Via Crucis: Irgalmas Atyánk… adj nekünk békét!

A keresztút utolsó előtti állomásán egy ukrán és egy orosz család tagjai, az utolsón pedig egy katolikus bevándorló család vitte a keresztet nagypénteken a római Colosseumnál, ahol Ferenc pápa a pandémia két éve után ismét hívők tízezrei előtt vezette a Via Crucist.

Az egyházfő 2020 húsvét óta először visszatért a római keresztút hagyományos helyszíneként ismert Colosseumhoz. Tavalyelőtt és tavaly a teljesen üres Szent Péter téren zajlott a keresztút, melyet a hívők interneten követhettek: Ferenc pápa mellett csak a keresztet vivők voltak jelen, 2020-ban egy padovai börtön rabjai, tavaly pedig fiatalok.

Most, ahogyan a járvány előtt volt szokás, teljesen megtelt a Colosseum előtti tér olaszokkal és külföldiekkel: a krisztusi passió tizennégy állomása az ókori amfiteátrumtól a szemközti Palatinus-domb magaslatáig haladt.

Az egyház az idei évet a családoknak szentelte, ezért Ferenc pápa különböző családok tagjaira bízta a stációkon elhangzó szövegek megírását, és ugyanezek a családok vitték a keresztet.

Az első állomáson egy fiatal, két éve házasságban élő pár vitte a keresztet, aki közös életét a pandémiában kezdte: szavaik szerint örömük félelemmel párosult. Másodikok egy missziós szolgálatot végző család tagjai voltak: az idei húsvét tragédiáját, a háborút érintették a bombázás alatt szülő nőkről szólva, a háborútól, éhezéstől, visszaélésektől elpusztított családokról, akik “egyszer kardot rántva akarnak válaszolni, máskor menekülni akarnak mindent hátrahagyva, mivel úgy érzik, semminek nincsen értelme”.

A harmadik stáción egy idős, gyermektelen házaspár vitte a keresztet, majd egy többgyermekes család, egy fogyatékkal élő gyermeket nevelő család, melynek tagjai a világ felületes ítélkezéséről szóltak, egy beteg gyermekeket gondozó családotthon tagjai, akik szerint “a fájdalom visszavezet a lényegeshez, sorrendbe teszi, mi elsőrendű az életben, visszaszolgáltatja az emberi méltóság egyszerűségét”.

Utánuk egy beteg szülőt gondozó család következett, majd két nagyszülő, akiknek lánya a járvány idején elvált, és munkahelye is bizonytalan lett. A következő stációkon egy gyermeket örökbefogadott család, egy kétgyerekes özvegy, valamint egy olyan család került sorra, ahol az egyik fiú a papi hivatást választotta, egy másik pedig lányát veszítette el.

Az utolsó előtti stáción a Vatikán választása egy római kórház onkológiai osztályán dolgozó ukrán ápolónő, Irina, valamint az ugyanabban a kórházban nővérnek tanuló orosz Albina családjára esett.

A megbékélést szolgáló gesztus ugyanakkor éles bírálatokat váltott ki Ukrajna részéről. Vitalij Krivickij, Kijev püspöke úgy vélekedett, hogy mindez “érthetetlen és elfogadhatatlan lehet azok számára, akik egy agresszor miatt szenvednek”. A SIR katolikus hírügynökség szerint az ukrán katolikus sajtó úgy döntött, hogy tiltakozásul nem közvetíti élőben a keresztutat.

Matteo Bruni, a Szentszék Sajtóirodájának igazgatója szerint az orosz és ukrán ápolónők eredetileg tervezett imájának szövegét a bírálatok nyomán némileg módosítani kellett, hogy a hívek “az imádságra és csendre összpontosíthassanak”.

“A halál tükrében a csend ékesebben szól a szavaknál. Torpanjunk meg imádsággal teli csendben és imádkozzunk szíveinkben a világ békességéért”

– mondták.

Az eredeti, jóval hosszabb szöveg úgy szólt volna, hogy “Milyen bűnt követtünk el? Miért hagytál magunkra minket és népeinket? Miért szakítottad el családjainkat?”. A két nő az Úrhoz intézett imájában azt is kérték volna, testvérként építhessék újra, amit a bombák meg akartak semmisíteni.

A tizennegyedik állomáson egy katolikus migráns család felidézte, miként menekültek el a háború miatt hazájukból “vágyaik és a túlélés között választva”.

A keresztút végén Ferenc pápa az alábbi záró imádságot mondta, majd megáldotta a résztvevőket:

Irgalmas Atyánk,
aki felkelted napodat jókra és gonoszokra,
ne hagyd magára kezed művét,
akiért nem haboztál
odaadni egyszülött Fiadat,
aki Szűztől született,
akit Poncius Pilátus alatt keresztre feszítettek,
meghalt, és akit eltemettek a föld szívébe,
majd harmadnapon feltámadt,
megjelent Mária Magdolnának,
Péternek és a többi apostolnak és tanítványnak,
és aki mindig él szent Egyházában,
ami az ő eleven Teste a világban.
Tartsd meg égve családjainkban
Evangéliumod lámpását,
amely világít az öröm és a szenvedés,
a fáradtság és a remény idején:
minden otthon tükrözze az Egyház arcát,
amelynek legfőbb törvénye a szeretet.
Szentlelked kiárasztása révén
segíts, hogy levessük a régi embert,
akit megrontottak a csalóka szenvedélyek,
és öltöztess fel az új emberbe,
aki igazságban és szentségben teremtetett.
Fogj kézen, mint egy Atya,
hogy ne távolodjunk el Tőled;
térítsd szívedhez lázongó szíveinket,
hogy megtanuljuk, miként kövessük a béke terveit;
vezesd az ellenfeleket, hogy kezet fogjanak egymással,
hogy megízleljék a kölcsönös megbocsátást;
fegyverezd le a testvér testvér ellen emelt kezét,
hogy ahol gyűlölet van, ott kivirágozzon az egyetértés.
Add, hogy ne viselkedjünk Krisztus keresztjének ellenségeiként,
s így részesedjünk feltámadásod dicsőségében.
Aki Veled él és uralkodik,
a Szentlélekkel egységben,
mindörökkön örökké.
Ámen.