Szentháromság vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a három isteni Személyről szólt, elemezve az ünnep evangéliumi szakaszát. Arra kérte a híveket, hogy tegyék fel maguknak a kérdést: tetteikkel is megvallják-e a Szentháromságos egy Istenbe vetett hitüket?
A három isteni Személy folyamatos kapcsolatban él egymással, arra tanít bennünket, hogy soha nem élhetünk mások nélkül, nem vagyunk sziget, hanem szükségünk van a többiekre, arra, hogy befogadjunk másokat, szolgáljuk testvéreinket – fejtette ki tanításában Ferenc pápa.
Ma, Szentháromság vasárnapja ünnepén, az evangéliumi szakaszban Jézus bemutatja nekünk a másik két isteni személyt, az Atyát és a Szentlelket – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd idézte az evangélium szavait. A Lélekről ezt mondja: “Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek”. Az Atyáról pedig ezt mondja: „Minden, ami Atyámé, az az enyém” (Jn 16,14-15). A Szentlélek szól, de nem magától, hanem hirdeti Jézust és kinyilatkoztatja az Atyát – mondta a pápa, majd aláhúzta, hogy az Atya, aki mindent birtokol, mert ő mindennek az eredete, mindenét odaadja a Fiúnak: semmit sem tart meg magának, teljes mértékben átadja magát a Fiúnak.
A pápa ezután arra szólított fel, hogy tekintsünk magunkra, arra, amiről beszélünk és arra, amit birtokolunk. Amikor beszélünk, mindig azt akarjuk, hogy jót mondjanak rólunk és gyakran csak magunkról beszélünk és arról, amit mi csinálunk. Hányszor beszélünk arról, hogy miket csináltunk, milyen problémáink voltak! Milyen nagy különbség ez a Szentlélekhez képest, aki beszédével másokat hirdet! És milyen féltékenyek vagyunk arra, amit birtokolunk, milyen nagy fáradságunkba kerül, hogy megosszuk másokkal, még azokkal is, akiknek még a legszükségesebbek is hiányoznak! Beszélni könnyű, de azután a gyakorlat nagyon nehéz.
Tehát a Szentháromságot ünnepelni nem annyira egy teológiai gyakorlat, hanem életmódunk forradalmasítása – állapította meg a pápa. Isten, akiben minden Személy a másikért, nem önmagáért él folyamatos kapcsolatban, arra késztet bennünket, hogy nyitottan, másokkal és másokért éljünk. Ma feltehetjük magunknak a kérdést, hogy a mi életünk tükrözi-e Istent, akiben hiszünk: én, aki megvallom az Atyaistenbe a Fiúba és a Szentlélekbe vetett hitet, valóban hiszem, hogy az élethez szükségem van másokra, szükségem van arra, hogy magamat átadjam másoknak, szükségem van másokat szolgálni? Szavakkal, vagy életemmel állítom-ezt?
A Szentháromságos egy Istent tehát először a tettekkel és utána a szavakkal kell megmutatni – szögezte le Ferenc pápa. Istent, aki az élet szerzője, nem annyira könyvek, hanem az életünkkel tett tanúságok révén hirdethetjük. Ahogy János evangelista írja, „Szeretet az Isten” (1Ján 4,16), ő a szeretet által nyilatkoztatja ki magát – fejtette ki a pápa, majd utalt azokra a jó, nagylelkű, szelíd emberekre, mítoszokra, akikkel életünk során találkoztunk: emlékezve gondolkozásukra és cselekvésükre, megpillanthatjuk az Isten-Szeretet egy kis visszatükröződését. És mit jelent szeretni? – kérdezte Ferenc pápa. Nem csak azt, hogy kedvelünk valakit és jót teszünk, hanem mindenekelőtt azt, hogy a gyökerekig menően befogadjuk a többieket, helyet készítünk másoknak, helyet adunk másoknak. Ez jelenti azt, hogy gyökerekig menően szeretünk.
Ferenc pápa ezután a keresztvetés gesztusára utalt: gondoljunk az isteni személyek neveire, amelyeket kiejtünk minden alkalommal, amikor keresztet vetünk: mindegyik névben jelen van a másik. Az Atya például nem lenne atya a Fiú nélkül; ugyanígy a Fiúra sem gondolhatunk önmagában, hanem mindig, mint az Atya Fiára. A Szentlélek pedig az Atya és a Fiú Lelke. A Szentháromság megtanítja nekünk, hogy soha nem lehetünk mások nélkül. Nem vagyunk szigetek, azért vagyunk a világon, hogy Isten képmása szerint éljünk: nyitottan, akiknek szüksége van a többiekre és akiknek szükségük van, hogy segítsenek másoknak. A pápa arra szólított fel, hogy tegyük fel magunknak ezt az utolsó kérdést; a mindennap életben én is a Szentháromság tükörképe vagyok? A keresztvetés, amelyet minden nap megteszek, egy önmagáért való gesztus marad-e, vagy ihletet ad arra, hogy hogyan beszéljek, hogyan találkozzak másokkal, hogyan válaszoljak, ítélkezzek, ösztönöz-e, hogy megbocsássak?
Végül Ferenc pápa a Szűzanyához fohászkodott:
Szűz Mária, az Atya leánya, a Fiú anyja és a Lélek jegyese segítsen bennünket, hogy befogadjuk az Isten szeretet misztériumát és tanúskodjunk róla életünkben.
A pápa emlékeztetett rá, hogy június 12-e a gyermekmunka elleni világnap. Mindenki kötelezze el magát ennek a csapásnak a kiküszöbölésére, hogy egyetlen kisfiút vagy kislányt se fosszanak meg alapvető jogaitól és ne kényszerítsék őket munkára. A kiskorúak munka révén történő kizsákmányolása drámai valóság és mindnyájunk számára kihívást jelent – szögezte le Ferenc pápa.
A Szentatya ezen a vasárnapon sem feledkezett el az ukrajnai háborúról. Szívében mindig jelen van a háborútól sújtott ukrán lakosság. „Ne engedjük, hogy az idő múlása lehűtse a meggyötört emberek iránti fájdalmunkat és aggodalmunkat. Ne szokjunk hozzá ehhez a tragikus valósághoz! Legyen mindig jelen a szívünkben. Imádkozzunk és küzdjünk a békéért!” – hangzott a pápa szívhez szóló kérése.
Forrás: Vatican News
