtt tért vissza, és ő vezette a déli imádságot.
Az utolsó, szombat délutáni ülésen a bíborosok kötetlen beszélgetést folytattak a Szentatyával.
A kétnapos konzisztóriumot Leó pápa szombaton este a vatikáni szinódusi aulában zárta le. Beszéde elején Leó pápa mindenekelőtt az egész Bíborosi Kollégium nevében együttérzését fejezte ki a heves földrengés által sújtott venezuelai lakosságnak. Mindannyian imádkoztak az áldozatokért, családjaikért és mindazokért, akik e tragédia következményei miatt szenvednek. A pápa az Úrra bízta a mentési munkálatokban résztvevőket, és kérte, hogy a nemzetközi közösség szolidaritása ne csökkenjen e kedves nemzet iránt.
Leó pápa hálát adott az elmúlt napokért, megköszönve a bíborosoknak, hogy a szabadság, a testvériség és az egyházi érzék lelkületével vettek részt a munkában. A konzisztóriumról megállapította, hogy értékes pillanat volt, de az egyház életében nem maradhat elszigetelt esemény.
A Szentatya felidézte, hogy a konzisztóriumot az Irgalmas Szamaritánus példaképével kezdték, aki megáll sebzett testvére mellett, mélyen meghatódik, és gondoskodik róla. Záróbeszédben a pápa az emmauszi tanítványok evangéliumi képével vett búcsút a bíborosoktól. Őket is szomorúság és csalódás kíséri, de az Úr útitársukká válik, meghallgatja kérdéseiket, lángra lobbantja szívüket, és átalakítja útjukat. Az elmúlt napokban a bíborosok is együtt jártak, meghallgatták egymást, és az Úr, újra felgyújtva a reményt szívükben, most visszaküldi őket közösségeikbe, hogy új szemlélettel haladjanak előre.
A szinodalitás kérdésére vonatkozóan a pápa megállapította, hogy nem elsősorban a döntési jog meghatározásáról van szó, hanem arról, hogy „Hogyan őrizzük meg együtt azt az ajándékot, amelyet az Úr az egyházára bízott?”. Amikor ez a kérdés kerül a megfontolások középpontjába, akkor a hatalom, a közös felelősség és a döntéshozatal kérdései is megkapják a nekik járó helyet. A pápa rámutatott, hogy a szinodalitás nem csupán ülések sorozata, vagy egy munkamódszer, hanem egy lelki stílus, amely a találkozásból születik, a meghallgatásban növekedik, és a megkülönböztetésben érlelődik. A találkozóknak nem a száma, hanem evangéliumi minősége az alapvető. Amikor alázattal teret hagynak a Szentléleknek, akkor a beszélgetések a megtérés helyszínévé válnak, ahol együtt növekedünk az Úr iránti hűségben.
A pápa utalt a témákra, amelyeket az elmúlt két nap ülésein a bíborosok érintettek. Ezek közül a következőket emelte ki: a háborúk, az erőszak, a szegénység, az igazságtalanságok által okozott szenvedések, továbbá a magány, a kapcsolatok válsága, a reménytelenség. A Szentatyára különösen nagy hatást gyakorolt, ahogyan a bíborosok, felfedve korunk egyik legmélyebb sebét, a fiatalokról beszéltek, akik szenvedésükben olykor eljutnak az öngyilkossághoz vezető végső kétségbeesésig.
Ahol a család intézményét támogatják és kísérik, ott a kapcsolatok, a szolidaritás és a remény iskolája virágzik; ahol viszont megsérül vagy elszigetelődik, az egész társadalom viseli ennek következményeit. Októberben a keleti egyházak vezetőivel és a püspöki konferenciák elnökeivel megrendezett találkozón értékelik majd a tíz évvel ezelőtt megjelent „Amoris laetitia” kezdetű apostoli buzdítás óta megtett lépéseket, néhány család részvételével, akik megosztják tapasztalataikat.
Leó pápa megállapította, hogy a bíborosok nagyon világosan megértették a Magnifica humanitas enciklika egyik alapgondolatát: a háború nem csupán az államok közötti konfliktus. Sokkal korábban keletkezik, egy olyan hatalmi kultúrából, amely áthatja gondolkodásmódunkat, kapcsolataink megélését, a hatalom gyakorlását, valamint a gazdaság, a technológia és még a vallás használatát is. Ha ez a válság gyökere, akkor a válasz az együttműködés és a párbeszéd kultúrájának újjáépítése, amely képes új erőt adni a multilateralizmusnak is, hogy a népek újra együtt keressék az egész emberi család közös javát. Maga az együttműködés kultúrája is az ökumenikus és vallások közötti párbeszéd révén fejlődik, amely nem gyengíti keresztény identitásunkat, hanem képessé teszi arra, hogy együtt szolgáljuk a közjót és a békét – fejtette ki beszédében Leó pápa.
Az egyháznak a mai világban betöltött felelősségéhez kapcsolódik a tanúságtétel, a lelkiismeret formálása, valamint a testvéri és hiteles közösségek építése. Az Egyház egyre inkább váljon azzá, amit hirdet. Csak erre alapozva lehetnek gyümölcsözők a struktúrák, intézmények szükséges reformjai is. Az egyház meghallgat és párbeszédet folytat. „Ha továbbra is együtt keressük az Úr akaratát, és hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen minket, biztos vagyok benne, hogy közösségünk egyre gyümölcsözőbbé válik az egyház küldetése és az egész emberi család szolgálata szempontjából” – mondta Leó pápa, leszögezve, hogy ezek a napok megerősítették az egyház jövőjébe vetett reményét.
A pápa beszéde végén megismételte a konzisztórium egyhangú felhívását, amely a föld minden népének szól: „Isten minden nemzet és minden nép számára békét kíván. Ezért nem törődhetünk bele az erőszakba. Nem az erőszaké lesz az utolsó szó. Isten a történelem során folyamatosan megnyitja a kiengesztelődés és a béke útjait. Felelősségünk, hogy bátran járjuk ezeket az utakat, és segítsünk a világot ennek felismerésében”.
A VaticanNews alábbi híradásainak felhasználásával készítette: Solymosi Judit
Forrás: Vatican News, Vatican News, Vatican News, Vatican News, Vatican News
