Magyarországon az országgyűlési választások alkalmával tartott gyermekvédelmi népszavazáson nagyon sokan érvénytelenül szavaztak. Bevallom, a témával eddig nem foglalkoztam mélyrehatóan, hiszen számomra egyértelmű volt, hogy gyermekeim egészséges fejlődése és jövője érdekében hogyan kell szavaznom. Katolikusként erről az Egyháznak is világos tanítása van. Mégis, látva az érvénytelen szavazatok óriási számát, megdöbbenve figyeltem az eseményeket, ahogy haladt előre a feldolgozottság, s egyre csak nőtt az érvénytelen szavazatok summája. Természetesen többségben voltak a ’nem’ szavazatok, ami érvénytelennek számító referendum esetén is üzenet értékű, ám ismételten aggodalomra ad okot az érvénytelenül szavazók közössége. Hogy jutottunk idáig?
A gyermekvédelmi népszavazás eredményei 98,95 százalékos feldolgozottságnál
Összes leadott szavazat: 5 072 504
Érvényes szavazatok száma: 3 458 866 (ez az összes választópolgár számának 43,96 százaléka)
– az IGEN szavazatok száma: 166 893 (4,83 százalék)
– a NEM szavazatok száma: 3 291 973 (95,17 százalék)
Érvénytelen szavazatok száma: 1 613 638 (20,51 százalék)
Forrás: hirado.hu
Ezt a dilemmámat megosztottam a feleségemmel, aki jelezte, hogy még egy magát katolikusnak mondó és párbeszédre törekvő blog részről is folyt ellenkampány. A cikket látva, melyet a blog vezetője, egy katolikus hittanár jegyez, döbbenetes hozzáállással szembesültem.
„…egy népszavazás alapvető célja, hogy a társadalom tagjai jelezhessék ezen eszköz által a politikusok számára: bizonyos témával szükséges lenne foglalkozni. Talán mindenki számára világos, hogy felesleges a hatalom aktuális gyakorlói számára ilyesféle jelzést küldeni.”
–olvasható a véleménycikkben. A továbbiakban olvasható okfejtés felér egy politikai nyilatkozattal, mintha egy ellenzéki képviselő szájából hallanánk. Természetesen nem vagyok naiv. Pontosan tudom, hogy szerzőnk melyik párt háttérembere, milyen liberális, illetve haladó katolikus testvér Egyházunkban. De mégis egyszerűen döbbenetes, hogy az Eucharisztia szentsége által alkotott közösségben így is, meg úgy is vagyunk. Kifejezetten tetszik a Katolikus Egyház lelkiekben mérhető sokszínűsége, de ez azt hiszem, már túltesz az Egyház által megtestesített lelkiségi változatosságon.
„…felesleges a hatalom aktuális gyakorlói számára ilyesféle jelzést küldeni.”
– Milyen alapon rendeli alá a hittantanár az Egyház által képviselt és Szentírási alapokon nyugvó tanítást az általa kedvelt politikai trendnek? Tényleg felesleges demokratikus eszközökkel élnie egy demokratikus ország állampolgárának, hogy kifejezhesse egyetértését vagy egyet- nem-értését egy jogszabályról?
„Aki nem fog részt venni, vagy érvénytelenül fog szavazni az Orbán Viktor által kezdeményezett áprilisi népszavazáson, ezzel igent mond a gyermekvédelem témáját érintő higgadt, építő, segítő párbeszéd szükségességére.”
– tehát a hittanárnak fontosabb a politikai nézete, meggyőződése, mint az Egyháza tanítása, az Istentől kapott meghívás, küldetés itt a földi létben. Nekem nem tisztem számonkérni és elszámoltatni ezért őt, ahogy a bukott miniszterelnök-jelölt urat sem. Ezt a következtetést vonom le újra és sokkal nagyobb aggodalommal, mint korábban:
„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok.” Mt 7,15
Bukott miniszterelnök-jelölt urunk katolikusságáról is írtunk már Beer Miklós püspök atyával folytatott kampányvideója kapcsán, vagy éppen arról, ahogy Jézus szavait igyekszik profanizálni. Van egy határ, amely már minket is cselekvésre, szólásra késztet, annak ellenére, hogy a Katolikus.ma nem megmondómagazin akar lenni. Azért sem, mert értékesebb az evangéliumot hirdetni és a Szentlélek munkáját segíteni, mint magunkat olyan magaslatra helyezni, mely nem biztos, hogy javunkra válik. De ezen a vörös vonalon túl már azt látjuk, hogy keresztény társadalmunk léte forog kockán. Olyan irányzatok alakulnak ki Egyházon belül is, amelyek szembemennek a Teremtő által elképzelt élettel, szembemennek az Egyház tanításával, a keresztény erkölccsel, miközben fennhangon hirdetik kereszténységüket.
A megmondóemberek veszte az alázat hiánya és az ego által fűtött pillanatnyi rivaldafény mámora, amely elfedi az Istent előlünk, és Őt földi érdekek mögé helyezi. Óvakodjunk attól, hogy az Istent, a kereszténységet, a katolicizmust pajzsként vagy álarcként használjuk bármely politikai oldalon. Ez mindenkire nézve veszélyes.
Éppen ezért legyünk résen!
