BIY HU cover 171. nap

171. nap: Illés és Elizeus

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Megosztott királyság

VI. ELIZEUS MŰKÖDÉSE
1. AZ ELSŐ IDŐSZAK
Illés utóda, Elizeus.

Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból. Illés így szólt Elizeushoz: „Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld.” Elizeus azonban ezt felelte: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!” Így hát elmentek Bételbe. A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és megkérdezték: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?” „Tudom én is, csak hallgassatok” – felelte. Illés meg így szólt hozzá: „Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr.” De az ezt mondta neki: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!” Így hát elmentek Jerikóba. A Jerikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak, és azt mondták neki: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?” „Tudom én is, csak hallgassatok!” – válaszolta. Illés pedig így szólt hozzá: „Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld.” De ő azt mondta: „Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el.” Így mind a ketten elmentek. A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg. Illés fogta a köntösét, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!” Elizeus így felelt: „Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!” Azt mondta neki: „Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg.” S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: „Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!” S többé nem látta. Akkor fogta ruháját, és kettérepesztette. Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult, és újra megállt a Jordán partján. Aztán fogta Illés köntösét, ráütött (vele) a vízre, és azt mondta: „Hol az Úr, Illés Istene?” Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment. Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: „Illés lelke leszállt Elizeusra!” S eléje mentek, a földre borultak előtte, és így szóltak hozzá: „Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erős ember. Ők majd elmennek, és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte.” „Ne küldjétek el (őket)!” – felelte. De addig-addig unszolták, míg azt mondta: „Küldjétek hát el (őket)!” Elküldtek tehát ötven férfit. Ezek három napig keresték, de nem találták. Amikor visszatértek hozzá – épp Jerikóban volt –, azt mondta nekik: „Nem megmondtam, hogy ne menjetek utána?”

Elizeus két csodatette.

A város lakói így szóltak Elizeushoz: „Nézd, jó ugyan a városban lakni, mint magad is látod, urunk, de hát a víz rossz, s emiatt koraszülöttek vannak a vidéken.” „Hozzatok ide nekem egy új csöbröt, és tegyetek bele sót” – felelte. Vittek neki. Akkor kiment a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: „Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belőle sem halál, sem koraszülés!” S a víz azóta egészséges mind a mai napig, Elizeus szava szerint. Onnan fölment Bételbe. Amint fölfelé haladt az úton, fiúk jöttek a városból. Kicsúfolták, így kiabáltak: „Gyere fel, kopasz! Gyere fel, kopasz!” De ő megfordult, rájuk nézett, és az Úr nevében megátkozta őket. Erre kijött az erdőből két nősténymedve, és negyvenkettőt széttépett a fiúk közül. Ő maga pedig elment onnét Kármel hegyére, majd visszatért Szamáriába.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

6. AKIK FÉL SZÍVVEL SZOLGÁLTÁK AZ URAT
Amacja hallgat a törvényre és a prófétai szóra.

Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve. Azt tette, ami helyes az Úr szemében, de nem egész szívvel.
Mihelyt megerősödött kezében a királyi hatalom, megölette azokat a szolgáit, akik megölték királyi atyját. De fiaikat nem ölette meg Mózes törvénykönyvének előírása szerint, ahol ezt parancsolta az Úr: „Nem szabad halállal büntetni az atyákat fiaik miatt, sem a fiúkat atyáik miatt, mert mindenkinek csak a saját bűnéért kell halállal lakolnia.” Amacja összegyűjtötte Júdát, és felállította őket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetői szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta őket húszévestől kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak. Ezeken kívül Izraelből is fogadott százezer vitézt száz talentum ezüstön. Ekkor Isten egyik embere elment hozzá, és figyelmeztette: „Király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel vagy Efraim fiával. Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség előtt. Istenben van annyi erő, hogy segítsen vagy földre sújtson.”
Erre Amacja megkérdezte az Isten emberétől: „De mi lesz azzal a száz talentummal, amelyet az izraeli segédcsapatnak adtam?” Az Isten embere azt felelte neki: „Van annyi az Úrnak, hogy ennél többet is tud adni neked.” Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza.
Amacja pedig bátran vezette népét. Megérkezett a Só-völgybe és megverte Szeir fiait, tízezer embert. Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították őket, úgyhogy halálra zúzták magukat. Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal.

