A megnyugvás művészete I.
Elcsépelten hangzik már a kijelentés, miszerint nap, mint nap rengeteg stresszhelyzetbe kerülünk. Azonban bármennyire is sokat halljuk ezt a tényt, addig kevesen jutunk el, hogy valóban tegyünk is ellene. Elintézzük egy „ilyen az élet”-felkiáltással, és azzal, hogy úgysem tudjuk megváltoztatni a körülményeket. Valóban van igazság ebben, hiszen az életünket sok olyan hatás érheti, melyekre nekünk nincs viszonthatásunk, mégis befolyásolják a közérzetünket, feszültségszintünket. Ezek az események, élmények az úgynevezett „befolyásolási körünkön” kívül esnek, tehát nem igen tudunk mit kezdeni velük. Azonban arra komoly hatásunk van, ami ezen a „befolyásolási körön” belül esik. A célravezető tehát az energiánkat és figyelmünket erre a területre összpontosítani, hogy hatékonyan tudjuk csökkenteni a saját belső feszültségünket. Egyszerű és banális példa szokott lenni erre az, hogy azt nem tudjuk befolyásolni, hogy aznap esni fog-e vagy sem, viszont vihetünk magunkkal esernyőt. Egy vizsgán nem tudjuk befolyásolni, hogy a vizsgáztató reggel milyen lábbal kelt, azonban a saját felkészültségünk rajtunk múlik. S ha ezen az analógián indulva a mindennapi stresszhelyzeteket vesszük górcső alá, ott is működik ez a fajta gondolkodás. Nem tudjuk ezen hatások nagy részét elkerülni, viszont hogy hogyan készülünk fel a velük való megküzdésre, hogyan alakítjuk ki a magunk nyugalmát, vagy milyen reakciókat adunk egy-egy helyzetre, az már rajtunk múlik.
Ha ugyanis úgy képzeljük el a belső feszültségeink tárolódását, mint ahogyan egy tartályban növekszik a vízszint, akkor egyértelműen látható, hogy ahhoz, hogy a tartály mindig képes legyen tartalmazni a belé kerülő vizet, kell egy kis csap, amit megnyitva, egyenletesen tudjuk elszivárogtatni, elfolyatni a fölösleget. Ha ez nem történik meg, elég lesz egy utolsó csepp ahhoz, hogy kiömöljön a tartály tartalma, vagy esetleg még a tartály is szétrepedjen. S hogy mik lehetnek az életünkben ezek a kis csapok, arra nézzünk pár példát!
hirdetés
Mivel mindannyian mások vagyunk, más igényekkel, vágyakkal, fontos, hogy ismerjük magunkat annyira, hogy meg tudjuk határozni, mik azok a tevékenységek, amikben úgy tudunk pihenni, lazítani, hogy közben töltekezünk is. Van pár olyan módszer, mely fizikai, szervezeti szinten is csökkenti a stresszt, ilyen például a sport, a mozgás, vagy a tápanyagokban gazdag, teljes értékű étkezés, mely segít egyensúlyba hozni a szervezetünket, és erőt ad a stresszorokkal való megküzdésben. De lehet ez a tevékenység bármi olyan hobbi, melyet „flow”-ban végzünk, azaz nem másoknak való megfelelésből, vagy külső célból, hanem pusztán a tevékenység öröméért, magáért az élményért. Ilyenkor szinte megszűnik az idő, a tér, és egészen belefeledkezünk a tevékenységbe. Lehet ez sütés-főzés, kézműves tevékenység, olvasás, zenehallgatás, kertészkedés, gyakorlatilag bármi örömet adó hobbi. Ha ezeket a tevékenységeket képesek vagyunk beilleszteni a mindennapok feladatai közé, már rengeteget nyertünk vele, hiszen ez segít egy megfelelő szinten tartani a tartályunk tartalmát.
Mi van azonban olyankor, ha akár időszakosan, de hiányoznak életünkből a töltekező források, és az a bizonyos tartály mégiscsak megtelik? Ekkor használhatunk olyan módszereket, technikákat, melyek aktuálisan segítenek menteni a helyzetet, és épen tartani a tartályt. Hogy mikor jön el ezeknek az ideje, azt nagyon könnyen felfedezhetjük magunkon. Amikor pattanásig feszülünk, amikor összecsapnak a fejünk felett a hullámok, amikor kilátástalan minden, amikor azt érezzük, ennél nincs lejjebb.. De megjelenhet a magas stresszszint fizikai tünetekben is, melyeket össze is keverhetünk testi betegségekkel. Az aktuális feszültségre adott testi reakciók is széles körűek, de szerepelhet köztük légszomj, szívdobogás, bizsergés-érzés, izomfeszülés, ájulás-érzés, izzadás, remegés, stb. Ezeket szoktuk „pánikroham” névvel illetni. Ilyenkor nagyon hasznosak tudnak lenni azok a módszerek, ahol bekapcsoljuk az összes érzékszervünket, és ezzel mintegy kihúzzuk magunkat abból a beszűkült állapotból, amibe a pánikban kerültünk. A legegyszerűbb ilyenkor egy 5-4-3-2-1 játékot kipróbálni.
1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz magad körül (akár pl.5 piros dolgot)!
2. Nevezz meg 4 hangot, amit hallasz! (Mások beszéde, szél hangja, autók, stb.)
3. Nevezz meg 3 érzést a testedben, testeden! (Korog a gyomrom, szorít az öv, zsibbad a karom, stb..)
4. Nevezz meg 2 illatot, szagot, amit érzel!
5. Nevezz meg egy ízt, amit érzel a szádban!
Mire végig érünk a feladaton, nagy valószínűséggel csökkennek a tünetek, hiszen tereltük a figyelmünket, és más agyterületeket léptettünk működésbe.
Ez még csak egy a módszerek közül, melyek hatásosak lehetnek saját nyugalmunk megőrzésében és biztosításában, éljünk velük! További ötleteket meríthetnek következő cikkeinkből.
