269. nap: A kis dolgok jelentősége
Korszak: Visszatérés
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük ezt a napot. Köszönjük, hogy beszélsz hozzánk Zakariás prófétán keresztül és köszönjük, hogy felfeded előttünk a tervedet Ezdrás pap írásain keresztül. Sok-sok köszönet és hála neked, mert te Jóisten vagy. Ma és minden nap dicsérettel és imával akarjuk kezdeni a napunkat, hogy először a dicsőítés szálljon fel hozzád. Amikor imádkozunk és engedjük, hogy a te igéd megszólítson minket, akár a nap elején, a nap közepén vagy a nap végén, akkor mindig először dicsőítünk téged. Kérlek, a te Fiad, Jézus Krisztus nevében, fogadd el dicséretünket, hálaadásunkat és a szívünket! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Példabeszédek annyira nagyszerűek, de itt van a 11. vers, amit külön ki kell emelni. „Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei” (Péld 20,11). Ez tényleg így van. Mondhatod, hogy hiszel valakinek, de ha tényleg meg akarod ismerni X.Y.-t, akkor meg kell nézni a cselekedeteit, hogy „hogyan játszik”. Ha valaki erényesnek mondja magát vagy akár rosszindulatúnak, akkor hogyan tudjuk meg, hogy valójában mi van az ő szívében? Nyilván senki nem tudja pontosan, mi van az ember szívében, de a cselekedeteink és a szavaink mutatnak valamit abból, hogy milyen a szívünk. Jézus tanítása alapján mondhatjuk, hogy a szív bőségéből szól a száj, de a cselekedet is a szív bőségét tárja fel. S valóban: néha rádöbbenünk, hogy hihetetlen módon, a cselekedeteink tényleg tükrözik azt, ami a szívünkben van.
Ezdrás 4. fejezetében láttuk a templom építésének félbehagyását, de itt az 5. fejezetben folytatják. Miért is folytatják? Találkozunk Ezdrás, valamint Aggeus és Zakariás próféta könyveinek összecsengésével, mivel így kezdődik az 5. fejezet: „Akkor a próféták, Aggeus és Iddó fia, Zakariás prófétálni kezdtek a júdeai és jeruzsálemi zsidóknak, Izrael Istenének a nevében, aki fölöttük volt. Erre Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua munkához láttak, és újra elkezdték építeni az Isten házát Jeruzsálemben. Az Isten prófétái mellettük álltak, és biztatták őket” (Ezd 5,1-2). Majd jönnek a király hivatali emberei és kérdezik: „Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és ezeket a falakat újra felhúzzátok?” (Ezd 5,3). Ez itt zseniális… Xerxész és Artaxerxész egyszerűen elfelejtették, hogy az őket megelőző perzsa király, Círusz, küldött egy levelet a zsidóknak, amiben megengedte nekik, hogy visszatérjenek a Szent Földre.
Amikor például a munkád során lefűzöd a dokumentumokat vagy a fájlokat rendezed, akkor gondolhatod, hogy ez csak egy apró fogaskereke a bürokráciának, és semmi értelme… De mit tesz Dárius perzsa király most, hogy a templom építése megakadt? Izrael népe azt üzeni neki, hogy Cirusz engedélyt adott mindarra, amit csinálnak. Erre Dárius elkezdi kerestetni az engedélyről szóló írásokat. Hihetetlen, de Ekbatanában meg is találják Cirusz király azon tekercseit, ahol azt mondja, hogy „küldjétek vissza a zsidókat, hogy felépítsék a templomot és minden ezzel kapcsolatos költséget fizessetek ki nekik”. Szóval, ha utálod, hogy a bürokráciában mindig figyelni kell az apró részletekre, hogy mindent a helyére lefűzzél, akkor most láthatod, hogy az adminisztráció valójában milyen jó és hasznos dolog. Babilonban és Perzsiában is voltak emberek, akik ezzel foglalkoztak. És ez óriási változást hoz a zsidó nép életében. Valaki elrakta a helyére a papírokat, így könnyen meg tudták találni és elolvasni azokat. Dárius nem csak azt mondja, hogy „rendben, folytassátok az építkezést”, hanem anyagilag is támogatja őket. Micsoda hihetetlen ajándék!
