Isten azért jött el a világba, hogy találkozzon minden nemzetiségű és nyelvű emberrel, és arra hív minket, hogy „tiltsuk be az emberek kiválasztásának, kirekesztésének és leselejtezésének minden formáját” – tanította Vízkereszt ünnepén mondott homíliájában Ferenc pápa. Arra buzdított, hogy legyünk a fény és a remény jele mások számára, Isten nem exkluzív köröknek vagy kiváltságos keveseknek nyilatkoztatta ki magát, hanem mindenkiért eljött.
Ferenc pápa elnökölt Vízkereszt ünnepén délelőtt a Szent Péter bazilikában 268 koncelebráns részvételével bemutatott szentmisén, amelyen 5000 hívő volt jelen. A szertartáson kihirdették a következő dátumokat: Húsvét ünnepe április 20-án lesz, Nagyböjt március 5-én kezdődik, május 29. az Úr mennybemenetelének időpontja, június 8. Pünkösd ünnepe, Advent első vasárnapja pedig november 30.
„Láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (Mt 2,2). Ez az a tanúság, amelyet a Napkeleti Bölcsek tesznek Jeruzsálem lakóinak, és bejelentik, hogy megszületett a zsidók királya. A bölcsek azért indultak útnak, mert új fényt láttak az égen. Gondolkodjunk el ezen a reménység jubileumi évében, amikor az Úr megjelenését ünnepeljük – kezdte homíliáját a pápa, majd a csillag három jellemzőjéhez fűzte gondolatait: fényes, mindenki számára látható, és utat mutat.
Mindenekelőtt a csillag fényes. Jézus korában sok uralkodó hívatta magát „csillagnak”, mert fontosnak érezték magukat, azonban nem az ő fényük tárta fel a bölcseknek Karácsony csodáját. Mesterséges és hideg ragyogásuk helyett, amely hatalmi játszmák eredménye, egy másfajta fény tette ezt. Ez a csillag arról az egyetlen fényről szól nekünk, amely mindenkinek utat mutathat az üdvösséghez és a boldogsághoz: a szeretet fényéről. Ez mindenekelőtt Isten szeretete, aki emberré lett és életét feláldozva adta magát értünk. Mi is arra vagyunk hivatottak, hogy Isten segítségével a remény kölcsönös jeleivé váljunk egymás számára, még az élet sötét éjszakáiban is.
Ahogyan ragyogásával a csillag Betlehembe vezette a Napkeleti bölcseket, úgy mi is szeretetünkkel Jézushoz vezethetjük embertársainkat, megismertetve velük az Emberré lett Isten Fiában az Atya arcának szépségét (vö. Iz 60,2), szeretetét, közelségét, együttérzését, gyengédségét. Ehhez nincs szükségünk rendkívüli eszközökre. Szívünk ragyogjon a hitben, szemünk legyen nagylelkű a befogadásban, tetteink és szavaink legyenek testvériesek. A bölcsek példája nyomán kérjük az Urat, hogy legyünk egymás számára olyan fények, amelyek a Vele való találkozáshoz vezetnek (vö. Mt 5,14-16).
A Szentatya ezután a csillag második jellemzőjéhez fűzte gondolatait: mindenki számára látható. A bölcsek nem egy titkos kód jeleit követik, hanem egy égitestet, amelyet ragyogni látnak az égbolton. Mások, mint Heródes és az írástudók, észre sem veszik a jelenlétét. A csillag mindenki számára elérhető, Isten nem exkluzív, kiváltságos keveseknek nyilatkoztatja ki magát, hanem mindenkinek, aki őszinte szívvel keresi őt (vö. Zsolt 145,18). A bölcsek a jászolban minden korosztályt és fajt felölelnek a föld különböző népeinek jellegzetes vonásaival, arra emlékeztetve, hogy Isten mindig mindenkit keres. Elmélkedjünk el ezen egy olyan világban, ahol az emberek és nemzetek, az egyre fejlettebb kommunikációs eszközök ellenére, egyre kevésbé hajlandók elfogadni egymást a sokféleségben – buzdított rá a pápa.
Isten emberré válva azért jön el a világba, hogy találkozzon a föld minden emberével, bármilyen népcsoporthoz, nyelvhez vagy néphez tartozzanak is (vö. ApCsel 10,34-35; Jel 5,9). Mindnyájunkra ugyanezt az egyetemes küldetést bízza (vö. Iz 60,3). Arra hív, hogy tiltsuk be az emberek kirekesztése és leselejtezése minden formáját. Mozdítsuk elő a befogadás kultúráját, amelyben a félelem és az elutasítás bezárkózását a találkozás, az integráció és a megosztás nyitott terei váltják fel.
