Bölcsek és tudósok
A Norvégiában nemrég elhunyt Teres Ágoston jezsuita, a vatikáni csillagvizsgáló tudósa, nagysikerű könyvében (Biblia és asztronómia) többek között azt is kimutatta, hogy Szent Máté evangélista leírása a napkeleti bölcsek megjelenéséről meglehetősen pontos információ. És habár a naptárreform miatt néhány évet csúszott Krisztus születésének betájolása, csillagászatilag is igazolható és vállalható a Betlehem fölött látott fényes csillag megjelenése: kb. Kr. e. 6-ban. Az evangéliumi beszámolón átjövő lelki üzenetnek azonban mélyebb rétegei vannak.
Nem sokkal karácsony után, különös látogatók érkeznek a gyermek Jézushoz. Az akkor ismert világ egy távolabbi pontjáról, Babilóniából, a mai Irán területéről. Fényes csillagot láttak napkeleten, és ez ösztönözte arra, hogy elinduljanak. Kiss Ulrich SJ írja: „a csillagászok, akik természettudományos alapon, az akkori tudás legjavát használva határozták meg előre az esemény időpontját és jelentőségét, olyan pontossággal, hogy több ezer mérföldes utazás után pont a legjobbkor érkeztek a helyszínre, híján voltak a spirituális forrásnak, a bibliai hagyománynak, ezért a helyszínen, lokális, regionális forrásból kellett kiegészíteniük tudásukat, hogy megtalálják, amit kerestek…” Úgy gondolták, hogyha az égen feltűnik egy különösen nagy fényességű csillag, a földiek között is kell születnie egy királynak.
Milyen különös, hogy ezeket a kereső, őszinte érdeklődő idegeneket olyanok igazítják útba, akiknek a Biblia csak egy porosodó, leírt betűhalmaz. Akik már nem hisznek a jövendölésekben. Pár napi járásnyira van tőlük, megszületett, de ők nem ismerik fel, mert nem akarnak hinni. Később ők a legnagyobb félreértők, sőt Krisztus ellenségeivé válnak. Ismerik az írást, de nem vonatkoztatják magukra. El sem indulnak a hit útján.
A bölcsek történetében találkozik a két divatos véglet: élményszerű, szubjektív vallásosság, és megmerevedett intézményi keret. Az intézmény mutat irányt a csillagát, élményét vesztett, igazságot kereső embereknek. Holott nem kellene szembenállnia egymással annak, ami egymáshoz van rendelve.
Manapság a számítógép magányában a keleti meditációs szabadság élményét is sokan keresik. Morzsákat szedegetnek, rákérdeznek kételyeikre, válasz után kutatnak. Félnek ugyan kockáztatni, nem akarnak megalázkodni, térdet hajtani, de a vágy a tiszta, szent, szép és igaz után ott buzog szívük mélyén.
Ugyanakkor a betlehemi csillag ma is ott van a ház fölött, ahol a kisded van. Ma is felragyog a jel, ma is jelzi az utat. Talán fel sem tűnt eddig, milyen pontosan, szépen vezetett életutunkon, hogy rátaláljunk. Nekünk is mutatja az irányt, hív a közösségbe, az egyházba, hogy elinduljunk a hit útján… Ehhez viszont vállalnunk kell a keresés, a személyes meggyőződés kockázatát. Kérdezzünk jó helyen, jókor, a hiteles tanuktól, az „illetékes szakemberektől”. Akkor is, ha éppen ők féltik hatalmukat. Téved, aki az élmény hatására felrúg minden tekintélyt, szabályt, intézményt, de az is, aki csak az intézménybe kapaszkodik, és kiürült, lelketlen hagyományokba burkolózik. Isten az események egymásba rendezésével alakítja az életünket. Ha a tudást élménnyé formáljuk, és beépítjük napi tennivalónkba, életmódunkba, akkor a betlehemi kisdedben nekünk is feltárul, megnyilvánul az Isten fia.
A történet végén sokat sejtet a rövid állítmány: más úton tértek haza… Az újszülött királlyal való találkozás megváltoztatta őket. Átalakultak, újjászülettek, megérte az út a fáradságot. Hallgattak a belső sugallatra, lelkiismeretükre. Rájöttek, hogy „információjukkal” segítenék Heródest, aki megsemmisítené a „rivális” királyt. A megtalált igazság nem képezte alku tárgyát. Emlékszünk, az átkosban sokan csak akkor kaptak útlevelet, ha aláírták, hogy hazajövet mindenről és mindenkiről jelentést írnak…
Vízkereszt a kinyilatkoztatás örömünnepe. Ahogy latin neve is jelzi: Epifania Domini – az Úr megjelenése. Isten megmutatkozik a világnak, kinyilvánítja magát mindenkinek, aki őt keresi.
Legyünk mi is ennek az örömnek a szóvivői!
Pont egy ÖTÁGÚ csillagformát kellett nekünk is kitennünk? Nem a hagyományos betlehemit? Úgyis tele van ötágú, vörös csillagokkal az egész világ. Az ötágú csillag másnak a szimbóluma, nem a keresztényeknek, és nem Jézus születésének.
Szerintem, itt Babilont jelenti és a csillagászatot, a bolygók együttállásának jele. Az ókorban még csak a naprendszer öt, akkoriban csillagként azonosított bolygóját ismerték. A pentagram sokféle dologra utalhat, pl.jelölheti akár Marokkót is, nem a forma a hibás hanem az ember ahogy használja. La paix soit avec vous.
