A mindennapi élet apró erényei 3.

Hogy bátorítson és megerősítsen minden jóakaratú embert, az Aleteia portál – Chevrot atya nyomdokain haladva – sorozatot indított egy sor apró, mindennapi erényről, melyek kellemessé és felejthetetlenné tehetik a nyarunkat.

A szorgalom

A szorgalom szinonimája a buzgóságnak, a munkához való vidám hozzáállásnak, a gyorsaságnak és a feladat gondos elvégzésének is. A szorgalom abban áll, hogy valaki szereti a munkáját, és azt lelkesen, legjobb tudása szerint végzi.

A szorgalom erényében maga Krisztus ad nekünk példát. Idézzük fel a süketnéma meggyógyításának csodáját. E csoda láttán az elámult tömegből többen ezt kiáltották: „Csupa jót tett” (Mk 7,37). Jézus tehát elvégzi a feladatát, amiért a világba jött. De nem egyszerűen csak megteszi a dolgát, hanem mindent elkövet azért, hogy amit tesz, az szép és jó legyen. Az ember is munkára van teremtve. Még ha a mi munkánk viszonylag szerény hatással is van az egész emberiségre, igenis hatással van azokra, akikkel együtt élünk vagy együtt dolgozunk.

Istentől kapott képességünk, hogy elménket használva feltaláljunk dolgokat, a kezünkkel alkossunk, és ezáltal vele együtt reszt vegyünk a teremtésben. Az a dolgunk, hogy létrehozzunk szép dolgokat, még ha azok csekélyek és mulandóak is, mint mondjuk egy gyönyörűen megkötött virágcsokor, egy szépen tálalt étel, vagy bármi, amit a legjobb képességeink szerint, szívből és örömmel teszünk. Fontos, hogy a mindennapi imában kérjük ehhez Jézus Krisztus támogatását. Kérjük a Boldogságos Szűz Mária segítségét is a szorgalom kis erényének elsajátításához, mely oly értékes a családi harmónia fenntartásához.

A jóindulat

Jóindulatúnak lenni azt jelenti, hogy szeretettel ítélünk meg dolgokat, őszintén örülünk mások sikereinek, még akkor is, ha valami másnak sikerült, nekünk pedig nem. Azt is jelenti, hogy nem ülünk fel a pletykáknak, és nem terjesztjük azokat. Lehetőleg mindig pozitív előítélettel tekintünk másokra. A vétkezővel kapcsolatban nem sietünk az ítélkezéssel, inkább enyhítő körülményeket keresünk számára. Jézus ezt mondta: „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” (Mt 7,1) A jóindulat egyik titka az, hogy rábírjuk magunkat arra, hogy a velünk kapcsolatba levő embereknek elsősorban a jó oldalát nézzük.

Honnan ered bennünk a rosszindulat? Talán a gőgös büszkeségből, mely a felsőbbrendűség illúzióját kelti, esetleg irigységből… Figyeljünk oda erre, őrizzük meg szívünk és elménk tisztaságát, és ne engedjünk a megszólás állandó kísértésének. Maradjunk pozitívak, mások sikereiből kiindulva keressünk inspirációt saját magunk fejlesztéséhez. A jóindulatú ember gazdagodik mindazzal, amit másokban megcsodál.

A humor

A borús, rossz hangulat rendkívül fertőző, de a jókedv is az. Ha a család egyik tagja mogorva, az kihat a család általános hangulatára, főként, ha ez a mogorvaság az egyik szülőtől származik. Különösen a gyerekek szenvednek az állandóan negatív szülő lelkiállapotától, amelyet anélkül viselnek el, hogy értenék az okait. Ezzel szemben a mindig vidám és jó hangulatú viselkedés az egész család hangulatára kihat. A humor örömöt és reményt hoz a család életébe. Vannak, akiknek veleszületett hajlamuk van erre, mások viszont temperamentumuk, betegségük vagy netán a fáradtság miatt kevésbé tudnak vidámak lenni. Előfordul, hogy objektív, külső oka van a rosszkedvünknek. Ilyenkor igyekezzünk visszanyerni a nyugalmunkat, hogy semmi ne árnyékolja be a családi életet. Ez bizony olykor hősies erőfeszítést igényel, éppen ezért a humoros, jókedvű, kiegyensúlyozott temperamentum egy igen értékes erény.

