BIY HU cover 306. nap

306. nap: A bölcsesség szépsége

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Makkabeus-felkelés

Antiochusz Epifanész betegsége.

Abban az időben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekről visszavonulni. Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is győzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni. Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségéről. Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielőbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gőgjében azt mondta: „Jeruzsálemet a zsidók temetőjévé teszem, mihelyt odaérek.” De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyű belső kínokat. Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak. Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gőgjével. Ellenkezőleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.

Aki mérhetetlen gőgjében előbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön, és óvatosan kellett vinni – az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként. Sőt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyű kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott. A mellett az ember mellett, aki nem sokkal előbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.

Teljesen megtörve végre alábbhagyott gőgje, és belátta, hogy Isten büntetéséből fájdalmai percről percre fokozódnak. Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: „Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerű halandó ne gondolja magát vele egyenlőnek.” De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta. A szent városnak, ahová azzal indult, hogy egyenlővé teszi a földdel és temetőt csinál belőle, szabadságot ígért. A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta őket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta őket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául. Megfogadta továbbá, hogy a szent templomot, amelyet nemrég még ki akart fosztani, ékessé teszi, a szent edényeket – sokszorosan – pótolja, a kiadásokat meg a saját jövedelméből fedezi. Ezenkívül maga is zsidóvá lesz, aztán végigvonul az egész világon, és hirdeti az Isten hatalmát.

Antiochusz zsidóknak írt levele.

De a fájdalmak nem hagytak alább semmiképpen, utolérte Isten ítélete. Minthogy nem bízott gyógyulásában, kérő levelet írt a zsidóknak. Így hangzott:

„A zsidóknak, a kiváló állampolgároknak üdvözletét küldi Antiochusz, a király és a hadvezér, és jó egészséget és jólétet kíván nekik. Ha jól megy a sorotok nektek is, gyermekeiteknek is, és minden a kedvetek szerint történik, nagyon nagy hálát adok érte. Betegen fekszem. De szívesen emlékezem irántam tanúsított tiszteletetekre és jóakaratotokra. Amikor Perzsiából visszatértem, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségét látom, hogy gondot fordítsak a közbiztonságra. Egyébként nem csüggedek, hanem bízom benne, hogy fölépülök betegségemből. Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre. Ha aztán valami váratlan dolog történik, vagy kedvezőtlen hír érkezik, tudni fogják az ország lakói, kire ruházzák rá a hatalmat, és megszabadulnak a zavargástól. Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élő és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvező alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam. Most hát kérve kérlek benneteket, emlékezzetek jótéteményeimre, amelyekben általában és egyébként részetek volt, és viseltessetek mindnyájan jóindulattal irántam, és fiam iránt őrizzétek meg barátságtokat. Mert meg vagyok róla győződve, hogy követni fog a jóakarat és az emberségesség útján, és jó viszonyban lesz veletek.”

Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan ő bánt másokkal. A holttestét kegyence, Fülöp vette magához. Antiochusz fiától való félelmében azonban Egyiptomba menekült Ptolemeusz Filometorhoz.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Salamon is csak ember volt.

Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet.
Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.
Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Pólyában és gondok közt neveltek.
Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyanaz.

Salamon nagyra becsüli a bölcsességet.

Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke.
Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.
A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.
Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha.
De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az.
Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.
Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.

Hivatkozás Isten sugallatára.

Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek, és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.
Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.
Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását,
az év lefolyását és a csillagok állását,
az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét.
Mindent megismertem, ami el volt rejtve s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

A bölcsesség dicsérete.

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket.
Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.
Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt.
Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.
Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat.
Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él,
mert az ékesebb a napnál és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb,
mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.
Erejét kifejtve elér (a világ) egyik végétől a másikig, és a mindenséget üdvösen igazgatja.

A bölcsességben minden jó megvan.

Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem, és hódolója lettem szépségének.
Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel, és a mindenség Ura szereti,
mert be van avatva Isten tudásába, és a tetteit ő választja meg.
Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot?
Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon?
És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára. Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat, és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.

A bölcsességet nem nélkülözhetik a vezetők.

Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette meg vigaszom lesz.
Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok.
A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.
Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket. Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.
Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.
A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.
Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség, és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.

Salamon Istenhez fordul bölcsességért.

Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon,
a vele való barátságban tiszta öröm rejlik, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév; szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba.
Tehetséges ifjú voltam ugyan, és jó lélek jutott részemül,
vagy helyesebben, mivel jó voltam, tiszta testhez jutottam.
De mivel beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja – már az is okosság volt tudni, hogy kinek az adománya –, azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá, és szívem mélyéből mondtam:

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

V. SALAMON MONDÁSAJINAK MÁSODIK GYŰJTEMÉNYE

Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket:

Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége,
a királyoké meg a fölfedésük.

