A Lélek gyümölcse a türelem: Esterházy János élete megmutatja, mit jelent kitartani a kereszt mellett – Lelkesítő
Mit jelent valóban türelmesnek lenni? Hogyan lehet megőrizni a hitet, a békességet és a kitartást akkor is, amikor minden remény elveszni látszik? A Lelkesítő legújabb epizódjában Bartha Angéla szociális testvér a Szentlélek egyik különösen fontos gyümölcséről, a türelemről elmélkedik, Esterházy János megrendítő élettörténetén keresztül.
A Szentlélek gyümölcseiről szóló sorozatban a békesség után ezúttal a türelem kerül a középpontba. A kettő szorosan összetartozik, ahogyan Angéla testvér fogalmaz: „A türelem és a békesség édes testvérek.”
A türelem nem pusztán várakozás vagy a nehézségek passzív elviselése. Magában hordozza az állhatatosságot, a kitartást, a higgadtságot és az áldozatvállalást. Olyan erény, amelyre a mai, bizonytalanságokkal és feszültségekkel teli világban különösen nagy szükségünk van.
„Ebben a türelemben van idő, van áldozat és van valami egészen különleges ajándék” – hangsúlyozza Angéla testvér.
Esterházy János – a türelem és a hit tanúságtevője
Az elmélkedés középpontjában Esterházy János felvidéki magyar politikus áll, akinek élete különösen mély benyomást tett Angéla testvérre. Az 1901-ben született gróf egész életében hűséges maradt keresztény hitéhez és magyarságához, miközben más nemzetiségek és az üldözöttek jogaiért is kiállt. A szlovák parlament egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg a zsidók deportálását lehetővé tevő 1942-es törvényt. Kiállása miatt előbb a szélsőjobboldali, majd a kommunista hatalom üldözését kellett elszenvednie.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
A szovjet Gulágra hurcolták, később Csehszlovákiában halálra ítélték, büntetését pedig végül életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták. Súlyos betegségek, nélkülözés és megaláztatások között élte börtönéveit, mégsem veszítette el Istenbe vetett bizalmát.
Angéla testvér egy különösen megrendítő történetet idéz fel az életéből. Egy alkalommal amnesztiát hirdettek a börtönben. A foglyok visszakapták civil ruháikat, és már a szabadulásra készültek. A kapunál azonban Esterházy Jánost és egy másik rabot megállították: ők nem mehettek el. Miközben rabtársa kétségbeesett, János továbbra is türelemmel viselte sorsát.
„János azonban tűrt. Ott volt már az életében a türelem gyümölcse” – fogalmaz Angéla testvér.
A börtönben töltött évek alatt egyszerű hite, imádságos élete és mások iránti odaadása példaképpé tette rabtársai szemében. Nem a körülményei változtak meg, hanem az a belső erő mutatkozott meg benne, amelyet az Istennel való kapcsolata táplált.
Esterházy János 1957-ben hunyt el a mírovi börtönben. Életének egyik legfontosabb üzenetét ezek a szavak foglalják össze:
„A mi jelünk a kereszt.”
Angéla testvér szerint Esterházy János példája ma is megszólít bennünket. A türelem nem gyengeség, hanem olyan belső erő, amely a hitből, az önazonosságból és az Istennel való élő kapcsolatból fakad.
„Akinek van ilyen hite, identitása, kapcsolata az Istennel, az a türelem gyümölcsét meg tudja teremni. Nem könnyű, de szükséges.”
A Lelkesítő végén Angéla testvér közös imádságra hívja a nézőket. Arra kéri a Szentlelket, hogy segítsen túllépni türelmetlenségünkön, indulatainkon és felháborodásainkon, és tanítson bennünket Krisztus példáját követve kitartani a nehézségek között.
„Isten cselekszik, csak legyünk türelemmel és hittel” – hangzik az epizód záró bátorítása.
A türelem ugyanis nem azt jelenti, hogy minden kérdésünkre azonnal választ kapunk, hanem azt, hogy akkor is képesek vagyunk Istenre hagyatkozni, amikor még nem látjuk a megoldást.