Pár év múlva megépül a templom, és amikor a húsvétot ünneplik, így szólnak: „Örömmel ülték meg hét napon át a kovásztalan kenyér ünnepét, mert az Úr örömmel töltötte el őket, feléjük hajlította Asszur királyának szívét, hogy megerősítse kezüket az Isten – Izrael Istene – házának építésére” (Ezd 6,22). Félelmetes. Holnap megjelenik maga Ezdrás pap is, és látni fogjuk, hogy milyen sokat segít majd Izrael népének.
Közben folytatódnak Zakariás próféta látomásai. A 4. fejezetben ezt írja: „Vajon van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját? Örülni fognak majd, ha látják a választott követ Zerubbábel kezében” (Zak 4,10). Nagyon nehéz lelkesnek lenni, amikor azt látjuk, hogy nincs nagy mozgás az életünkben. Napról napra jelentéktelen dolgok történnek, tesszük egyik követ a másikra. Olyan robotolásnak tűnik az egész. Semmi nem történik. Csak kis dolgok történnek, de mi mégsem vethetjük el a kis dolgokat. Mert a végén örülni fogsz.
Nagy nehezen visszatérsz Jeruzsálembe, építed a templomot, de egyszer csak minden elakad, és 20 év múlva már úgy tűnik, hogy semmit nem tettél. Ám hirtelen jön az Úr és felemeli választott szolgáját, Zerubbábelt és Józsue papot, akit „Sarj”-nak nevez (Zak 6,12), és kész is a templom!
Ez egy meghívás mindannyiunknak, hogy ne becsüljük le a kis dolgokat a hétköznapjainkban. Legtöbbünk napjait kis dolgok teszik ki.
A 6. fejezetben a „A fogadalmi korona” című részben ezt olvassuk: „Gyűjtsd össze az ajándékokat a foglyoktól, Heldájtól, Tóbiástól és Jedajától. Azután menj el Jozijának, Szofoniás fiának házába, aki megérkezett Babilonból. Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a főpapnak a fejére (Zak 6,10-11). Azt gondolnánk, hogy az ezüst és arany koronát Zerubbábel fejére kellene tenni, hiszen ő vezeti a népet, ehelyett Józsuénak, a főpapnak a fejére helyezik. Miért teszik ezt? Ha emberi szemszögből nézzük, akkor nem tennénk ilyet. Viszont ez egy prófécia, ami előre mutat Krisztusra: Józsue, a főpap személyében már előre felvillan Jézus alakja, aki egyszerre Főpap és Király. Józsue neve, vagyis „Jeshua” azonos „Jézus” nevével.
Mindez tehát egy prófécia arról, hogy Jézus közeledik, aki a nagy Király, a Béke Fejedelme, a Királyok Királya, az Urak Ura, és a Főpap is. Így már van értelme. Igen, emberi szemszögből nézve természetesen Zerubbábelt koronáznánk meg, hiszen ő az, aki mindezt véghezviszi. De nem: lelki szinten felismerjük, hogy Isten valami fontosat tár fel azzal, hogy megkoronázza Józsuét, Jehocadak fiát, a főpapot. Ő az a főpap, aki egyben király is – ahogyan Jézus is Főpap és egyben Király.
Micsoda ajándék, hogy együtt járhatjuk ezt az utat. Nagyon hálás vagyok ezért a közösségért. Tudom, hogy néha már önmagában az is segít és motivál egy újabb rész meghallgatásában, ha tudod, hogy mások is hallgatják. Segít figyelni. Segít engedni, hogy Isten igéje átjárjon.
És el kell mondanom: nekem is sokat segít, hogy tudom, itt vagy velem ezen az úton. Hálás vagyok érte. Mert nélküled valószínűleg én sem csinálnám ezt. Talán valahol nagyon régen, mondjuk a harmincadik nap környékén megakadtam volna.
De itt vagyunk a 269. napon. Hála az Úrnak és hála egymásért. Ezért dicsérjük az Urat, és imádkozzunk egymásért! Én imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is!
