Átadni magunkat Istennek

Az elengedés nem könnyű dolog. Sok fának is nehéz, hiszen például a tölgy, a bükk vagy a vasfa szinte egész télen át ragaszkodik elhalt leveleihez.

Mindig is szerettem az őszt. Itt, a mérsékelt égövi Közép-Nyugaton a lombhullató fák sokszínű köpenyt öltenek magukra, melyek Szent József színpompás köpönyegével vetekszenek. A juharok szinte lángolnak a ragyogó vörösben, a platánok és a nyárfák fényezett aranyba öltöznek, a tölgyek pedig lenyűgöző szivárványszínben tündökölnek.

Egészen a közelmúltig, főleg a csípős, hűvösebb időjárás és az őszi színek jelentették számomra az őszt. Mára azonban arra is elkezdtem figyelni, hogy mi történik a színpompás levelek látványos bemutatója után: a fák egyszerre csak hagyják, hogy leveleik a földre hulljanak, így válva hasznos tápanyaggá a talaj számára.

Tanulhatunk a fáktól. Megtanulhatjuk, hogyan kell elengedni a dolgokat, hiszen az elengedés az egészséges élet elengedhetetlen része. A gyerekeink felnőnek, és mivel szeretjük őket, – elengedjük őket. Valaki megbánt minket, mégis, ha nem akarjuk, hogy sérelmünk felemésszen bennünket, el kell engednünk azt. Egy állás, egy otthon vagy egy kapcsolat jó lehet egy rövidebb időszakra, de el kell tudnunk engedni ezeket is. A közelmúltban egészségügyi problémáim voltak, és bizony, meg kellett küzdenem azért, hogy elengedjem azt az elképzelésemet, hogy a testem mindig erős és megbízható társa lesz elmémnek és szellememnek.

Ha békésen akarunk élni egymással és a Jóisten teremtette Földünkkel, meg kell tanulnunk bizonyos dolgokat elengednünk.

Nem szabad ragaszkodnunk ahhoz a téves elképzelésünkhöz, hogy korlátlanul égethetjük a fosszilis tüzelőanyagokat, és vég nélkül állíthatjuk elő az anyagi javakat. Fel kell adnunk azt a felfogást, hogy bármilyen társadalmi és környezeti áron istenadta jogunk van a luxushoz és kényelemhez.

És ahogyan szembesülünk kollektív döntéseink következményeivel – a megváltozott éghajlattal, élőhelyek elvesztésével és fajok kihalásával, az ember által végzetesen megsebzett és kizsigerelt tájakkal, valamint a szegénységtől és igazságtalanságtól szenvedő emberi közösségekkel –, el kell engednünk azt az illúziót, hogy jelenlétünk ennek a bolygónak hasznára volt.

Az elengedés nem könnyű dolog. Sok fának sem az. Ilyenek a tölgyek, a bükk és a vasfa, amelyek a tél nagy részében ragaszkodnak elhalt leveleikhez. Nem hiszem, hogy bizalom nélkül bármit is el lehet engedni. Elengedni úgy, ahogyan azt Jézus tette, amikor alávetette magát a szenvedésnek a kereszten. Tudva azt, hogy erős kezekben vagyunk, olyan biztos kezekben, amelyek mindig megtartanak. A mi kitárt kezünk és nyitott szívünk pedig mindig újabb, és még értékesebb ajándékokat fogadhat be.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Franciscan Media