A pápa a fiataloknak: „Legyetek emberek, ahogyan Krisztus is az, a tökéletes ember!”

Spanyolországi apostoli látogatása első napján, szombaton este fél 9 órai kezdettel XIV. Leó pápa imavirrasztást tartott a fiatalokkal Madrid „Plaza de Lima” terén. A találkozón a fiatalok hat kérdéssel fordultak a Szentatyához, aki beszéde végén küldetéssel bízta meg őket: legyenek emberek, hús-vér férfiak és nők. Kövessék a Feltámadt Krisztust, a tökéletes embert, aki minden korban megosztja velünk a történelmet.

A fiatalok tekintsenek az apostolokra, az első keresztényekre, akik egy pogány világban éltek. Hozzájuk hasonlóan legyenek az evangélium misszionáriusai korunk anyagi és lelki szegénységei előtt, annak tudatában, hogy hitünk a szeretetben valósul meg. „Kedves fiatalok, ez az az erény, amely mindenekelőtt megváltoztatja a történelmet!” – utalt a krisztusi szeretet erejére XIV. Leó pápa.

Az első kérdés így hangzott: „Tudjuk, hogy Szent Ágoston nagyon fontos Önnek, de melyek még azok a szentek és egyéb példaképek, akik segítették Önt keresztényként való fejlődésében?”

Leó pápa a számos szent közül, akik papi képzése és szolgálata során elkísérték, hármat emelt ki. Az első Aranyszájú (Krizosztomosz) Szent János, az ékesszólásáról ismert egyháztanító, aki 368-ban vette fel a keresztséget. Ezután szülővárosában, Antiochiában a Szentírás exegézisével foglalkozott, egy ideig remeteként élt, majd papként és püspökként szentelte életét az egyház szolgálatának. Szívében hordozta Isten szavát szívében és azt mindenkinek odaajándékozta, következetesen tanúságot téve az evangélium igazságáról kora eretnekségeivel szemben. A pápa válaszában elmondta, hogy különösen nagy hatást gyakoroltak rá Aranyszájú Szent János csodálatos katekézisei, amelyek összekapcsolják az igazság iránti szeretetet és az élet becsületességét.

Másodikként Leó pápa a spanyol ágostonrendi szerzetest, Villanovai Szent Tamást említette meg, aki az Alcalá-i Egyetemen tanult, és tudásával elnyerte V. Károly császár megbecsülését. Miután Valencia püspöke lett, intenzív egyházi reformmunkába kezdett, főleg a papság körében, ösztönözve testvéreit az imádságra, a tisztaságra és az engedelmességre. A valenciai érsek lángoló jótékony szeretete bátorításként hatott a Szentatyára a megpróbáltatások idején.

Végül a pápa harmadik útitársának nevezte meg a szintén spanyol származású Mogrovejo-i Szent Turibio misszionáriust, aki a XVI. században Peruban folytatta nagy buzgalommal az indiánok evangelizálását. Szent Turibio küldetését az intenzív imádságos élet és az igazságosságért való elkötelezettség jellemezte, különösen küzdött a gyarmatosítás visszaélései és a korrupció ellen. Ezért vált ő Leó pápa számára a Krisztus nevében a nép, főleg a legszegényebbek iránti odaadás példaképévé.

A pápa hozzátette, hogy ezeknek a szenteknek az életét szemlélve Szent Ágostonhoz hasonlóan feltette magának a kérdést: ha ők képesek voltak rá, én miért ne lennék? (vö. Vallomások, VIII, 27). Arra buzdította az imavirrasztáson jelenlévő fiatalokat, hogy ők is válasszanak maguknak olyan példaképeket, akiknek az élete vonzó számukra és mások számára.

A második kérdés a Szentatya Peruban eltöltött misszionáriusi éveire vonatkozott. Milyen emlékeket, élményeket őriz kincsként szívében azokból az évekből?

