Azt akarja Isten, hogy tartósan egyedülálló maradjak?
A rokonlélek keresésére irányuló minden próbálkozás ellenére a cölibátus, a nőtlenség vagy a hajadoni állapot, azaz a házasságon kívüli lét állandósulni látszik egyes személyeknél. Beáll az elkedvetlenedés és az elbátortalanodás, az érzelmi magányosság állandósul. Egy kérdés merül fel ekkor: „Isten akarata ez az állapot?”
„Isten akarta, hogy cölibátusban éljek? Van minden emberre terve, olyannyira, hogy aki saját akaratát kívánná érvényesíteni, az tévedne?” Ezeket a kérdéseket teheti fel magának egy szép napon minden cölibátusban élő ember.
Hát nem! Isten nem rendelte el, hogy egyik vagy másik személy cölibátusban kell éljen. Ugyanúgy, ahogyan soha nem rendelte el, hogy valakinek éppen egy bizonyos személlyel kell házasságra lépnie. Isten nem csinál az emberből robotot. Szabadságot ad neki. Megadja neki a választás hihetetlen hatalmát, hogy építhesse, alakíthassa magát. Ez egyébként az ember drámai sorsa: azt a lehetőséget kapta meg, hogy saját magát kialakítsa. Jó vagy rossz irányba egyaránt. Az élete végén az ember elmondhatja: „Kialakítottam ’az örökkévalóságra szóló szobromat’. Nem voltam marionett báb, amit a mindenható Isten mozgatott”.
Természetesen Isten gondosan kíséri az embereket választott útjukon, de soha nem avatkozik szabadságukba. Szabadnak lenni az a képesség, hogy megválaszthatjuk az életünknek adott értelmet. Miért van akkor, hogy egyesek tartósan cölibátusban élnek, erőfeszítéseik ellenére? Annyira álmodnak családalapításról! Gyakrabban szerveznek találkozási lehetőségeket, imádkoznak, számtalan zarándoklaton vesznek részt, hogy Isten útjukba vezesse azt az igen vágyott rokonlelket. Miért hiábavaló minden törekvésük?
Kérdések sora, hogy megértsük cölibátusunkat
Mivel az ember szabad, vannak olyan dolgok, amelyek tőle függenek. Az az egyedülálló, aki találkozni szeretne a nagy szerelemmel, feltehetne magának néhány lényeges kérdést, akkor is, ha azok kissé zavarba ejtők, de segítenének neki jobban megérteni cölibátusát (és természetesen megváltoztatni egynéhány viselkedésformáját):
- Nem vagyok én magam kissé oka az egyedüllétemnek, cölibátusomnak, például nem vártam el, hogy mások „gondoskodjanak számomra” egy házastársról?
- Nem érzek megmagyarázhatatlan félelmet a páros élettől, amit igazából nem is kívánok? (Sok egyedülálló az ilyen esetekben kikerüli azokat a találkozási alkalmakat, amelyeket a barátaik készítenek elő ügyesen a számukra!)
- Szereztem magamnak lehetőségeket olyan helyek látogatásával, ahol alkalom lehetett volna találkozásra valakivel?
- Elérhető voltam, rendelkezésre álltam? Elmenekültem?
- Nem féltem felszínre hozni, komoly, bizalmas beszélgetések során, a mély értékeket, amik bennem laknak? Nem szerethetünk valakit, csak ha csodáljuk, és csak akkor csodálhatjuk, ha ismerjük. Márpedig nem ismerhetjük addig, amíg egy komoly beszélgetés során nem fedeztük fel a benne mélyen rejtőző gyémántot.
- Végül, nem emeltem meg nagyon a mércét, azt kívánva, hogy azzal a tökéletes személlyel találkozzak, aki nem is létezik? (Hány és hány magányos ember várja még mindig a ritka gyöngyöt, a fehér paripán érkező herceget, az elbűvölő királykisasszonyt, aki nem található sehol!)
Mindebben hol van az Isten?
Egy rész a cölibátusban élőnek a dolga, ez igaz, de a másik rész a körülményektől is függ. Ha pillanatnyilag a megfelelő társ még nem jelent meg, képesnek kell lenni arra, hogy értelmet adjuk a magányos életnek. Hány cölibátusban élő találta meg kiteljesedését a helyzetében, mert képes volt lelkesítő élettervet kialakítani magának! Az életnek értékelhető célt kell adni. Lehet például fejleszteni a többnyire szunnyadó művészi adottságokat. Vagy szentelhetjük magunkat valamilyen hasznos feladatnak a társadalomért, az Egyházért, a szenvedőkért: a legnagyobb öröm forrása mások felvidítása.
És hol van Isten mindebben? Nos, bármilyen úton kell is elindulni, ő megadja a kegyelmeket a cölibátusban élő személy élethelyzetének megfelelően. Isten olyan, mint a GPS. Az ember választja meg a célt, a GPS segíti annak elérésében. Ha útja folyamán cseréli az útirányt, a GPS nem hagyja el, újra tervez. Másként kifejezve, Isten minden új helyzetben mindenki számára új kegyelmeket helyez el az úton, várva, hogy a földi utazásnak a végén mindenki megismerje a nász örömét. Az „örök nász örömét” a tökéletes Vőlegény oldalán.