A csillag azért van az égen, hogy fénye mindenki számára látható legyen, hogy eljusson minden otthonba, hogy leküzdjön minden akadályt, hogy reményt hozzon a bolygó legtávolabbi szegleteibe. Nagylelkű fényével mindenkinek elmondja, hogy Isten senkitől sem tagadja meg magát, és senkiről sem feledkezik meg (vö. Iz 49,15). Mert ő olyan Atya, akinek legnagyobb öröme, hogy gyermekeit a világ minden részéből egyesülve hazatérni látja (vö. Iz 60,4), hogy mindenki részesülhessen örömében. A csillag Isten álmáról beszél nekünk: arról, hogy az egész emberiség, különbözőségének gazdagságában, egy családot alkot, és együtt él jólétben és békében (vö. Iz 2,2-5).
A pápa végül a csillag utolsó tulajdonságához, az útjelzéshez fűzte gondolatait, amely különösen fontos a zarándoklatokkal teli jubileumi évben. Az út megjelölésével a csillag azt üzeni, hogy Isten ott ér el minket, ahol vagyunk, hogy növekedjünk vele együtt a szeretetben és azt létünk értelmévé tegyük. Az egyházban egyikünk sem mondhatja magát „megérkezettnek”, hanem mindannyian egy menetelő nép részei vagyunk (vö. II. Vatikáni Zsinat, Sacrosanctum Concilium, 2), amely alázatosan, napról napra az Úr Jézus nyomdokain jár. A csillag fénye belső utazásra hív, amely megszabadítja szívünket mindattól, ami nem szeretet, hogy „teljes mértékben találkozzunk Krisztussal, megvallva a belé vetett hitünket és befogadva irgalmának bőségét” – idézett Ferenc pápa Szent II. János Pál pápa leveléből, amelyet a 2000. évi nagy jubileumra írt (Levél mindazokhoz, akik hitben akarják ünnepelni a nagy jubileumot, 1999. június 29., 12). Csak megtérve és bocsánatban részesülve leszünk képesek missziós lelkesedéssel hirdetni mindenkinek „Isten országának közelségét” (uo.; vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 23).
Az együtt járás „jellemző azokra, akik az élet értelmét keresik” (vö. Spes non confundit, 5) – idézett a pápa a jubileumot meghirdető bullájából. A csillagra tekintve újítsuk meg elkötelezettségünket, hogy „az Út népe” legyünk, ahogyan a keresztényeket az egyház kezdetén meghatározták (vö. ApCsel 9,2), mindig keresve új lehetőségeket, hogy kitágítsuk szívünket és elmélyítsük azokat a kötelékeket, amelyek szeretetben fűznek minket egymáshoz. Ferenc pápa homíliája végén azért fohászkodott az Úrhoz, hogy „tegyen minket Máriához hasonlóan Őrá mutató fényekké, nagylelkűvé az önátadásban, nyitottá a befogadásban és alázatossá az együtt járásban, hogy találkozzunk Vele, felismerjük és imádjuk Őt, és megújulva távozzunk Tőle, elhozva szeretetének fényét a világba”.
Forrás: Vatican News
Josefayerbrider
2025. január 7. at 11:19
INRI,
a fenti cikk emliti ApCsel 9,2 bibliai részletet. Minden fordítás egyben kissé értelmezés (is), magam ezért a Szent István Társulati Bibliát használom.. Mert a nyelvekben vannak olyan szavak, amelyek a másik nyelvben nem ugyanazt jelentik, söt sokszor a saját nyelvben is ugyanzon szó mást (is) jelenthet a más szövegkörnyezeteben. A szerelmesekröl tudjuk, hogy amikor pl. magyarul azt mondja a völegény a menyasszonyának, hogy “imádlak te boszorkány”, akkor a boszorkány szónál nem a vasorrú bábára gondol.
Nade lássuk mit akar a fenti cikk szerint a Ferenc Pápa az Apostolok Cselekedetei 9. fejezetében az 1-es bekezdéstöl közölni:
“Saul megtérése.
1Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, 2s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket. 3Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül. 4Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” 5Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 6De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.” 7Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. 8Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. 9Három napig nem látott, nem evett és nem ivott. 10Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok, Uram!” – felelte. 11S az Úr folytatta: „Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik; 12és látomásban lát egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.” 13Ananiás tiltakozott: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben. 14Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.” 15Az Úr azonban ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között. 16Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.” 17Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.” 18Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett, 19majd evett és erőre kapott.”
Szerintem az uton levöségünket akarja az evilági életünkben kimondani…Mit jelent ez? Hogy nem vagyunk lecövekelve. Naponta fel kell öltenünk az “Uj-embert”. Minden reggel újra és újra keresnünk kell az utunkat egymás szeretete és segítése felé. Föleg a völegény(férj) és a menyaszony(feleség) és a gyerekek közösségeben. Meg azt, hogy soha senkit sem szabad elítélni. Mert mindenki úton van ezen a földön. Mi sem emberibb, mint a saját igazunkat “az egyetelen igazság-nak tekinteni”, ami ellentétekhez (de nem elleségekedésekhez) vezet(het). Mily nagyszerü, hogy minden “realitás” ellenére, minden háború, hazugság, haszonlesés, politikai-igazságtalanság, vagy média-hazugság ellenére már itt és most boldogok lehetünk az evilági 60-120 esztendönkben (is). A 10 parancsaolat boldogitó igéinek betartása által, amit Mozes vett át a Sináj hegyen a Jóteremtötöl. Milyen csodálatos, hogy ezt megtudhattuk az analafabéta zsido halász-tol Pétertöl. Mily csodálatos, hogy a fent emlitett (volt Farizeus Írastudó) Saulaus-Paulus -tanult ember lévén- nekünk nemzsidóknak is elmondta azt, ami addig csak egy nemzeti-zsidó vallásban volt kinyilvánítva. Azt, hogy Jezus ittjártakor egy másik vallást alapított, amelyikbe minden megszületett embert mighívott. Azt, hogy mi emberek ezen a földön úton vagyunk, irányultságunk van valahonnan valahová…Nem körbe körbe teévelygünk naponta más és más véleményvezérek marhaságait követve. Azt, hogy Isten végidöbeli vándor népe vagyunk. Hogy Istenien jó ez a földi élet azáltal, hogy beengedjük az életünkbe a Jóteremtö békéjét, szerelmét, az Istentiszteletben, a Szentmisén és a szentáldozásaban…A családban, a másokért végzett sikeres munkánkban. Pedig tudjuk, hogy nem ez a földi útonlevö állapotunk a mi végleges célunk. Akkor is, ha tudjuk, hogy a mennyei Yerushalaymban nincsenek vallások, mert azok csak a földi boldogságunkhoz kellenek. Nekem oriási szerencsém volt mindíg. Nagyon jó szüleim voltak apám vasatagnyakú kálomista Hajdúsámsonból, aki egy romai katolikus hajadonnal házasodott 1958 május 31-én Budapesten. A nejem családjában pedig a nagyanyja révén volt neki egy igazi lelki fixpontja (nagyanyja lett a bérmanyja is), akitöl megtanulta a legfontosabbat az életben: “Ünnepelj minden vasárnap szetnmisét szentáldozással, ne gyülölködj és boldog leszel.” A házasságom is ilyen elözmények után boldog mind a mai napig. 1980 óta. Amelyik böséges gyeremekáldásban virágzott fel. Bár ezért ritkán kaptam dícséretet idegenektöl. Viccesen mondogatta inkább boldog boldogtalan: Nincs TV-tek? Kell, a jokis CSP=családi pótlék? Nem fogod tudni taníttani löket??!! Nem tudták, hogy az a CsP. még a zeneiskolai dijakat sem fedezte. Mindegyik gyeremekem felsöfokú végzettséget szerzett, hogy dolgozott mellette. Volt amelyik több diplomát is. Amire azonban büszke vagyok, hogy házasodtak és 2-3 gyeremekeik is vannak. Egyházközségeiknek oszlopos tagjai. Olyan 1200 km-es körön belül laknak tölünk. Ja és mégegyet: négy fiam hzasodását az osli mosolygós madonna közbenjárásra a sarki keresztnél minden este 3-4 évek óta ezirányú kéresem-nek megfelelöen “kirózsafüzéreztem”. Csoda-csoda hátán esett meg ezügyben is (Akinek ezt részletesen elmondtam arra 100-ból 100-an mondták, hogy ez csoda volt. De erröl majd máskor.
Osli Mosolygós madonna könyörögj érettünk.