183. nap: Izraelt legyőzi Asszíria

Korszak: Megosztott királyság

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük a szavaidat, köszönjük a szeretetedet irántunk. Köszönjük, hogy visszahívsz magadhoz minket. Dávid, a zsoltáros, segítségért imádkozik hozzád, mert nekünk is szembe kell néznünk az ellenség csapdájával, azzal a kelepcével, amit az ellenségünk állít elénk. Nemcsak emberek lehetnek az ellenségek, hanem ahogy Szent Pál is mondta: „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12). A sátán is ellenség, aki keresi az elhagyatott lelkeket a világban. Ezért imádkozunk, Urunk, hogy védelmezz minket minden lehetséges ellenségtől. Urunk, Istenünk, te megmutattad nekünk, hogy milyen erők munkálkodnak velünk szemben, a világi erők, a hús-vér emberek és az ördög. A bűnös világ, a megromlott világ, a saját bukott testünk és a sátán elbukott angyalai egyaránt gáncsolnak minket. Ezek a csapdák a számunkra. Segíts nekünk, hogy ne csak éberek és bölcsek legyünk, de lássunk is tisztán, és vegyük észre a világ, az emberek és az ördög által állított csapdákat. És legyen bátorságunk segítségül hívni téged a nehézségeink közepette! Legyen bátorságunk harcolni! Urunk, Istenünk, ne engedd, hogy a kényelemre cseréljük az igazságot! Ne engedd, hogy elmeneküljünk a kényelmetlenségek elől, azzal, hogy megadjuk magunkat az ellenségnek! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy mindig bátrak, bölcsek és főként a tieid legyünk minden helyzetben! Ámen. Az Atya a Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok második könyve 17. fejezeténél tartunk. Az északi királyság összeomlása következik: Asszíria királya bevonul és mit tesz? Legyőzi az északi tíz törzset és elhurcolja őket Asszíriába. Ez egy nagyon kritikus pont. Északon a tíz törzs eltűnik. Örökre megszűnik létezni. Nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek a jelentőségét. A déli két törzs, Júda és Benjamin törzsei még ott vannak. Ezt mondja az Írás: „De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az ő Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta őket, míg végül el nem taszította őket színe elől” (2Kir 17,19). Vagyis mi történik? Júda és Benjamin törzse még megvan délen, habár őket is elhurcolják majd Babilonba. Ők vissza fognak térni. Hazatérnek majd, és újra elfoglalják a földet. Azonban az északi tíz törzs soha, de soha többé nem tér vissza a földjére. Nem csak, hogy soha nem jönnek vissza, de ahogy olvassuk a 2Királyok 17 közepén, Asszíria királya embereket hívott öt tartományából, Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból, hogy telepedjenek le Szamáriában. Tehát nem Izrael fiait hívta oda. Ez nagyon fontos. Itt van Szamária és a szamaritánusok, akiknek ugye semmi köze a zsidókhoz, ezt Jézus idejében is látjuk majd. Tehát északon vannak a szamaritánusok, akik nem zsidók.

