Pünkösd ünnepére

Az Apostolok Cselekedeteiből (2,1-4)

„Pünkösd napján történt. Ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre zúgás támadt az égből. Mintha heves szélvész közeledett volna és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogy a Lélek szólásra indította őket”.

Ez az Isten Igéje. Áldunk Téged Krisztus!

Pünkösd ünnepe közeleg. A szó a görög pentekoszté hémerá azt jelenti, az ötvenedik nap. Pünkösd, vagyis a Szentlélek kiáradása ugyanis Jézus Feltámadásának ötvenedik, Mennybemenetelének tízedik napján történt. Az eseményt idéző szentírási leírást az imént olvastuk az ApCsel-ből.

Mi is történt ott és akkor? Az utolsó vacsora termében vagyunk. Együtt van a 11 apostol, jelen van Mária, Jézus édesanyja, jelen vannak az asszonyok. Azért vannak együtt, mert a zsidó pünkösdöt ünnepelték. De mit jelent a zsidó ember számára a pünkösd? Aratási ünnep. Vagyis a beérettségnek az ünnepe. A termés betakarításáé, amit hálás és vidám lélekkel ünnepeltek meg minden esztendőben. Amint Jézus halálával és feltámadásával beteljesítette Izrael várakozását, és elhozta a szabadulást, ugyanúgy most beteljesíti az ószövetségi pünkösdöt. Mert a Szentlélek mennyei kiáradása a megváltott emberi életnek a betetőzése és beteljesítése itt a földön. Nemcsak az ünnepek körén értük el a csúcspontot –hiszen azért küldte el az Atya Egyszülött Fiát Karácsonykor, azért halt meg Nagypénteken és támadt fel Húsvétvasárnap, hogy a Szentlelket adja nekünk-, hanem egyéni-személyes keresztény életünkben is ez a legtöbb. Ennek kell beérnie a pünkösd ünnepe után folytatódó évközi időben, amelyet az Egyház olyan egyszerűségben és szín nélkül ünnepel, ennek a misztériumnak kell beérnie hétköznapjainkban is éveink múlásával. Igazából azt mondhatjuk, ennél nagyobb isteni cselekvésre nem kell várnunk sem az üdvösség történetében, sem személyes életünkben, minthogy az Édes Vendég, a harmadik Személy, a Szentlélek itt van a lelkünkben…

Aztán jelentette ez az ötvenedik nap, amit ünnepeltek ott, az utolsó vacsora termében az apostolok és a Szűzanya, a sínai szövetséget. A szövetségkötés ünnepe. Amikor Isten szélvihar, tűzlángok között megkötötte népével a szövetséget. Sok szövetséget kötött Isten az emberrel. Már Ádámmal is szövetséget kötött, azzal hogy isteni lényegét, képét belenyomta testébe-lelkébe. Ezért van az, hogy az az ember is, éljen bárhol a világban, aki nem is tud a kinyilatkoztatásról, nem tud Krisztusról és a megváltásról, mégis hordozza magában az Isten jegyét, képét önmagában, mélyen a lelkében. De aztán a bűn eset után egy újabb szövetséget ajánlott és kötött meg Noéval, a béke szövetségét. Majd Ábrahámmal és Mózessel. Amikor eljön Jézus, azért jön, mert új és örök, végleges szövetség köt az Ő Vérében. És ma, Pünkösd napján értjük meg, hogy ez a szövetség a legszorosabb. Hogy ez nem más, mint szeretet- és életközösség Isten és ember között Jézus Krisztusban a Szentlélek által. Hogy Isten az Ő belső életét adja nekünk. Nemcsak egy vallási és morális kötődés ez Istenhez, hanem Isten gyermekei vagyunk, hozzá tartozunk, teljesen az Övéi vagyunk…

És végül Pünkösd napján ünnepelték a zsidók a törvény, a Tóra adását vagyis a tízparancsolatot. A Szentlélek kiáradásával beteljesedik Joel próféta jövendölése, hogy majd az idők végén Isten a szívünkbe fogja írni törvényét. Pünkösd óta már nem egy külső kőtáblára írt törvény ad keretet az ember életének, hanem van egy belső törvény, Isten Lelke, a lelkiismeret szava, az élet és szeretet mindent felülíró törvénye mozgat, indít és irányít gondolkodásunkban és cselekedeteinkben.

Mi történt az első Pünkösd napján: Lélek-áradás, beteljesedés, az új szövetség megkötésének és törvény adásának az ünneplése.

Az ApCsel a Sínai szövetségkötésnek a jeleivel írja le a történéseket. A Sínai hegyre ráereszkedett Isten dicsősége, ereje, miközben hatalmas szélvész tombolt és tűzlángok csaptak fel. Ezek az Ószövetségben mindig annak a jelei, hogy Isten személyes módon jelen van. Tehát az egész leírásban a lényeg nem a kísérő jelekben van, nem a tűz és a szél, hanem ez a három szó: Mindnyájan beteltek Szentlélekkel.

A keresztségben és bérmálásban betöltekezünk mi is Szentlélekkel. Nemcsak az apostolok kapták meg a Szentlelket, nemcsak Kornéliusz százados házanépe töltekezett be Lélekkel, hanem azóta is a történelem folyamán mindig megismétlődik a pünkösdi esemény. Aki elfogadja Jézus Krisztus megváltását, kész megújítani az életét a hitben, az megkapja Isten Szentlelkét. Eljön a Szentlélek. Mit jelent, hogy eljön a Szentlélek? Mit jelent, hogy eljön az Isten? Hiszen Isten mindenütt jelen van… Aki ott van valahol, az hogy tud eljönni? Ez azt jelenti, hogy újra és újra egészen személyesen kinyilvánítja jelenlétét. Akit megérint, annak a hitben felnyílik a szeme és lelke megtelik békével, örömmel. Érezhetővé válik a jelenléte.