Írta: Denis Sonet
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia
INRI,
Erdödi Imre atya a sajóvámosi plebános szerint a keresztény értékrend alapja az ember szabadsága.
Édesanyámanak lelkiatyja volt, ezeket apránként töle hallottam.
De mi is az a Szabadság. A kereszténységnek az a meggyőződése, hogy Istennek az az akarata, hogy szabadok legyünk. Akkor vagyunk szabadok, ha szabadon elkötelezzük magunkat valamilyen örkérvényü, mindenkire kiterjedö normának, amitöl minden megfogant és megszületett ember, és nemcsak egyes kisebb nagyobb klikkek vagy szervezetek és államok plogárainak boldogsága függ. Ha azonban váltogatjuk ezeket a normákat divatok, vagy bármely csakis evilági érdekeink szerint, akkor annak szabadság helyett szabadosság=gyilkos-romlott-káosz a neve. (pl. a felettünk kizárólagosan elfogadott pénzuralom, az állati ösztöneink elsödleges uralma, az egyén korlátlan szabadsága amelyet nem korlátoz a másik ember szabadsága sem=az erösebbé az igazság elve stb.)
A judaizmus és a kereszténység is az Ószövetségen alapszik, az abban szereplő Isten tizparancsaolatát követi mindkét vallás, pl. szeresd felebarátodat, szeresd Istent és élj igaz életet, mind innen erednek.
A keresztények az Újszövetséget is követik, azonban csak a kereszténység ellensége vallaná azt, hogy az Újszövetség eltörli az Ószövetségból eredö erkölcsi értékeket.
A világban kétezer év óta háború zajlik azok között, akik eltörölnék, és azok között, akik megtartanák a zsidó-keresztény értékrendet.
Vannak olyan keresztények és zsidók is, akik zavart éreznek egymással kapcsolatban, hiszen a kereszténységnek és a judaizmusnak nem egyezik a teológiája, azonban az értékrendeje, a minden embert boldogító 10 parancsaolata pedig ugyanaz. Lássuk ezeket konkrétan:
1. Istentől származik az objektív moralitás. Ha nincs Isten, aki kijelentette, hogy a gyilkosság rossz, akkor a gyilkosság csak szubjektív módon lehet rossz. Természetesen a nem hivő embereknek lehet az a meggyőződése, hogy a gyilkosság, a lopás, és más cselekedetek rosszak, de Isten nélkül ezek csak vélemények és nem morális tények. A Biblia Istene nélkül nincsenek morális tények.
2. Isten ítéli meg a cselekedeteinket, ezért Istennek kell felelnünk a cselekedeteinkért. A vallásos világnézeten kívül más világnézetben nincs olyan magasabb rendű személy, akinek joga van erkölcsileg felelősségre vonni minket. Ahogy az erkölcs, úgy a jogok is Istentől erednek. Minden embert a „teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel”, olvasható pl. az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatában.
3. Az emberi lények egyediek és értékesek. Bár a Biblia többször tiltja az állatokkal szembeni kegyetlenkedést (tilos egy élő állat részét étel gyanánt levágni, nem szabad túldolgoztatni a háziállatokat, etetni kell a földeken dolgozó állatokat) stb, de egyedül az ember teremtetett Isten képmására.
4. A világ isteni renden alapszik, és ennek megvannak az éles választóvonalai. Ilyen válaszvonal van: ember és Isten között, férfi és nő között, ember és állat között, jó és rossz között, természet és Isten között.
5. Az ember nem születik jónak. Tehát a legfontosabb morális kihívás, hogy jó emberré kell válni. A vallásos zsidók és keresztények tisztában vannak azzal, hogy az ember élete legnagyobb harcát a saját természetével vívja. Akik nem fogadják el a zsidó-keresztény értékrendet, azok úgy gondolják, hogy a legnagyobb harcot a társadalommal kell megvívni. Mivel nem vagyunk jók autómatikusan, ezért azzá kell válnunk és nem hallgathatunk csak saját magunkra azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes viselkedés. A pokolba vivő út jószándékkal van kikövetve. Az érzelmek az emberi természet részei, de nem vezethetik az életünket. Ez már önmagában elválasztja a Biblia világnézetét elfogadó embereket a baloldaliaktól.
6. Minden ember Isten képmására van teremtve, tehát a bőrszín nem számít. Mindannyian Ádámtól és Évától származunk, akiknek a bőrszíne nincs megemlítve a Bibliában. Az, hogy a történelem során sok vallásos ember rasszista volt, az csak azt bizonyítja, hogy az ember képes újra és újra eltorzítani az igazságot.
