Bíró László nyugalmazott tábori püspök idén ünnepli aranymiséjét és püspöki szolgálatának 30. évfordulóját. Nyugdíjasként is a fiatalok és a családok elkötelezett pásztora. A jubliemumi évfordulók kapcsán életéről és szolgálatáról beszélgettünk a Zarándok podcastben, mely számára ajándék és kegyelem.
Az alábbiakban néhány részletet emeltünk ki a beszélgetésből. A teljes adás meghallgatható a YouTube-on, vagy a népszerű podcast csatornákon.
A papi hivatás kisgyerekkorától kezdve vele növekedett. 4 éves se volt, amikor már pap szeretett volna lenni. Nagymamája készítette Bíró László püspök atyának a misekönyvét. -emlékezik vissza, elmondása szerint: “nagy ajándék, hogy a génjeimben van a hivatás. (…) Nagy ajándék, ha az ember pici korától kezdve pap szeretne lenni.”
A népi vallásosságot kezdetben furcsálta, nem értette, de ma sokat köszönhet neki.
“A népi vallásosság megtanított imádkozni. A népi vallásosság olyan kérdésekre adott választ, ami sokaknak kérdése volt. A népi vallásosság nem szított ellentétet, mint az intellektuális vallásosság. Ezek igaz elvek, amelyek bennem vannak éppen XVI. Benedek pápától.”
– emlékezik vissza Bíró püspök atya, amikor ad limina látogatáson járt Rómában.
“A népi imádságok minden naivitásuk ellenére nagyon mély hitet közvetítettek és jövőképet adtak az embereknek.” -emeli ki és hozzáteszi, hogy ő ebben a légkörben nőtt fel és ezek a képek hatottak rá.
Ha tetszik ez a tartalom, értékes számodra a munkánk, kérünk, támogasd havonta egy fagyi árával a Zarándok.ma szerkesztőségét. Köszönjük!
Sose gondolt arra, hogy püspök legyen. “Még városi pap sem akartam lenni, annyira idegen volt nekem a városi világ. A Jó Isten így intézte. A város lett a világom.”
Kispap korában teológia tanárával amikor egy jegyzetet készítettek, akkor az Egyházügyi hivatal kivette a családokról és a fiatalokról szóló részt. “Azzal mi akarunk foglalkozni, nem kell maguknak foglalkozni.” -mondták. “Az életem legnagyobb ideje és energiája éppen az ifjúságpasztorációra meg a házasságpasztorációra ment rá. Ez a kettő egész életemet végig kísérte. (…) Az ember gondolkodik, az Isten irányít.”
Tábori püspökként úgy látja, hogy a háború mögött mindíg emberi kicsinyességek és önös érdekek vannak.
“Amikor békéért imádkozunk, akkor azért imádkozunk, hogy az ember le tudja vetni az önösségét. Az Eucharisztia jut eszembe. Minden szentmisében elhangzik az átváltoztatás szövege. <<Ez az én testem, mely értetek adatik. Ez az én vérem, mely értetek és sokakért kiontatik.>> Ha ez a lelkiség, melyet minden szemtmise sugall, az átváltoztatásban megszülethetne bennünk, akkor a háborúknak sokkal hamarabb vége lenne és nem kéne tizezreknek meghallni értelmetlenül.”
Úgy látja, hogy a mai kor embere szaturált, önelégült, tespedt. Ez elveszi a hit iránti lelkesedést. De véleménye szerint:
A 21. század emberének nincs más útja, mint visszatalálni az Istenhez és az isteni törvényekhez, mert korlátok nélkül egy gyerek se tud felnőni. Ezért mondom azt, hogy nem a fősodorral menni, hanem menni az Isten útján, mert korlátok nélkül nem tud az ember felnőni. Az ember bele fog fáradni ebbe a korlátok nélküli liberalista gondolkodásba. Ez sehova nem viszi az embert, csak mint a hínárt lehúzza.
Fontos, hogy annál időzzünk, akihez el akar jutni az életünk. Fontos, hogy visszaépítsük az imádságot az éltünkben, vallja Bíró László nyugalmazott püspök.
Az alábbiakban néhány részletet emeltünk ki a beszélgetésből. A teljes adás meghallgatható a YouTube-on, vagy a népszerű podcast csatornákon.