A misszionáriusként és püspökként Peruban töltött éveket felidézve a pápa az emberek hitbeli tanúságtételét emelte ki, amely a nehézségek ellenére reménnyel volt teli. Az ott élő népek szenvedéseivel és örömeivel való találkozás segítette a pápát abban, hogy növekedjen Jézus követésének útján. Az evangélium hirdetése közben ő maga is megtapasztalta, hogy az Úr szava elhozza a békét, ahol konfliktusok vannak és mindenki számára a kiengesztelődés és az igazságosság forrásává válik.

Mi segíthetne bennünket abban, hogy a sok más hang közül felismerjük Isten hangját? – hangzott a harmadik kérdés.

A pápa három pontban foglalta össze válaszát. Ahhoz, hogy felismerjük Isten hangját, elsősorban a csend segíthet nekünk, hogy figyelmünket összpontosítsuk. A csendet keresve megszabadulunk a hangok zűrzavarától, amelyek megtévesztenek, félrevezetnek, saját érdekeiket hirdetik. A csendben megértjük, hogy az ideológiák elmúlnak, míg az igazság megmarad – fejtette ki Leó pápa.

A pápa másodszor arról biztosította a fiatalokat, hogy Isten jól ismeri a hangunkat, hallgat rájuk és válaszol. Idézte egy zsoltár szavait, miszerint „Aki a fület alkotta, az ne hallana?” (Zsolt 94,9). Mondják el az Úrnak, ami a szívükben van és ez a belső monológ imává, dicsőítéssé, kéréssé válik, amikor annak az egyetlennek adjuk át, aki meghallgathatja. Az imádság szabad hang, ami nem azért szólal meg, hogy fontosnak érezzük magunkat. Amikor mi magunk imádsággá válunk, az Úr válaszol nekünk Igéje által, aki értünk emberré lett, és kijelenti, hogy teljes szívéből szeret bennünket.

A Szentatya harmadik pontként megállapította, hogy ahhoz, hogy felismerjük Isten hangját, hallgatnunk kell élő Igéjére, aki Krisztus, és akinek hangja továbbra is visszhangzik az egyházban, amely az Ő Teste. Ő teljesíti be az Írásokat, azt az ó- és újszövetségi tanúságot, amely az emberek üdvösségének az ígérete. Az Oltáriszentség imádása, amelyen ma este részt vesznek, a megfelelő hely arra, hogy csendjében megszabadítsák szívüket és párbeszédet folytassanak az Úrral, aki az emberiség táplálékává válva beszédes a szeretetében.

A negyedik kérdés arra kereste a választ, hogy hogyan kísérhetnek másokat a hit szépségének a felfedezésében, miközben ők maguk is kereső úton járnak?

XIV. Leó pápa arra buzdította az imavirrasztás résztvevőit, hogy amikor másokat kísérnek hitünk szépségének felfedezésében, ne feledjék, hogy egyikünk sem született mesternek, tanítónak, és mindannyian mindig az Úr tanítványai maradunk. Osszák meg másokkal lelki előrehaladásukat, következetes tanúságot téve Jézus követéséről, amelynek elkötelezettsége folyamatosan megújít, különösen a nehézségek órájában. Jézus velünk tart, és megvilágítja az utat – hangsúlyozta a pápa. Kövessék a Mester példáját, mint pásztorok, nevelők és barátok. Ha szeretettel imádkoznak, a fiatalok értékelni fogják az imádság fontosságát. Adják át másoknak hitük lángoló élő tüzét. Hűen maradva hivatásukhoz visszatükrözik annak kegyelmét. A pápa buzdította őket a megkülönböztetésre való nevelésre, a párbeszédre. A megpróbáltatások által megedzett szent élet felragyogtatja a lelkes házastársak és szülők, a bölcs papok, valamint az Istennek szentelt, embertársaik szolgálatára elkötelezett szerzetesek és szerzetesnők arcát. Jézus közelségét még eleséseink során is érezzük, valamint akkor is, amikor kinyújtott kézzel és testvéri öleléssel támogatjuk egymást az úton.

Ötödik kérdés: Hogyan élhetünk elkötelezett fiatal keresztényekként ebben a társadalomban?