7. Uradat Istenedet imádjad és tarsd meg a 10 parancsolatot, ne az ember saját maga által kiötlött pótisteneit imádd- ezek mindenkor divatja szerint mások és mások lesznek, söt egymás ellenségeiként fognak téged félrevezetni! Az Istenfélelem=Istenszolgálat, az Ö törvényei szerinti erkölcs alapja. A Kivonulás Könyvében (II. Mózes) az egyiptomi bábáknak megparancsolta a fáraó, hogy öljék meg a héber újszülötteket. De ők nem engedelmeskedtek Egyiptom királyának. Miért? A Biblia azt írja azért, mert „Istent félték”.
8. A mai világban az emberek inkább félnek a sajtótól, a divatos értékrendeknek való megfelelési kényszer miatt a médiától, mint Istentől. Az emberek szabad akarattal rendelkeznek. A szekuláris=Istennélküli világban nincs szabad akarat, mivel minden emberi viselkedést a géneknek, ösztönöknek és a környezetnek tulajdonítanak és állandóan valamilyen kultúrális hóbortnak való megfelelési kényszer lesz az állandóan változó mércéjük…amely hóbórtok az állandó változásban levö értékrendeket vallják. Ha a munkahelyi fönök valamaely ilyetén hóbort követöje, akkor az alklamazott is igyekszik ahoz alakalmazkodni. Ezzel szemben az Egyedül a vallásos világnézet tartalmazza az isteni lélek létezését, ami független a génektől és a környezettől, és ami lehetővé teszi a szabad akaratot. De mi is az a Szabadság. A kereszténységnek az a meggyőződése, hogy Istennek az az akarata, hogy szabadok legyünk. Akkor vagyunk szabadok, ha szabadon elkötelezzük magunkat valamilyen örkérvényü, mindenkire kiterjedö normának, amitöl minden megfogant és megszületett ember, és nemcsak egyes kisebb nagyobb klikkek boldogsága függ.
9. A mostani Istenellenes támadások az egyéni szabadsággal szemben azoktól származnak, akik elutasítják a Bibliát, mint erkölcsi iránytűt. Sajnos a támadók között vannak zsidók és keresztények is, akik vallásellenes nevelést kaptak az iskolában, vagy inkább közömbös apjuk és nemvallásos anyjuk volt. „Ha azonban a zsidó-keresztény értékrend elveszik, a helyét a gonosz veszi át. Nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy ezt valaki elfogadja. Sok vallástalan is felismeri, hogy a vallás elvetése morális káoszhoz vezet a világban. Pontosan ennek vagyunk ma tanúi Amerikában, és ennek voltunk tanúi Európában a múlt században a gyilkos Marxista- ateista diktatúrákban. Vajon milyen gyilkos diktatúra vár Amerikára a 2000 utáni években, ha a kereszténység és a zsidó-keresztény értékrend helyett valamilyen ùjmarxista ideológia kerül hatalomra? Az pedig milyen hatással lesz ránk Európiaakra?”
10. A bibliai teremtéstörténetben tízszer szerepel ez a mondat: „és Isten szólt”. Ebből kiindulva egy ősi rabbinikus magyarázat azt tanítja, hogy Isten a világot tíz igével teremtette (vö. Pirqe avot 5,1). A zsidóság a tízparancsot is így nevezi: „Tíz ige”, „Tíz kijelentés” (Aszeret haddivrot). A rabbik ezáltal összekapcsolják a tízparancsot a világ teremtésével. Azt akarják kifejezni, hogy a teremtés igéje (logosza, logikája) és a tízparancs, az erkölcs igéje ugyanaz. Vagyis azt akarják elmondani, hogy az erkölcs nem valami szubjektív dolog, nem egy esetleges történelmi képződmény, hanem objektív hangulatunktól független valóság. Egy gyönyörű isteni rend, harmónia, amely bele van teremtve a világba. Benne van az atomokban, a galaxisokban, a sejtjeinkben, az emberi szellemben. Az ember vagy e szerint az objektív isteni rend szerint él, vagy tönkreteszi önmagát és világát. Ez az objektív isteni rend tárult fel a tízparancsban, és tárult fel Krisztusban (akit az Újszövetség örök isteni igének mond, aki által minden teremtetett; Jn 1,1-3). A zsidókeresztény értékrend ezt a kincset hordozza a világ számára.
11. Lásd mi tis mod Jézus Máté 5 fejezetében a 17 mondattól: “Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat=az Ószövetséget. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. 18Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. 19Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.
Isten tízparancsolata
A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: “Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni” (Mt 5,17).
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.
II. Isten nevét hiába ne vedd!
Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete.
III. Az Úr napját szenteld meg!
Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel:
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.
V. Ne ölj!
Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét.
VI. Ne paráználkodj!
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint a nö és a férfi ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága. Ami ezen kívül „esik meg“ az rendetlenül csak „valahogyan megesik“ és egészen biztosan sírig tarós szerlemet és béket nem adományoz egyik embernek sem.
VII. Ne lopj!
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.
IX. Felebarátod házastársát, akivel örök hüséget esküdött ne kívánd!
X. Mások tulajdonát ne kívánd!
Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.