Amacja bálványimádásba süllyed.

Történt, hogy amint Amacja az edomiak leverése után visszatért, magával hozta Szeir fiainak istenségeit. Istenek gyanánt felállította őket, leborult előttük, és tömjént gyújtott nekik. Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdőre vonta: „Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtől?” Még beszélt, amikor ez közbevágott: „Talán a királyi tanács tagjává tettünk téged? Hagyd abba! Miért akarod, hogy megöljenek?” A próféta elhallgatott, de megjegyezte: „Most már tudom, hogy az Isten elhatározta, hogy elpusztít, mivel így viselkedtél, és nem hallgattál a tanácsomra.”

Amacja háborúja Izrael királyával.

Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: „Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!” Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte őket vissza Amacjához, Júda királyához: „A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdő vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot. Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsőségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?”
De Amacja nem hallgatott rá. Az Isten akarata volt, hogy a hatalmába adja őket, mivel Edom isteneit szolgálták. Erre Joás, Izrael királya is felvonult, és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: ő és Amacja. Júda vereséget szenvedett Izraeltől, mire mindenki a sátrába menekült. De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta. Aztán az összes aranyat és ezüstöt, valamennyi edényt, amit a templomban Obed-Edomnál találtak, a királyi palota kincseit és a túszokat magával vitte, és visszatért Someronba.

Amacja uralkodásának a vége.

Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt. Amacja egyéb dolgai az elsőktől az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
Attól az időtől kezdve, hogy Amacja elpártolt az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben. Erre Lakisba menekült, de utánamentek Lakisba, és ott megölték. Aztán lovakon visszavitték, és eltemették ősei mellé, Dávid városában.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IMA SZÜKSÉG IDEJÉRE

(A karvezetőnek – Dávidtól, emlékezetül.)

Istenem, irgalmadban ments meg,
siess, Uram, segítségemre!

Valljanak szégyent és piruljanak
gyalázatukban, akik életemre törnek!

Szégyenkezve hátráljanak,
akik örülnek bajomon!
Hátráljanak megszégyenülve,
akik így gúnyolnak: „Úgy kell neki!”

De ujjongjanak és örüljenek benned
mind, akik hűségesen keresnek téged!
Hirdessék mindig, hogy nagy az Isten,
mindnyájan, kik várják az üdvösségedet!

De én nyomorult és szegény vagyok.
Istenem, siess hozzám!
Te vagy segítőm és szabadítóm,
ne késsél tovább, Uram!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük a szabadulást, amit nekünk adtál. Köszönjük, hogy kiszabadítottál a gonosz kezéből. Köszönjük, hogy minden időben átsegítettél minket a számunkra láthatatlan veszélyeken is. Köszönjük, Urunk. Nem számít, hány évesek vagyunk ezen a napon, nem számít az, hogy bibliaolvasó tervünk 171. napján járunk, s az sem, ha éveink száma már-már három számjegyű – mert Istenünk, ezekből a napokból egyiket sem magunk szereztük. Egyik napunk sem olyan, amit megérdemelnénk, még ez a mostani lélegzetvételünk vagy a szívverésünk sem. Egész egyszerűen ezek a te ajándékaid számunkra. Te vezettél el minket eddig a napig, te adtad ezt a lélegzetet, te dobogtatod a szívünket a mellkasunkban. Mi pedig hálát adunk neked. Kérünk, fogadd el hálánkat ezen a napon, Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Krónikák könyvének vége felé, a 25. fejezetben Amacja királlyal találkozunk, aki Júda felett uralkodik. Tartsuk észben, hogy a déli királyságban vagyunk, Júda és Benjamin területén. Amacja az elején nem rossz király, az Írás azt mondja, hogy „azt tette, ami helyes az Úr szemében, de nem egész szívvel” (2Krón 25,2). 