De nem feltétlenül látványosan. Sőt. Legtöbbször a Szentlélek kiáradása és jelenléte az Egyházban, noha isteni módon valóságos, mégis szinte észrevétlen és alázatos.

Egy-két konkrét példát felhozok. Eljön a Szentlélek és bennünk lakozik, amikor vágyat ébreszt a szívünk mélyén. Ezt akkor tapasztaljuk, amikor szeretnénk, hogy valaki észrevegyen, valaki értékesnek és fontosnak tartson, amikor több szabadságra vágyunk, amikor a szeretet után vágyakozunk-áhítozunk. Amikor szeretnénk, ha valaki mélyen megértene és elfogadna minket olyannak, amilyenek vagyunk. Volt ilyen tapasztalásom? Átéltem már ilyent? Ilyenkor a Szentlélek vesz körül és ösztönöz, hogy megtaláljuk az Élet forrását. Eljön a Szentlélek és bennünk lakozik, amikor mondjuk egy hívő ember, arra érez ösztönzést, hogy jobbá legyen, megváltozzon, hogy szakítson valamelyik bűnével. Ez nem természetes dolog. Természetfeletti erő, a Lélek ereje kezd el dolgozni bennünk és lassan-lassan, fokozatosan vezet a boldog élet irányába. Ezt akkor tapasztaljuk, amikor kellő alázattal beismerjük, hogy tévedtünk, sőt, vétkeztünk, bűnt követtünk el, így ezért nem is lehetünk kiegyensúlyozottan éberek, boldogok. Ilyenkor megyünk el egy igazi szentgyónást elvégezni, bűneinket Isten elejébe vinni és Jézusnak átadni… A Szentlélek meggyőz arról, hogy van tovább, lehet újra kezdeni és felfrissülve, erővel töltekezve tovább lépni. Ismerek valakit, aki iszákos volt. Döntött és elment egy helyre, ahol ezt kezelik, segítik. Most már nyolcadik éve teljesen tiszta. Családja, gyermekei örömére. Ez nem természetes. Ez természetfeletti történés: a Lélek munkája bennünk.

Még mikor van jelen a Szentlélek az életünkben? Amikor szeretünk. Isten maga a szeretet és aki a szeretet tetteit műveli, az a Lélek ösztönzésére cselekszik. A Szentlélek gyakran úgy van jelen az életünkben, hogy ösztönöz és ötletet ad, hogyan tudunk valakin igazán segíteni, valakinek jót enni. Már az a látás, hogy valakiben észrevesszük a jót – már ez is a Lélek műve bennünk. Amíg közömbösek vagyunk mások fele, vagy amikor csak ellenfelet, ellenséget látunk egy másik emberben, csak azért mert másként gondolkodik, más nemzetiségű, nyelvű vagy vallású, az még nem tapasztalta mélyen a Lélek kiáradását. A Szentlélek, amikor kiárad, akkor egységet szül ember és ember között a szeret által. Minden emberben, kivétel nélkül, Isten megalkotott valami szépet, értékeset. Ez minden ember szívében ott van valahol mélyen elásva. Ösztönözni, segíteni kell, hogy ezt felfedezze. Ha megtalálja, használja és él vele, helyére kerül az életben, megtalálja saját útját és hivatását. A Szentlélek ebben támogat. Hogy az alapvető emberi képességeknek és karizmáknak ezt a sokszínűségét meglássuk és felfedezzük egymásban. Ez is pünkösd. Vagy mi ad erőt egy kórházi ágyon egy betegnek, aki hősies lélekkel veti alá magát a különböző vizsgálatoknak, melyek legkevésbé sem kellemesek, és akik olykor betegségük ellenére lelki nyugalommal viselik a megpróbáltatásokat és békéjük, sokszor mosolyuk másokra is szétárad. Nem az Erősség Lelkének jelenléte-e bennük? Vagy mi késztet sokakat arra, ahogy azt interneten vagy a tv képernyőjén is gyakran látni lehet, hogy valaki élete kockáztatásával kész azonnal cselekedni, csak hogy valakit, aki veszélybe vagy bajba keveredett, megmentsen? Egyik fővárosban, ahol egy részeg ember esett a metró sínek közé, egy bátor utas ugrott azonnal megmentésére, noha az éppen érkező metró szerelvény mindkettőjük életét veszélyeztette. Micsoda bátorság, milyen lélekjelenlét! A Szentlélek indít, ösztönöz, hogy életet adjunk és az élet szolgálatában álljunk. De éppen így a Szentlélek van jelen közösségeinkben, amikor tudunk egymásra figyelni, egymást megbecsülni, egymást kiegészíteni. Vagy, amikor egy plébánián konkrét cselekedettel állunk Egyházunk, a lelkipásztor és a közösség fontos célkitűzései mellé, és közösen cselekszünk egymás boldogulása érdekében. Ha a szeretet kapcsol össze és képesek vagyunk alkotni, együtt dolgozni, a Szentlélek munkatársaivá válunk. Mindez a Szentlélek ajándékainak eleven jelenléte bennünk.

Legyünk hálásak most egy pillanatra, szívből, hogy Isten elküldi nekünk a Szentlelket. Köszönjük meg és kérjük újra és újra a Lélek jelenlétét, ajándékait.