Atyám dolgaiban… – gondolatok Szent Család vasárnapjára

1. A szülők tisztelete (Sir 3, 3–7. 14–17)

Szüleinket tisztelni és szeretni isteni parancs. A hála és kötelesség egyaránt azt diktálja, hogy szeressük, becsüljük meg őket, és igyekezzünk Istent szolgálni bennük.

2. Erkölcsi kötelességeink (Kol 3, 12–21)

Ha egy házasságban a szeretet nem kölcsönös, az csak szenvedést, fájdalmat okoz, és a kapcsolat könnyen tragédiába torkollhat…

3. A tizenkét éves Jézus (Lk 2, 41–52)

Emberileg nézve az Úr Jézusnak sem volt felhőtlen gyermekkora. Vizsgálhatjuk a születés körülményeit, a menekülést, azt, hogy „csak” nevelőapja volt, de testvér sem adatott, és a szülőkről való leválás sem ment nehézség nélkül: lásd a tizenkét éves Jézus elvesztése és megtalálása. Ez utóbbiról olvasunk Szentcsalád vasárnapján Lukács evangélista beszámolójában.

A zsidó fiúk tizenhárom éves és egy napos korukban váltak nagykorúvá. Ettől kezdve kötelezte őket a Törvény és lettek a parancsolat fiai (bar micva). A rabbik azon is vitatkoztak, hogy az évente előírt templomlátogatás kötelezi-e a nőket és a gyermekeket. Mindenesetre Jézust tizenkét évesen szülei felviszik Jeruzsálembe. A nyolcnapos ünnepi tolongás alatt nem is tűnik furcsának, hogy a gyermek valahol elmarad. Amikor háromnapi keresés után rátalálnak, ott ül a templomban, a tanítók között, hallgatja és kérdezi őket. „Egy kérdés a betoppanó szülőknek is jutott: – Nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem? A történet végül meglepő fordulatot vesz: hazament velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Az a Jézus azonban már nem az a Jézus, aki a zarándoklatra feljött. Furcsa paradoxon, a tizenkét éves, felnőtté vált Jézusnál már látszik, hogy kész a nyilvános szereplésre, mégis hazamegy, és a családban marad. Akinek az Atyja házában és az ő dolgaiban kell lennie, az még tizennyolc évig dolgozik egy szűk és sötét ácsműhelyben… Ha meggondoljuk, minden egyes nyilvánosan működő évére tíz – családban eltöltött – esztendő jut És ez nem elvesztegetett idő, hiszen közben növekedett bölcsességben Isten és az emberek előtt” – írja Juhász Ferenc.

Isten azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy átélje a legnyomorúságosabb élethelyzeteket, tudja, mit jelent az árvaság, a szétszakított család, a szegénység és a kiszolgáltatottság. Ezzel mutatta meg, hogy minden helyzetben kereshető és megtalálható az Atya akarata. Az egyszerű názáreti otthon az ő számára a szeretet, a befogadás, az istendicséret helye lett. Vajon ma családjainkban keressük Isten akaratát? Az édesanya és az édesapa kutatják, mi a szándéka a gyermekkel Istennek? Sok szülő nincs is tudatában, hogy miközben „mindent” megtesz gyermekéért, elveszíti nemcsak gyermekét, hanem Istent is. És aztán egyre nehezebben találja meg…

Szentcsalád vasárnapján egyházunk a minden oldalról támadott, válságba került családot helyezi előtérbe. De mint ahogy Jézus, ugyanúgy az egyház sem misztifikálja, hanem a maga szentségében és pótolhatatlanságában mutatja fel.

Amikor családi krízisekről, konfliktusokról, le- és elválásokról esik szó, talán a köztudatba is érdemes lenne bevinni újra a család felbecsülhetetlen értékét és szerepét. Család nélkül nincs egészséges személyiség. Család az a „kis egyház”, ahol elsajátítjuk az élet titkait, megtanulunk szeretni és elfogadni, megbocsátani, egymást felsegíteni, örülni Isten ingyenes ajándékainak. Nem elég siránkozni, hogy milyen a világ, mennyi veszély fenyegeti gyermekünket, vagy hogy csak a jogok a divatosak, és a szülő lassanként tehetetlen a körülményekkel, iskolával, számítógéppel, médiával szemben –, hanem, igenis meg kell találnunk Jézusban és szent családjában azt az erőforrást, amelynek segítségével pozitív, előremutató, hatékony és örökké érvényes példái lehetünk az Isten akarata szerinti életnek.

Gyermekeinket, fiataljainkat már idejekorán föl kell készítenünk az önzetlen szeretetre, a családalapításhoz szükséges erények elsajátítására: az alkalmazkodásra, az állhatatos türelemre, a kitartó munkára, a helyes idő- és pénzbeosztásra, az Isten jelenlétében eltöltött napi program kialakítására. Gyermekeink is azon az úton fognak járni, amelyet nekik kitapostunk. Vagy megeshet az is, hogy abból az elrontott modellből, amelyre nekünk futotta, nem kérnek majd…

Szent család vasárnapja páratlan alkalom családtagjaink „újra felfedezésére”. A szent családtagok példája lelkesítsen minket ebben is.