Itt egy ember, talán hozzánk hasonló, aki jót tesz, de aztán a rossz felé fordul. Amacja csatába vonul és győzni akar. Nem csak háromszázezer erős, vitéz embere van Júdából, de még százezret felbérel Izraelből száz talentumért. Akkor Isten embere, egy próféta, akinek nem tudjuk a nevét, odamegy hozzá és azt mondja, eressze szélnek a felbérelt segédcsapatokat. Mert Isten nélkülük is győzelmet tud adni. Amacjának megvan a hite és cselekszik is. De felteszi a kérdést: „Mi legyen a fizetséggel, amit nekik adtunk? Visszakapjuk a pénzt, vagy hagyjuk, hogy megtartsák?” Akkor Isten embere azt mondja: „Hadd tartsák meg, te többet fogsz majd visszakapni Istentől.”

Amacja felbátorodik, lecsapnak Szeir népére és nyernek. Igazán szép munkát végeztek. De aztán Amacja szíve elfordul Istentől, Szeir népének isteneit választotta, hazaviszi bálványaikat és hódol nekik… Bocsánat, de megint csak az jut eszembe, hogy nooormális??? Ez egyszerűen hihetetlen a számomra. Mi történik hirtelen Amacjával, aki eddig azt tette, ami jó Isten szemében, hallgat a prófétájára, de amikor győz Isten oldalán, a szíve elfordul tőle. Elkezdi imádni azoknak az isteneknek a bálványait, akiket legyőzött. Legyőzött népek isteneit azért sem szokták imádni, mert az ókori Keleten úgy tartották, hogy a legyőzött néppel együtt az őket védő isteneket is legyőzték. Amacja tette ezért is teljesen érthetetlen eltévelyedés. Kíváncsi vagyok, mi lehet az emberi szívben, ami ilyesmire készteti. Előfordulhat, hogy ilyenkor az lepleződik le, hogy az igaz Istenhez való ragaszkodása valójában sohasem volt túl erős.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy teljesen Istennek elő ember ne fordulhatna Isten ellen, vagy fordítva. Mégis meg kell vizsgálni a szívet, ha hirtelen ilyen törés megy végbe. Meg kell kérdeznünk önmagunktól: „Uram, most akkor csak kifelé vagyok hívő, de mélyen belül megtört és üres vagyok?” Talán ilyen volt Amacja is… 

Aztán Amacja az északi királyság, Izrael ellen vonul hadba, erre az ottani uralkodó, Joás, Jehu fia is hadba száll. Joás győz, bevonul Jeruzsálembe, amelynek falait jó nagy darabon, 400 könyöknyi hosszúságban, azaz körülbelül 180-200 méteren lerombolja. Minden drágaságot, aranyat, ezüstöt elvisznek, kirabolják a templomot és a király házát is. Túszokat is ejtenek, s visszatérnek Szamáriába. Amacja uralma ezután végképp megrendül, folyamatosan összeesküvéseket szőnek ellene, menekülnie kell, végül Lakisban megölik. Az ige egyértelműen arra vezeti vissza a szerencsétlenségek sorát, hogy Amacja „elpártolt az Úrtól” (2Krón 25,27), amikor bálványimádásba süllyedt.

Ma a 2Királyok második fejezetében még egy átalakulásnak lehetünk tanúi, méghozzá annak, amikor Elizeusból „új Illés” lesz. Illés hatalmas próféta volt északon, s mint mindenkié, lassan az ő élete is a végéhez ért. Maga mellé vette Elizeust, s utolsó napjaiban együtt vándoroltak. Elmentek Bételbe, Jerikóba, átkeltek a Jordánon. Ha egyszer eljuttok Izraelbe, meglátjátok, hogyan is néz ki pontosan ez az utazás. Mennek egyre távolabbra, keletre.

Útjuk vége felé Illés így szól Elizeushoz: „Elizeus, végül mondd meg, mit tehetek érted!” Erre Elizeus lényegében azt feleli: „Azt szeretném, hogy lelkedből kettős rész jusson nekem. Add nekem lelked kétszeres részét!”

Ez annak a felismerése, hogy Elizeus érzi: „Nincsenek meg bennem azok az ajándékok, amelyek benned megvannak. Te rendkívüli próféta vagy. És ha akár csak a felét megkaphatnám annak, amid van…” De Elizeus valójában nem ezt kéri. Hanem azt mondja: „kétannyi részt kérek.”

