Isten nem áll mindig mellénk, néha többre hív – Lelkesítő
Az igazság mindannyiunk számára fontos. Már gyermekként érzékenyen reagálunk arra, ha igazságtalanság ér bennünket, felnőttként pedig különösen fájdalmas lehet, amikor úgy érezzük, nem becsülnek meg, hátrányosan megkülönböztetnek vagy méltatlanul bánnak velünk. A Lelkesítő új epizódjában Bartha Angéla szociális testvér arra hívja fel a figyelmet, hogy a Szentlélek, akit Jézus az Igazság Lelkének nevez, nem egyszerűen a saját igazunk megerősítésére érkezik.
Sokszor úgy fordulunk Istenhez: „Állj mellém, hiszen nekem van igazam!” Isten azonban nem mindig úgy válaszol, ahogyan várnánk. Nem pusztán igazolni akar bennünket, hanem megmutatja, hogyan növekedhetünk szeretetben, türelemben és jóságban.
Angéla testvér egy személyes történeten keresztül beszél erről. Évekkel korábban egy nehéz körülmények közül érkező, tizenhét éves lány lakott nála. A lány viselkedése miatt több konfliktus és fájdalmas helyzet alakult ki: nagy telefonszámla keletkezett, és dolgok is eltűntek a lakásból. Angéla jogosan érezte magát megbántva, és azt kérte Istentől, hogy álljon mellé.
Imádság közben azonban a Rómaiaknak írt levél egyik mondata jutott eszébe: „Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12,21) Ez az ige nem egyszerű vigasztalást adott, hanem szembesítette őt saját szeretetének korlátaival. Felismerte, hogy Isten ebben a nehéz kapcsolatban is többre hívja: nem csupán arra, hogy igazat adjon neki, hanem arra, hogy a rosszra jóval válaszoljon.
Az Igazság Lelke tehát nem csupán azt mutatja meg, kinek van igaza. Elvezet bennünket Jézus Krisztushoz, aki önmagáról mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14,6) Az igazság nem választható el a szeretettől, a hűségtől és a jóságtól.
A következő epizódokban Bartha Angéla a János-evangélium alapján folytatja a témát: mit jelent, hogy a Szentlélek meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről. A mostani tanítás legfontosabb kérdése azonban már velünk marad: amikor igazságot kérünk Istentől, készek vagyunk-e arra is, hogy engedjük magunkat többre hívni?
