Az iskolaérettség jelei az óvodáskorú gyermekek körében
A jelenlegi törvények értelmében az a gyermek, aki az adott naptári év augusztus 31. napjáig betölti a 6. életévét, szeptembertől tankötelessé válik. A rendelet a szülőnek ad lehetőséget arra, hogy eldöntse, elengedi-e az előírt életkorban (6 évesen) iskolába a gyermekét, vagy kérvényezi a tankötelezettség halasztását. Nem könnyű a döntés. Sok szülő elfogultan azt gondolja, hogy ha a gyermek bizonyos dolgokat meg tud csinálni, például elszámol már százig vagy leírja a nevét, akkor biztosan készen áll az iskolára. Az igazság az, hogy legtöbben nem igazán tudják, mit takar az iskolaértettség fogalma.
Az, hogy valaki képes legyen sikeresen megkezdeni iskolai tanulmányait, számos készségnek és képességnek a birtokában kell lennie. Nem elég a fizikai és az értelmi tényezőket figyelembe venni, az érzelmi, szociális fejlettség legalább olyan súllyal bír a döntésben. Vegyük sorra, mit takarnak ezek a fogalmak, mire kell figyelnünk, mielőtt elhatározzuk magunkat, gyermekünk sorsa felől.
hirdetés
A fizikai feltételek között szerepel, hogy a gyerek magassága 120–130 centiméter, testsúlya 20–22 kilogramm közötti legyen. Nyilvánvalóan lehet eltérés, de a testi adottság fontos az iskolával járó fizikai terhek abszolválásához. Lényeges, hogy a fogváltás is elinduljon már, mire iskolába megy. Nagymozgása legyen összerendezett, koordinált. Az értelmi fejlődés alapja ugyanis a mozgás, és ha a gyermek a különböző izomcsoportjait nem tudja összehangoltan használni, az kihatással lehet a tanulási teljesítményére. Ilyen mozgás a járás, a futás, az ugrás, az egyensúlyozás, a felülés, a kúszás-mászás, a rúgás, a hajítás. A finommozgás fejlettsége, tehát, a kéz és az ujjak koordinált összerendezett működtetése, szintén elengedhetetlen a sikeres iskolakezdéshez. Ha, nem fogja jól a ceruzát, ha nem szívesen rajzol, ha nehezen tud apró tárgyakat felvenni, illetve összeilleszteni pl. a legót, akkor biztosra vehetjük, hogy ezen a területen még fejlődnie kell. Fontos, hogy a gyermeknél egyértelmű legyen, hogy jobb- vagy balkezes-e, ne váltogassa az evésnél, rajzolásnál a kezét.
Az értelmi képességek között alapvető, hogy ismerje a testrészeit, a kevésbé gyakran használt testrészeket is (csukló, homlok, csípő, szempilla, könyök, térd stb.), illetve saját testrészeiből kiindulva a téri irányokat (alatt, mögött, felett, mellett, között). A legtöbb kisgyermeknek gondot jelent a jobbra-balra irányok magabiztos ismerete, pedig ez elengedhetetlen tényezője az iskolaérettségnek. Fontos a megfelelő szókincs megléte, hogy választékosan ki tudja fejezni magát. Beszéde legyen tiszta, értehető. Tudjon rövidebb, összefüggő történeteket mesélni. Mondókákat, verseket legyen képes megtanulni, hiba nélkül visszaadni. Tudjon dolgokat memorizálni. Megfelelő legyen a sorrendiség képessége. Ez egy észlelési folyamat, melynek során a gyermek a különböző érzékszervein keresztül kapott információt rendszerezi, feldolgozza, sorrendbe rakja. Laikusként, talán nem is gondoljuk, hogy milyen jelentőséggel bír megléte a tanórákon. Amikor például a tanító néni arra kéri a gyerekeket, hogy nyissák ki a könyvet a 34. oldalon, ott a 4-es feladatból, a középső oszlop feladatait oldják meg, ennek a képességnek a meglétére alapoz a pedagógus. Fontos, hogy legyen kialakult a számfogalma, az 5-ös számkörben tudjon számolni.
Az iskolába lépés pszichológiai feltételei – véleményem szerint – talán még lényegesebbek, mint a korábban felsoroltak. Az értelmi képességek jól fejleszthetők. Az érzelmi, szociális tényezők nem megfelelő értettsége viszont nagyon megnehezíti a gyermek iskolai létét. Iskolaérettnek tekinthetjük, ha van kialakult, elmélyült baráti kapcsolata, ha tud gyermekekhez, felnőttekhez kapcsolódni. Ki meri fejezni az igényeit, vágyait. Képes a szabályok betartására, képes alkalmazkodni a közösséghez. Kialakult a feladattudata, a rábízott feladatot elvégzi. Jól bírja a monotonitást, kitartó a tevékenységekben, és a kudarcot jól viseli. A kisgyermeknek, akit megkímélnek a kudarcoktól, aki mindig abban van megerősítve, hogy nem hibázhat, annak komoly kihívást jelent megélni, ha valami nem az elképzelése szerint alakul. Az iskolai években gyakran fog ilyen helyzetekkel találkozni, ezért tudnia kell kezelni ezeket a szituációkat.
Mindenkinek eltérő a fejlődési üteme. Fontos azonban, hogy a döntés előtt mindig csak a saját gyermekünk igényeit és képességeit tartsuk szem előtt. Az iskolakezdést sürgetni semmiképpen sem érdemes. Az új élethelyzet hatalmas váltás még az érett gyermek számára is. Rengeteg olyan megterheléssel, elvárással és feltétellel találkozik majd, ami eddig ismeretlen volt számára. Érdemes jól átgondolni és kikérni az óvodapedagógus véleményét is, mielőtt meghoznánk döntésünket. Bárhogy is választunk, szülőként támogató, elfogadó szemlélettel kell gyermekünk mellett állnunk.