És itt fontos megérteni valamit: a „kétannyi rész” kifejezés arra utal, hogy az elsőszülött fiú az örökségből kétszeres részt kapott az apjától. Vagyis Elizeus nem egyszerűen több erőt kér, hanem mintegy Illés szellemi örökösének, „elsőszülött fiának” szerepét kéri.

Illés erre azt válaszolja: „Ez nem tőlem függ, de ha látod, amint felvétetek, akkor tiéd lesz!” Meg is történik, tüzes szekérrel és tüzes lovakkal jönnek érte, a köntöse pedig a földre hull. Elizeus felveszi, és megszaggatja a saját ruháit. Innentől képes mindazt megtenni, amit Illés tudott. 

Emlékezzünk, Illés régebben egyszer átkelt a Jordánon, úgy, hogy köntösével rácsapott a vízre, mire az kettévált (2Kir 2,8), épp úgy, ahogy Mózes esetében a Sás-tenger. És pont úgy, ahogy Józsue átvezette Izrael népét a Jordánon. Ahogy Illés eltávozik, Elizeus is ugyanezt teszi. Minden csodálatos dolgot, amit Illés megtett, Elizeus is megteszi, sőt, még nagyobbakat is. Illés halottat támasztott fel. Látni fogjuk, hogy ezt Elizeus is megteszi még drámaiabb körülmények között. 

A szövegben most Elizeus első csodatetteinek a leírása következik. Jerikónál jár, amelynek egyetlen forrása mérgező vizet ad. Közel van a Holt-tengerhez, a talaj alatti vizek sósak. A baktériumok megélnek benne, de semmi más, túl sok az ásványi anyag. Jerikó ráadásul 250 méterrel fekszik a tengerszint alatt… Elizeus sót szór a forrásba, és az Úr egészségessé teszi a vizet. Már ihatnak belőle.

A mai napon olvasott utolsó csodája azonban a legemlékezetesebb, amikor Jerikóból visszamegy Bételbe. Ott fiúk csúfolták őt, kopasznak nevezve őt. Emlékszünk, mi történt Bételben? Amikor az egységes királyság kettészakadt, Jerobeám Dánban és itt építtetett istentiszteleti helyet a bálványainak. Aztán „papokat” szedett össze. Nem kellett, hogy levita papok legyenek, jöhetett akárki. 

Ez a történet nem egy tanmese arról, hogy tiszteljük az időseket. Nem is arra a tényre világít rá, hogy kopasz volt. Ez valami más. Egy szellemi küzdelem tanúi vagyunk a helyes és helytelen istentisztelet között.

Egy csapat fiatal jött ki Bételből, ahol hamis istentisztelet folyt, ahol egy csapat hamis pap „szolgált”, akik hamis isteneket imádtak. Ők kerülnek konfliktusba Elizeussal. Ez az egésznek a lényege. Arról van szó, hogy úgy kell Istent dicsérni, ahogy Ő azt kéri. 

Itt két medve hajtja végre Isten ítéletét. A Kivonulás könyve 23. fejezetében és Józsue könyvének 24. fejezetében pedig a darazsakat használta Isten, hogy elpusztítsa a bálványimádókat. Itt másfajta állatot küld Isten, hogy a bételi bálványimádókat támadja. Fontos megérteni: Isten harcol azért, hogy az emberek helyesen imádják őt, helyesen kapcsolódjanak hozzá. Ez számunkra az életet jelenti.

Amit az imént hallottatok, az nem egy erkölcsi tanmese volt arról, hogy tisztelni kell az idősebbeket, vagy, hogy kerüljük a body shaminget, azaz ne csúfoljunk senkit a külseje, jelen esetben a kopaszsága miatt. Bár egyrészt tiszteljétek az idősebbeket, másrészt ne legyetek udvariatlanok! De itt nem moralizálásról van szó, hanem ez egy történet a bálványimádásról szemben Isten igaz imádásával. És Isten igazi imádása esetében maga Isten kész arra, hogy harcoljon az ő népéért, hogy az felismerhesse, mi az igaz imádás és mi a hamis imádás.

Szóval, itt tartunk most a 171. napnál. Továbbra is imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.