Az ég magassága, a föld mélysége
és a király szíve kifürkészhetetlen.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked. Köszönjük az igédet. Köszönjük a jóságodat. Köszönjük a bölcsesség ajándékát. Köszönjük, hogy megosztod velünk, ki vagy, hogy megismerhetjük a jellemedet. Köszönjük, hogy láthatatlanul, de mégis jelen vagy. Köszönjük, hogy csendben cselekszel, csendben szólsz hozzánk, csendben szeretsz minket. Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy hagyod, hogy megismerjünk. Köszönjük, hogy félreérthetetlenül megtapasztaljuk az aktív jelenléted. Köszönjük, hogy nemcsak jó vagy, hanem szeretsz is minket. Jézus nevében kérünk, segíts befogadni a szeretetedet, és viszontszeretni téged! Ámen. Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Salamon bölcsességének 8. fejezetében pont egy imádság felvezetésénél hagytuk ma abba az olvasást. Salamon a Bölcsesség könyvének az állítólagos szerzője, a fő gondolata pedig, amit a 8. fejezetben kifejt, a következő: kaptam egy tiszta testet, és kaptam bölcsességet is, és „…már az is okosság volt, tudni, hogy kinek az adománya” (Bölcs 8,21). A „bölcsesség” a héber és görög írásokban mindig nőnemű szó, hokmáh, illetve szophía.

Salamon megerősíti: „vágytam rá, de azt is tudtam, kinek az ajándéka”. Ez azt is jelenti, hogy magamnak nem tudom megszerezni a bölcsességet, a bölcsesség mindig az Úr ajándéka. A 8. fejezet végén tehát így szól: „…beláttam, hogy nem juthatok másként birtokába, csak ha Isten megadja – már az is okosság volt, tudni, hogy kinek az adománya” (Bölcs 8,21). Isten ajándéka, ugye? „Azért az Úrhoz fordultam, imádkoztam hozzá, és szívem mélyéből mondtam:” (Bölcs 8,21). Kettősponttal végződik a vers, utána jön a 9. fejezet, ami holnap következik. Majd holnap olvassuk Salamon imáját a Bölcsesség könyvének 9. fejezetében, és a bölcsesség tetteit a 10. fejezetben.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1031

Van itt egy rész, amiből nagyon sokat megtudhatunk a bölcsességről. A 7. fejezetben találunk egy listát, melynek minden egyes darabját érdemes külön megvizsgálni. Minden egyes szava méltó arra, hogy elmélkedjünk rajta, amikor imádkozunk. A Bölcsesség 7,22-nél kezdődik: „Benne ugyanis lélek van, amely…” – ezután jön a lista, ami felsorolja a kulcsszavakat, melyek a Bölcsesség egy-egy jellemzőjét emeli ki. Így szól: „Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket” (Bölcs 7,22-23). Majd így folytatja: „Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol. Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása…” (Bölcs 7,24-25).

Na, ezek mind olyan szavak, amikre azt mondanám, hogy ha előtted van a Bibliád, akkor ezeket érdemes megjelölni. Jó, ha ki tudod emelni ezeket a szavakat, hogy később tudj beszélgetni róluk Istennel. Valahogy így: „Látom, Uram, hogy ezek mind a te bölcsességed jellemzői, összetevői. Milyen szemnyitogató látni, hogy bölcsességed egyszerre értelmes és szent; a maga nemében egyetlen, de mégis sokrétű; finom, könnyed, mozgékony, mégis mindenen átható; tiszta, világos, ráadásul sérthetetlen…”

Ahogy már mondtam, ezeken igen hosszasan lehet elmélkedni, hiszen ezek mind-mind Isten személyiségének a jellemzői. (Lehet, hogy nem ez a legjobb kifejezés rá, de valahogy erről szólnak.) Hiszen a Szentlelket sok viszonylatban hozzák összefüggésbe Isten bölcsességével. Ilyen értelemben sok jelentős kapcsolódást találhatunk.

És ha már a kapcsolódásnál tartunk: a Makkabeusok 2. könyvének szerzője sokkal több kapcsolatokról szóló részletet hoz, mint az első könyv írója. Erről már beszéltünk, de most újra felhozom, mert mindig visszatér ez a jellegzetesség. A Makkabeusok első könyvében olvastunk Antiochusz haláláról, vagy legalábbis arról, hogy Antiochuszt legyőzték. De itt a 2 Makkabeusok 9-ben nemcsak a haláláról hallunk, nemcsak arról, hogy legyőzték, hanem azt is megtudjuk, ki győzte le őt. Nem más győzte le, mint maga Isten.