Rengeteg viszálykodás van, jönnek az oroszlánok Szamária földjére, amelyek széttépik őket. Erre Asszíria királya arra gondol, hogy azért van ez, mert elhagyták az ország Istenét. Asszíria királya mindenféle istenben hisz, a folyók, a hegyek, a fák vagy a föld istenében. A helyek isteneiben hisznek, nem pedig az Úrban, az Istenben. A király azt gondolja, hogy mivel elhurcoltunk minden papot, akik itt voltak, ez a föld most el lett átkozva. Vagyis vissza kell hozni egy papot, aki helyreállítja a vallásukat, mert e föld Istene az oka annak, hogy az oroszlánok megölik az embereket. Nemcsak azt becsülték alá, hogy az Úr az Isten, mindennek az Ura, de az Asszír király hozat vissza egy papot, aki egyébként nem levita pap – ha visszaemlékszünk, Jerobeám nevezte ki más törzsekből a papokat –, és ez a visszahívott pap most ezt az úgymond hamisított Ószövetséget tanítja az embereknek. Azt a változatot, amit Jerobeám kezdett el és még mindig érvényes mostanáig. Mindezek miatt és az öt új behozott királyság miatt a szamaritánusok úgy tekintenek magukra, mintha ők is zsidó-félék lennének. Nem szó szerint zsidók, de nézzük meg János evangéliumának 4. fejezetében a szamáriai asszony történetét a kútnál, hogy megértsük. Ez a nő egy szamaritánus (vagy inkább szamaritána?), és azt kérdezi Jézustól, hogyan lehetséges, hogy ő mint zsidó férfi szóba áll egy szamáriai nővel? Ezt azért mondja, mert a szamáriaiaknak semmi kapcsolatuk nem volt a zsidókkal. Majd azt mondja a nő: „ti zsidók azt mondjátok, hogy az egyetlen hely, ahol imádkozni lehet Istenhez az a jeruzsálemi templom, de mi itt imádjuk az Istent”. Majd Jézus világosan megmondja: „Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered” (Jn 4,22). És ezt emiatt a 700 évvel ezelőtti történet miatt mondja Jézus. Mert körülbelül Kr. e. 700 évvel korábban történik, amit itt a Királyok második könyvében látunk most. Így tudjuk megérteni a szamaritánusok és a zsidók közti ellenségeskedést. A szamaritánusok azon a földön élnek, ami a zsidók földje, ahonnan az asszír király elüldözte a zsidókat és a helyükön öt másik királyság embereit telepítette le. Ezért fontos itt János evangéliumának a 4. fejezete. Hány férje is volt a szamáriai asszonynak? Az asszony azt mondja, egy sincs, erre Jézus mondja, hogy persze, mert már öt férjed volt és a mostani férfi nem is a férjed. És ez nemcsak erre a nőre és az ő kapcsolatára igaz, hanem valószínűleg erre az egész térségre is. Mert mit hozhattak be Szamáriába? Öt királyságot öt országból: Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból. Öt királyságot hoztak be Szamáriába, és itt van a szamáriai asszony, aki öt férjet tud maga mögött, és akivel most van, az nem a férje. Emlékezzünk vissza Ozeás könyvére! Mit mond Isten? „Azon a napon – mondja az Úr – így szólít majd engem: »Férjem!« És nem mondja nekem: »Baálom!«” (Oz 2,18). Isten ezt a fajta kapcsolatot, vagyis a szövetséget akarja megkötni a népével. Ez egy hihetetlen mozzanat a történetben, amikor a 2Királyok 17-ben előre vetíti az Írás azt, ami be fog teljesedni a János evangéliumának 4. fejezetében, amikor Jézus a szamáriai asszonnyal beszél. Jézus meghívja az asszonyt, majd a város lakóit, hogy higgyenek benne. Ez nagyon meghatározó rész és hihetetlenül csodálatos. 

Mikeás próféta 5. fejezetében vannak azok a híres prófétai szavak, amiket már sokszor hallottunk karácsony előtt, adventben: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett.” (Mik 5,1). Ez a prófécia utal arra, hogy Jézus Krisztus Betlehemben fog megszületni, aki az ősidőkből fog származni: „Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék.” (Mik 5,1b-2). Ez egyszerűen hihetetlen. Mikeás az északi népeknek, Izraelnek jövendöl, hogy szét fognak szóródni, ahogy a szél szétszórja őket, de Betlehemből, Júdeából fog jönni egy vezető, aki pedig visszahozza majd őket. Hihetetlen prófécia Jézus Krisztusról, aki Betlehemben fog születni. 

A 6. fejezetben van egy fantasztikus vers, ami arra válaszol, hogy mit kér az Úr tőlem? „Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé?” (Mik 6,6). Majd egy egész lista következik: „Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?” (Mik 6,6-7). Emlékezzünk vissza, hogy Acháb is ezt tette. Acháb feláldozta a saját fiát és az északi népek is ezt tették. És ezt nagyon rosszul tették. Milyen érzések vannak benned, amikor ezeket a kérdéseket hallod: Uram, mit akarsz tőlem? Mit adhatok én neked? Tudom, hogy meghívsz valamire, de nem tudom mi az, és mennyire akarod azt? És itt ez az ember Mikeás könyvében, aki azt kérdezi „Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé?” Hozzak elé mindent? Vagy mit hozzak elé? Isten válaszol: „Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” (Mik 6,8). Teljesen egyértelmű. Ezt kéri az Úr. Engedelmességet kér, hogy képesek legyünk betartani a parancsait, a törvényeit, engedelmeskedjünk a szívének és képesek legyünk megtenni az Ő akaratát az életünkben. 

Azt hiszem, alig van jobb dolog, amin elgondolkodhatnánk a Megosztott királyság utolsó napján, mint az a tény, hogy Isten ezt kívánja tőlünk: „cselekedjünk igazságot, szeressük az irgalmasságot, és alázatosan járjunk a mi Istenünkkel.” Ez egy életprogram…

Imádkozzunk ezért! Imádkozzunk azért, hogy olyan emberek lehessünk, akik ezt meg is teszik.

Én imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Imádkozzunk egymásért!