Kérem ezt a szerkesztőségnek továbbítsa, ne nekem. Köszönöm.
INRI,
Téli nagy ünnepeink, karácsonytól vízkeresztig:
1_Karácsony, december 24-e este, Lásd Ma´té evangeliuma 1 fejezetet:
„Jézus születése. 18Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. 19Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. 20Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! 21Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” 22Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: 23Íme, a férjezetlen hajadon (szűz) fogan és fiat szül, Immánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. 24József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét…“
2_Január elsején ünneplete hagyományosan a katolikus egyház „Urunk körülmetélése“ nevü egyházi ünnepet, mivel a Jeshua=Jézus névadása ekkor történt, a születés utáni nyolcadik napon, ahogyan az ma is szokás a zsidó családban. Ez olyan, mint ma pl. nálunk a keresztelön kap a gyermek egy nevet. Méghozzá jobb ha mielöbb megkeresztelik. Édesanyám kedvenc pápaja A Jó Pápa, Szent XXIII. János pápa, a születése után azonnal meg lett keresztelve. Ennek ez volt a kalandos útja:
Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én Bergamo közelében született egy tízgyermekes parasztcsalád harmadik gyermekeként, egy hegyi tanyán. Minden este a szülök „elalvásig rózsafüzérzetek“ a gyerekekkel. Hatvanéves vénlegény nagybátyja is a tanyán lakott. Egy téli kora-hajnalban abban a hegyi tanyában született meg Angelo Giuseppe. Amíg a bába a szülö-nöt ellátta a „bácsikája elvitte a gyereket melegedni”. Valójában meleg-gyolcsba tekerve a téli havas tájon át “elszaladt vele a közeli” templomba, ahol izibe meg is kereszteltette. Még pirkadatkor visszatert vele a kandallo mellé a tanyára, ahol már “ugyanacsak keresték” …Még a pappá szentelése előtt mondta: „Vérmérsékletemnél fogva hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra. Általában mind az emberekben, mind a dolgokban először a jót fedezem fel. A bírálat és mások elítélése idegen tőlem… „Ne a félelmeidtől kérj tanácsot, hanem a reményeidtől és az álmaidtól. Ne a kudarcaidon gondolkozz, hanem a még meg nem valósított lehetőségeiden. Ne azzal foglalkozz, amit megpróbáltál, de nem sikerült, hanem azzal, amit még lehetőséged van megtenni.” (XXIII. János) ”
Jeshua. Összetett szó lévén két szótő különthető el: a Já, ami nem más, mint a Jáhveh név rövidítése, vagyis Izráel Istenének neve (2.Mózes 3:14), valamint az igeként használatos jáshá szó, ami azt jelenti, “megmenteni”, “megváltani”, “ki-szabaditani”.
Jeshua Jelentése: Jáhveh (Isten) a (ki)szabadító.
Lásd Lukács evangeliuma 2. Fejezezet: A névadás.
„21Amikor eltelt a (születés utáni) nyolc nap és körülmetélték, (Brit Mila=körülmetélés és névadás a szülei kérésere) a Jeshua=Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még (anyja a hajadon Mirjam) méhében (a Szentlélektöl) megfogamzott volna.“
Lásd Teremtés könyve 17. Fejezetet:
„9Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te és utánad utódaid minden nemzedéken át. 10Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: 11Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. 12A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át.“
A második vatikáni zsinat az 1960-as években a „Jézus körülmetélése“ (a fiúk nyolcnapos korában elvégzett Brit Mila=Jézus körülmetélése – és névadása) ünnepét eltörölte.
3_Ez az ünnep nem keverendö-össze a február 2-án ünnepelt „Jézus bemutatása a templomban“ nevü ünneppel, ami 40 nappal (a nö szülés-utáni vallási megtisztulása után) a Yerushalaym-i (második) templomban való bemutatását jelentette, ahová messziröl zarándokolt a Szentcsalád. A Római Katolikus Egyház a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a Kisded Jézus találkozására utaló Hüpapante (találkozás) néven. A 10. sz-tól a Nyugati liturgikus könyv-ek egyre inkább Mária (liturgikus=itt, zsidó egyházi) tisztulását emelik ki (40 nappal a szülés után) és erről nevezik el az ünnepet (Purificatio). A Katolikusi Egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, bemutatásaként ünneplik.
A mai Vízkereszt ünnepe, január 06. -a, a keresztények körében 312–325 között kezdett terjedni mint Jézus Krisztus (Keresztelö János általi) vizzel való keresztségének=bünbánati „Mikve-fürdö- szentelmény“-nek, a kánai menyegzőnek (amikor a vízet lagzis borrá valtoztatta Jézus, és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe.
Megjegyzés: az ötágú (kommunista) vörös csillag az orszagházunk tetején az ötvenes évek elejétől egészen 1990-ig világított. Nagyon sok százezer magyar vére, könnye és szenvedése tapadt hozzá. Egyébként 1993-tól törvény tiltja – egyes speciális eseteket leszámítva – a használatát, ugyanis akkor, a többi önkényuralmi jelképpel együtt a kommunista vörös csillag használatát betiltották.
Osli Moslygós Madonna könyörögj érettünk.