Az egyház történelmének hosszú évszázadai során a keresztények mindenféle társadalomban átélték a különböző kultúrákat, hozzájárulva azok kialakításához. A pápa idézte egy ősi szöveg, a második századból származó Diognétoszhoz írt levél gondolatát, miszerint „Ahogyan a lélek a testben, úgy vannak a keresztények a világban” (VI.). Jézus tanítványai mindig kortársak, de soha nem a múló idő foglyai – szögezte le a pápa, majd így folytatta: „Krisztusban szabadok vagyunk! Ő szabadított meg minket szeretetével. Ennek a szeretetnek köszönhetően mindig szabadok maradunk minden megtévesztés ellenére. Szabadok vagyunk a korabeli divatoktól, mert az igazság tanítványai vagyunk; nyitottak vagyunk a jövőre, mert tudjuk, hogy nem a halál vár ránk. Éppen ellenkezőleg: a történelem értelme az örök életközösségben csúcsosodik ki, amelyet Isten mindenki számára készít”. A pápa utalt rá, hogy elsősorban a fiatalok hivatása, hogy új irányt adjanak a társadalomnak, hogy a változás főszereplőivé váljanak, kezdve a mindennapokkal, azzal, amit a családban, az egyetemen és a munkahelyen élnek át. Leó pápa reménnyel tekint a fiatalokra, látva hitből fakadó lelkesedésüket. Arra buzdította őket, hogy tegyenek tanúságot Krisztusról a digitális valóságban is, közvetítsék az evangélium értékeit és szépségét (vö. Christus vivit, 105; Köszöntés a digitális misszionáriusok jubileumán, 2025. július 29.).

Végül a hatodik kérdés arra várt választ, hogy XIV. Leó pápa milyen konkrét feladatot kíván rábízni az egyház fiataljaira?

Leó pápa mindenkit arra szólított fel, hogy legyünk együtt a föld sója és a világ világossága (vö. Mt 5,13). Ehhez arra van szükség, hogy megértsük a mai társadalmat, bölcsességgel élve benne, hogy azt átalakítsuk az evangélium tanúiként. A fiatal keresztény ugyanis örömében és megpróbáltatásában egyaránt ragyogóvá válik, az élet ízét önmagából meríti, anélkül, hogy arra várna, hogy a gazdagság, az élvezet vagy a hatalom adja meg neki. „Ez a mi szabadságunk, amelynek forrása a hit, és amely képes fényt és jó ízt adni minden társadalomnak, minden emberi tapasztalatnak. Amikor viszont az élet íztelen, olyan, mintha elvették volna tőlünk: már nem érezzük a sajátunknak” – fejtette ki a pápa, arra bátorítva a fiatalokat, hogy a közöny és a minden mindegy szemlélet ürességével, a háború és a hazugság erőszakával szemben legyenek egy új emberiség szikrái.

„Legyetek emberek. Igen, legyetek emberek! Húsból és vérből való férfiak és nők” – bízta a fiatalokra küldetését XIV. Leó pápa. Legyenek olyan emberek, akik az igazságosságot keresik, mert éheznek rá, mint a mindennapi kenyérre. Olyan emberek, akik becsületes és tisztességes életre vágynak, mert szívesen teszik másokkal azt, amit szeretnének, ha mások is velük tennének.

Legyenek emberek, ahogyan Krisztus is az, a tökéletes ember, a Feltámadott, aki minden korban megosztja velünk a történelmet. Ezt az elkötelezettséget ápolva tekintsenek az apostolokra, az első keresztényekre, akik egy pogány világban éltek. Követve példájukat, legyenek az evangélium misszionáriusai korunk anyagi és lelki szegénységei előtt, jól tudva, hogy hitünk egy olyan életmód, amely a szeretetben valósul meg. „Kedves fiatalok, ez az az erény, amely mindenekelőtt megváltoztatja a történelmet!” – fejezte be beszédét XIV. Leó pápa a madridi imavirrasztáson, megköszönve figyelmüket.

Forrás: Vatican News