“A bajok oka nem a külső körülményekben van, hanem az emberi lélekben” – Márton Áron püspök újévi beszéde

Márton Áron már a 30-as évektől folyamatosan jelezte, hogy ALAPVETŐ VÁLTOZÁSOK ELŐTT ÁLL A VILÁG, s olvashattuk tőle ezt még öreg korában is. A világ folyamatosan változik – most is küszöbén állunk valaminek. Hogy minek, az tőlünk, a gondolkodásunktól függ.

1947 újév napján – és az 1945 től kezdődő három évben – két diktatúra között állt a világ. Már addig is, a 30-as évektől, személyes, elkötelezett, a tömegsodrástól független hit igényével, autonóm gondolkodású emberekből álló társadalmat formált, melyben AZ EMBER NEM SODRÓDIK EGYÜTT AZ ÁRRAL.

Ekkor, 1947. január 1-én arról beszélt a gyulafehérvári székesegyházban, hogy “a bajok oka nem a külső körülményekben van, hanem az emberi lélekben”. Szembe ment az 1947-re már bukott nácizmussal – a második világháborúval már 1939 szeptemberében szembeállított, amikor még tartott a lengyelek élet-halál harca, és a zsidóság deportálásának kezdetekor megbélyegezte azt -, és szembe ment a kommunizmussal is: mindkét ideológia azt hirdette, hogy a világot kell megváltoztatni, fölforgatni, és akkor majd “rend” lesz. (Ha megnézzük a kommunista rendszer megbukása után 30 esztendeje “győztesként” felállt liberalizmust, akkor látjuk, hogy Márton Áron azzal is szembe ment, mert a liberalizmus is a – fasizmushoz és kommunizmushoz hasonlóan! – maga képére és hasonlatosságára akarja formálni a világot.) Márton Áron vallotta, hogy a “világmegváltoztató” ideológiák elfelejtik föltenni azt a kérdést, hogy a világ mitől rossz. Márton Áron vallotta, hogy a rossz gondolkodást kell megváltoztatni ahhoz, hogy a világ jobb legyen. “Az ember gondolkodásában ment végbe olyan változás, mely megrontotta a világ külső rendjét is. Az ember döntötte ki a társadalmi élet tartóoszlopait, és borította magára a házat” – mondta 1947. január 1-én, s hozzátette, hogy a folyamat századokkal előbb, önző, individualista gondolatokkal indult.

Arról beszélt, hogy régen kialakult egy törekvés, ami természettudományra hivatkozva elfordult, és sokakat elfordított Istentől – miközben épp a legnagyobb tudósok ismerték fel saját tudásuk korlátait. Az Istentől elfordult gondolkodást a francia felvilágosodástól, a majdani, XX. századi diktatúrákat előlegező francia forradalomtól származtatja, ha ezt írja: “Több, mint kétszáz éve tartja magát – ellentétben a keresztény tanítással – egy olyan felfogás, hogy az ember rossz hajlamok nélkül születik, s ha elromlik, ennek a kedvezőtlen körülmények, az úgynevezett környezet az oka. Hiába mondott ellene ennek a feltevésnek maga az élet, hiába cáfolta meg bűnökkel és gaztettekkel a mindennapi tapasztalat, felelőtlen társadalomtudósok és nevelők még hangosabban hirdették s a nyárspolgár … szívesen elhitte a színes hazugságot, hogy bűneit áttolhassa a körülményekre.”

Márton Áron azt vallotta, hogy ha felfordult a világ, akkor nem az ideológiák társadalommegváltói segítenek, hanem a gondolkodást kell helyreállítani, és akkor a világ, a “környezet” is megváltozik. A XX. század totalitárius ideológiákkal volt terhelt. Ezekhez hasonló kizárólagosságtudat vezérli a liberalizmus (materialista kapitalizmus) és az államszocializmus (materialista marxizmus) több évtizedes harcából győztesként kikerülő mai, szint az egész világ számára programot adni akaró liberalizmust is. Ezt a liberalizmust nem az emberi szabadság érdekli, hanem a világ feletti uralom, ahogy a nácizmus és a kommunizmus is ebben gondolkodott. Márton Áron ezt mondta a totalitárius eszmék XX. századi harcáról 1947. január 1-én: “Mindenik a teljes boldogságot ígérte, s ma örülnünk kell, hogy az emberi életnek és a kultúrának legalább egy részét megmentettük a történelem legvéresebb háborújától. Mindenik a szabadság varázslatos igéjével toborozta a TÖMEGEKET a maga táborába, s ma bilincsekben vergődik az emberi gondolat is.”

Újévkor sokan fogadkoznak. Márton Áron ezzel szemben feladatot jelölt ki ahhoz, hogy az ember kiállja a rá váró próbákat: “Az embereknek kell megjavulniuk, hogy jóra forduljanak az idők – ez az idők parancsa, és ez számunkra az újévi feladat.” Ma ehhez hozzátehetjük: most is embert próbáló idők előtt állunk.

Virt László