A hangulatunk a lelkünk tükörképe is. Ha stresszes időszakon megyünk keresztül, talán ideje elmennünk gyónni, hogy megbékítsük lelkünket, és visszaadjuk a nyugalmát. A mások felé fordulás is lehetővé teszi, hogy eltereljük figyelmünket a saját gondjainkról. Ez az egyik legjobb módja annak, hogy visszanyerjük jókedvünket, a másoknak nyújtott segítség örömében. A jó humor az erkölcsi erő jele, és a boldogság előfeltétele.

A takarékosság

Ez az erény abban áll, hogy nem pazarolunk, törekszünk arra, hogy mindent a lehető legjobb módon használjunk fel. Az evangéliumokban különösen két csoda kapcsán találkozunk a takarékosság erényével: a két kenyérszaporításnál. Amikor a tömeg jóllakott, Jézus megkérte az apostolokat, hogy szedjék össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba. Első alkalommal tizenkét kosárnyit gyűjtöttek össze, másodszor pedig hét kosárnyit. Valószínűleg ezt a többletet másnap elfogyasztották.

A csodák bősége után ez az igyekezet, hogy semmi se vesszen kárba, meglepőnek tűnhet. Arra tanít minket, hogy Isten ajándékait nem szabad elpazarolni, és becsüljük meg azokat a dolgokat, amelyekkel Isten elhalmozott minket. Hogyan is mondhatnánk: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, ha közben pazarolunk és herdálunk?

Az anyagi javakkal való bölcs gazdálkodás arra emlékeztet bennünket, hogy nem tulajdonosai, csak vagyonkezelői vagyunk a dolgoknak. Ha a fürdőruhánk kiment a divatból, várjunk egy kicsit, mielőtt lecserélnénk, hiszen ez a divat is hamar elmúlik. Elnyűtt a túrabakancsunk? Valószínűleg még egy nyarat kibír, majd jövőre eldöntjük. A takarékosság azt jelenti, hogy okosan költekezünk, kerüljük a felesleges vásárlásokat. Ugyanakkor a takarékosság nem azonos a fukarsággal. Nem arról van szó, hogy könyörtelenül megvonunk magunktól mindent, hanem inkább arról, hogy megtervezzük a hasznos kiadásokat és felmérjük a valódi szükségleteinket.

A takarékosság erénye túlmutat a pénzen, egy bizonyos fajta magatartást igényel: a dolgokra való odafigyelést, hogy azok tovább tartsanak. A takarékosság erénye azért is fontos, mert így továbbadhatjuk a nem elpazarolt többletet. Ha jól vigyázunk a dolgainkra, elajándékozhatjuk őket, ha már nincs rájuk szükség, másoknak még hasznosak lehetnek.

A pontosság

A pontosság, a precizitás szinonimája, az egyik legértékesebb erény, ha közösségben élünk. Hányszor bosszankodunk a későn érkezők miatt, főként olyanok esetében, akinek ez láthatóan a szokásává vált? Ezek a rendszeres késések és nemtörődömségek bizony megkeserítik a család hangulatát is. Nincs nyomasztóbb, mint egy várakozó emberekkel teli szoba hangulata.

A későn érkező talán nem is igazán tud róla, és ha megtudná, ő bánná a legjobban. A pontatlanság gyakran a felebarát iránti szeretet hiányáról árulkodik. És az igazságosság hiányáról is, mert másokat a személyes kényelem miatt megvárakoztatni nem igazságos. Egy felettesünket megvárakoztatni illetlenség, viszont az alkalmazottakat megvárakoztatni bántóan lekezelő dolog. A pontatlanság nemcsak egy jókora önzésre, hanem az időhöz való rendezetlen viszonyra is utal. Az örökösen elkéső is áldozata a saját hibájának. A késései ugyanis vagy azt bizonyítják, hogy képtelen az önfegyelemre, vagy azt, hogy pazarolja az idejét, vagy azt, hogy nem tudja beosztani az adott idő alatt elvégezhető dolgok mennyiségét. Kétféle elkéső van: aki azt hiszi, hogy mindig van bőven ideje, mindig mindent az utolsó pillanatig halogat, és akinek soha nincs elég ideje, mert túl sok feladatot akar egy napba bezsúfolni.

Az idő Isten értékes ajándéka, a tehetségekhez hasonlóan erről is számot kell majd adnunk, hogy hogyan használtuk fel. Az idővel való gazdálkodás jó módja, ha úgy szervezzük meg a napunkat, hogy hagyunk benne időt a váratlan dolgokra. És ha semmi váratlan nem történik, szerencsések vagyunk, legalább több időnk jut imádságra.

Összeállította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia, Aleteia, Aleteia, Aleteia, Aleteia