Azért történt így, mert Antiochusz elment a végsőkig az ő gonoszságában, ahonnan már nem volt visszatérés. Ezt mondja a Makkabeusok első könyvének szerzője. S bár Antiochusz a végén már mindenféle ígéretet tett Istennek, mégis a szövetségen kívül halt meg, Istentől eltávolodva, mert megkeményedett a szíve. Istent csak vészhelyzetben „használta” volna, és ez nem tette őt igazzá. Észrevehetünk azonban valamit a Makkabeusok második könyvében, amit már az első könyvben is megjegyeztünk: ezekben a harcokban, a politikai mesterkedések és manipulációk, a hatalmi harcok közepette végig jelen van Isten. És újra csak azt tudom mondani, amit eddig. Bocsánat, ha túl sokat hajtogattam, de annyira fontos, hogy mindannyian megértsük.

Mindannyian kétféle perspektívából nézhetünk az életünkre: az első a Makkabeusok első könyvének perspektívája, melyben Isten ott van ugyan valahogy, mégis neked kell megharcolnod a csatáidat. De vehetjük e helyett a Makkabeusok második könyvének perspektíváját, ahol Isten nemcsak „úgy ahogy” van ott, hanem határozottan jelen van, és aktívan cselekszik – a te életedben éppúgy, mint az enyémben. Újra mondom: nem gondolom, hogy a kettő ellentmondana egymásnak. A Makkabeusok első könyvének nem célja, hogy megmutassa, hogy volt jelen Isten, a második könyvnek viszont kimondottan célja, hogy ezt megmutassa. Tehát ez nem ellentmondás, sokkal inkább arról van szó, hogy a két könyv egymást kiegészíti. Mégis, az első valahogy azt tárja fel (pont úgy, mint a Prédikátor könyve), hogy milyen az élet Isten nélkül, míg a Makkabeusok második könyve azt mutatja be, milyen az élet Istennel. Nem feltétlenül kiszámítható, nincs arra garancia, hogy mindenhonnan győztesen jössz ki, hogy nem fogsz szenvedni. Emlékezzünk vissza Eleazárra a hatodik fejezetből vagy a hét testvérre és édesanyjukra a hetedik fejezetből, amit pár napja olvastunk!

Az, hogy Istennel járunk, nem jelenti azt, hogy megmenekülünk minden fájdalomtól és szenvedéstől. Nem jelenti azt, hogy mindig mindent megkapunk, amire vágyunk. De van valami, amiben egészen biztosak lehetünk: Isten velünk van! És ma különösen szeretném, ha ezt mindannyian megértenénk.

Tudjátok, ez egy hatalmas közösség. Nagyon sokan járjuk együtt a Biblia megismerésének útját. És ahogyan már korábban is beszéltünk róla, ebben a közösségben is vannak olyan emberek, akik ma életük legnehezebb napját élik át.

Vannak, akik számára éppen a mai nap életük legfájdalmasabb napja. Mások talán most vannak túl életük legnehezebb megpróbáltatásán. És nekik tudniuk kell valamit. Feltétlenül tudniuk kell: Isten velük van.

Még akkor is, ha nem látják, hogyan munkálkodik. Még akkor is, ha nem érzik a jelenlétét. Isten akkor is velük van.

És ha te vagy az, aki ma élete legnehezebb napját éli át, vagy éppen most vagy túl életed legfájdalmasabb időszakán, akkor szeretném, ha tudnád, és ha az egész közösségünk nevében elmondhatnám neked: Isten veled van. Szeret téged. Munkálkodik az életedben. Jelen van melletted. Meg akar szólítani téged. És arra szeretne emlékeztetni, hogy igen, még ebben a sötét időszakban sem vagy egyedül.

Nem vagy egyedül. Nem vagy egyedül, mert Ő ott van veled. És nem vagy egyedül azért sem, mert mi is itt vagyunk.

Itt vagyunk egymás számára. A Biblia egy év alatt podcast hallgatóival egy közösség vagyunk, amelynek tagjai imádkoznak egymásért.

És ez nagyon fontos.

Mert lehet, hogy nem tudjuk elvenni egymás fájdalmát. Lehet, hogy nem tudjuk megszüntetni egymás szenvedését. De imádkozhatunk egymásért, és emlékeztethetjük egymást arra, hogy Isten soha nem hagy el bennünket.

Én is imádkozom értetek. Kérlek benneteket, imádkozzatok értem is! Köszönöm.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás