Akit Isten feladatra hív, azt alkalmassá is teszi – Vasárnapi ráhangoló
Isten nemcsak feladatot bíz az emberre, hanem megadja hozzá mindazt is, amire a szolgálat hűséges teljesítéséhez szüksége van – hangsúlyozta Heiter Robert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban. Az elmélkedés középpontjában Izajás próféta könyvének Eljákim meghívásáról szóló szakasza állt.
Az ószövetségi történetben az Úr elmozdítja tisztségéből Sebna udvarnagyot, és helyére szolgáját, Eljákimot hívja meg. Ráadja elődje köntösét, derekára erősíti övét, kezébe adja a hatalmat, vállára pedig Dávid házának kulcsát helyezi. Amit Eljákim kinyit, azt senki nem zárhatja be, amit pedig bezár, azt senki nem nyithatja ki.
Heiter Robert Gottfried atya szerint ez a kép azonnal felidézi az újszövetségi párhuzamot, Péter apostol megbízatását és a neki átadott kulcsokat. Ahogy a keresztény közösség növekedett, szükségessé váltak az egyházban a különböző tisztségek és szolgálatok. Ezek azonban nem pusztán emberi szerveződésből születtek: eredetük Krisztusig és az apostolokig vezethető vissza.
Az atya arra figyelmeztetett, hogy amikor az egyház hivatalaira, püspökeire vagy Róma püspökére, a pápára tekintünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, ki adja valójában a megbízatást.
„Ki az, aki elhívja? Az Isten. Ki az, aki megtart a hivatalban? Újra az Isten. És ő az, aki el is mozdíthat és ki is vethet a tisztségből” – fogalmazott.
Isten az, aki a feladat mellé megadja az annak teljesítéséhez szükséges erőt és képességet is. A köntös és az öv ezért nemcsak a tisztség külső jele, hanem az isteni felhatalmazás és megtartó kegyelem képe. Az öv olykor szoríthat, a feladat nehézségeket és terheket is jelenthet, mégis összetartja és alkalmassá teszi az embert.
„Ha az Isten ad báránykát, fog adni legelőt hozzá”
– idézte fel az atya a magyar népi bölcsességet. Mint mondta, ha az Úr valóban egy feladatra vagy szolgálatra állít bennünket, mindent megad ahhoz, hogy azt neki tetsző módon láthassuk el.
Ehhez azonban szükség van az ember készségére is. Ha megvan bennünk a törekvés és az akarat, akkor Isten kegyelme a saját gyengeségeink és alkalmatlanságunk ellenére is képessé tehet bennünket a ránk bízott küldetés teljesítésére.
„Mindegy, hogy milyen súlyt helyez ránk, milyen nehézségeket támaszt elénk, az a köntös mindig a vállunkra fog borulni. Az az öv lehet, hogy néha szorítja az ember derekát, de összetart, megtart minket, alkalmassá tesz.”
Az egyházi szolgálatokhoz az évszázadok során számos külső forma, hagyomány és méltóságjel kapcsolódott. A lényeg azonban változatlan maradt: Isten az, aki a szolgálatot életre hívja, az embert meghívja, és kegyelmével képessé teszi arra, hogy teljesítse a rábízott feladatot.
