A Dél-Karolinában (USA) szolgáló Dwight Longenecker atya gondolatai
„Valaki megkért, hogy írjak egy blogbejegyzést a katolikus Egyházról, a klímaváltozásról és a fenntartható fejlődésről.
Úgy érzékeltem, hogy az illető konzervatív, és a klímaváltozás tagadói közé tartozik, és tőlem is elvárja, hogy ne értsek egyet a Vatikán álláspontjával, amely támogatja az ENSZ fenntartható fejlődéssel kapcsolatos álláspontját. Úgy gondolja, hogy majd ráharapok a témára, és jól dühbe jövök. De az is lehet, hogy tévedtem, és az illető buzgó klímaaktivista, aki él-hal a fenntartható fejlődés témakörért, és azt akarja, hogy én is szálljak be a buliba.
Ki tudja? Mindenesetre itt alább olvashatják szerény álláspontomat.
Azon az egytől tízig terjedő skálán, amelynek az egyik végén egy hatalmas ásítás található, a másikon pedig egy feldühödött aktivista, a kérdés iránti személyes érdeklődésem valahol enyhén a 2,5-ös érték felett helyezkedik el.
Miért?
Az első ok a józan ész. A fenntartható fejlődés jó dolog. Olyan, mint az, hogy a nagymamánkkal illik kedvesnek lennünk. Ugyan ki is ellenezné? A fenntartható fejlődés mindenkinek jó. Ugyanakkor látom, hogy ez egy olyan vonat, amelyre rákapcsoltak még egy csomó másik kocsit is. Vonszolja a globalista programot, a születésszabályozást, az abortusz-előírások lazítását. Látom, hogy az eugenizmus követői és a világi ideológusok is ezen a vonaton utaznak, és egy csoportjuk éppen azon örvendezik, hogy elfoglalják és eltérítik a Vatikánt, és a katolikus Egyházat propagandaeszköznek használhatják.
Na és? Ilyesmi már számtalanszor megesett. Azok, akik az ellenőrzésük alá akarják vonni a világot, mindig is megpróbálták arra használni az Egyházat, hogy szentesítse a hatalmukat. Voltak királyok és császárok, akik azt akarták, hogy a pápa koronázza meg őket. Most a globalisták akarják, hogy a pápa koronázza meg őket. Nem kapják meg.
Mindez nem jelenti azt, hogy a fenntartható fejlődés, mint olyan, önmagában, rossz dolog lenne. Ha a fenntartható fejlődést helyi szinten ösztönzik és valósítják meg, teljes mellszélességben kiállok mellette. Ha kormányok és nemzetközi nem-kormányzati szervezetek akarják előírni, akkor átgázolhat egyéneken és közösségeken, és ez nem jó.
A második ok, ami miatt kevésbé vagyok lelkes, az egy régi mantrám, már régóta mondogatom: ”Igen, és mit akartok tenni érte?” Nem igazán tudok felizgulni olyan globális kérdéseken, amikért semmit sem tudok tenni. Nem izgatom magam a németországi eretnek püspökök, a vatikáni bank korrupciója vagy a Rómában rendezett melegorgiák miatt. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek velük. Csak annyit jelent, hogy semmit nem tudok tenni ezekben az ügyekben.
Ugyanígy vagyok a klímaváltozás kérdésével. Valóban itt van az ember okozta klímaváltozás? Nem tudom. Nem vagyok szakember, és ezért hajlandó vagyok elfogadni a szakemberek véleményét. Ugyanakkor elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek olyan korábbi apokalipszis-forgatókönyvekre, amelyekről kiderült, hogy ostobaságok voltak. Úgyhogy legfeljebb ennyit mondok: „Na, és mit akartok tenni ezzel kapcsolatban?” Ha ti eléggé értetek hozzá, és hatalmatokban is áll tenni valamit az éghajlatváltozás ellen, akkor rajta, menjetek és tegyétek meg.
Én nem vagyok ilyen. Azt tudom tenni, hogy egyszerűbben élek, megpróbálok kevesebbet szennyezni és minél több dolgot újrahasznosítani, és talán lekapcsolom a légkondicionálást, de egyébként nemigen látom, mit is tudnék tenni, ami számítana, ami változtatna a helyzeten. Ha rettenetes dolgok történnek az éghajlat miatt, biztos vagyok benne, hogy mindenki összefog majd, alkalmazkodni próbál és segít másokon. Szörnyű dolgok korábban is történtek, és az emberiség tovább küzd.
Azt hiszem, a globalisták a fenntartható fejlődéshez hasonlóan az éghajlatváltozást is eszközként használják arra, hogy megragadják a politikai hatalmat, és előtérbe nyomják a globalista, szekuláris programjukat – de ismét csak: mit tudok én tenni ez ügyben? Nem sokat.
Látszólagos közömbösségem harmadik oka az, hogy hiszek abban, hogy Isten titokban, a háttérben mindig ott működik és végzi a munkáját. Mindez a nagy hangzavar, ez a politikai pózolás, a kapaszkodás a hatalomért és a pénzek felmarkolása – akár az Egyházban, akár a világban – a világiak ügye.
Isten tevékenysége mindig titokban és kicsiben zajlik – ott helyben, lokálisan és a valós életben. Egy istállóban született, a Római Birodalom eldugott szegletében. Szentjei mindig úgy kezdték, hogy valami kicsiny, de valós dolgot csináltak.
És engem igazából ez érdekel. Nem a nagy globális kihívások, hanem a körülöttem élő emberek élete, a családomé, kollégáimé, diákjaimé. Itt tudok változást elérni.
Ha néhány magas pozíciót elfoglaló katolikus úgy gondolja, hogy a globalistákkal kézen fogva, együtt kell megkoronázzák a császárt – sok szerencsét hozzá. A történelem azt tanítja, hogy sírás lesz a vége, és a Biblia is azt mondja: „Mi köze az igazságnak a sötétséghez?” (2 Kor 6, 14) Ha vannak olyan papok és főpapok, akik úgy gondolják, az ő küldetésük a környezet megmentése, megtévesztették őket. A lelkeket kellene megmenteniük, nem a fákat.
Ui.: Ami viszont igazán nagyon érdekel engem, az a népességcsökkenés és a demográfiai tél … valami, amiről még fogok írni, mihelyt lesz egy kis időm.”
Dwight Longenecker atya
Forrás: dwightlongenecker.com
Fordította: Solymosi Judit
