Aki bemutatta Szent Pált az apostoloknak: Szent Barnabás

A június 11-én ünnepelt Szent Barnabás jóindulata és bátorsága nélkül talán soha nem lett volna Szent Pálból apostol. A két férfi mégis összeveszett, sőt útjaik szét is váltak.

Barnabás, ez a Ciprusról származó zsidó ember, az apostolok korában létező legelső közösségekbe tartozó keresztény volt. Apostolnak nevezik, noha nem tartozik az úgynevezett “tizenkettek” közé. Ráadásul nem is Barnabásnak, hanem Józsefnek hívták, mígnem az apostolok másként nem határoztak, és el nem küldték őt, hogy vezesse az antiochiai egyházat. Olyan nagy tiszteletben tartották a “vigasztalás fiát” (ezt jelenti a neve héberül), hogy Jézus 72 hűséges tanítványából tétováztak közte és Mátyás között, hogy melyikükkel pótolják az Iskarióti Júdást, aki meghalt, miután elárulta Jézust.

Barnabás az Úr életének, halálának és feltámadásának a tanúja. Pünkösdkor a Szentlélek reá is rálehelt, mint ahogyan az egész jelenlévő gyülekezetre. Amint mindenki mást, őt is “a szíve mélyéig megérintette”, és azután már semmi sem volt olyan, mint azelőtt. Hűségének és elkötelezettségének jeleként, a jeruzsálemi ősegyház szabályaival összhangban eladta mindenét, mielőtt a kereszténység terjesztésére a tanítványokhoz csatlakozott volna, és az ebből származó pénzt az apostolok lábai elé helyezte, hogy osszák szét a nincstelenek között (ApCsel 4, 36-37).

Barnabás, a jóindulatú

Ekkor lépett színre Pál, Barnabás gyermekkori barátja, akit a “damaszkuszi úton” villámcsapásként ért Krisztus megjelenése, hiszen ő a keresztények egyik nagy üldözője volt. Damaszkusz után állítólag Arábiába ment. Azt mondják, vagy az evangelizálás iránti nagy vágy hajtotta, vagy az a vágy, hogy megtérését követően visszavonuljon. Barnabás Jeruzsálemben talált rá, és vette magának a bátorságot, hogy bemutassa ezt az egykori üldözőt az apostoloknak.

Szent Barnabás “jó ember, telve hittel, akit eltöltött a Szentlélek” – mondja a Szentírás. Kezeskedett barátja megtérésének őszinteségéért akkor, amikor még senki más nem bízott benne. Elmondta a tanítványoknak, „hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében”. (ApCsel 9, 27). Miután meggyőzte őket, és Szent Péter jóváhagyta a gondolatot, Barnabás bevonta Pált abba a küldetésbe, hogy a pogányoknak hirdessék az örömhírt. Ezt a küldetést kapta ő maga is az égből kapta Antiochiában, és így bátorította a barátja missziós hivatását.

Az elválás

Tizenkét év telt el Barnabás és Pál első ciprusi és kis-ázsiai útja, és egy olyan vita között, amely elég jelentős volt ahhoz, hogy Barnabás Pál nélkül térjen vissza Ciprusra, Pál pedig más helyeken folytassa missziós útjait, nem arrafelé látogatva, amerre a társa jár. Hogyan jutott el Pál és Barnabás idáig? A Szentírásból tudjuk, hogy első missziójuk sikerei után, amikor számos városban és országban prédikáltak és sok megtérést értek el, vissza akartak térni ezekre a helyekre, hogy megnézzék, hogyan alakult a helyzet. Ugyanakkor nem értettek egyet abban, hogy magukkal vigyék-e harmadik társukat, egy bizonyos Jánost, valószínűleg Márk evangéliumának későbbi szerzőjét: „Barnabás magával akarta vinni a Márknak nevezett Jánost is, de Pál arra kérte, hogy ne vigyék magukkal, hisz Pamfíliában is otthagyta őket, nem ment velük dolgozni. Így nézeteltérés támadt köztük, s elváltak egymástól.” (ApCsel 15, 37-39)

Barnabás kész volt arra, hogy vállalja a komoly kockázatot egy olyan emberért, akiben a priori nem nagyon lehetett megbízni. De hiszen ezt tette Pálért is, minden hiányossága ellenére! Vajon valami temperamentummal kapcsolatos kérdést kell ebben látnunk? Az egyik szelídebb és jóindulatúbb volt, a másik pedig tekintélyelvűbb és szigorúbb, aki, amint ez az Apostolok Cselekedeteiben kirajzolódik, egyre inkább eljövendő vezetőnek látszott? Az Apostolok Cselekedetei egyre ritkábban szól “Barnabásról és Pálról”, és egyre többször “Pálról és Barnabásról”. Pál egy másik tanítvánnyal, Szilással együtt Szíriába és Kilíkiába ment, Barnabás és Márk pedig Ciprus evangelizálására indultak. És ezt követően az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélése már csak Pálra és az ő missziós útjaira összpontosít, míg Barnabáséiról már egyáltalán nem szól.

Barnabás Cipruson, a szülőhazájában halt meg. Vértanúhalált szenvedett Szalamisz, a mai Famagusta közelében. Egyes változatok szerint felakasztották, míg másutt megkövezésről esik szó. Sírjában, melyet az 5. században Zénón bizánci császár alatt tártak fel, állítólag megtalálták Máté evangéliumának egy példányát.

Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Forrás: Aleteia