Amikor a pápa egy zsidó pszichiátertől imát kért
Szeptember 26-án, szombaton Szent VI. Pál pápa (született: 1897. szeptember 26.) Eucharisztiáról szóló szövegeit olvasgattam. Egyik úrnapi homíliáját ezekkel a szavakkal fejezte be: „Annyit beszélünk manapság a szeretetről – de jaj, melyik szeretetről? -, és azt hisszük, ismerjük e szó jelentését és erejét. Pedig egyedül Jézus, csak az Eucharisztia taníthatja meg nekünk a szeretet teljes, igazi, mély értelmét.” A szöveg alatt a dátum: 1970. május 28.
A beszéd dátumáról eszembe jutott egy nevezetes találkozás. 1970-ben a pápa magánaudienciára hívta az épp Rómában tartózkodó Viktor E. Frankl bécsi pszichiátert, a logoterápia „atyját” (a találkozót fénykép is megörökítette). A pápai meghívást egy fiatal szalézi szerzetes, Frankl egykori tanítványa, Eugenio Fizzotti közvetítette. Erről a találkozásról Frankl több helyen is megemlékezett. De mielőtt felidézném a történetet, álljon itt egy olyan idézet Frankl egyik fontos művéből, amely jól példázza a szerző több helyen, más-más szavakkal megfogalmazott egyik alapgondolatát:
„Ha létezem, értelemre és értékekre irányulva létezem; amennyiben értelemre és értékekre irányulva létezem, szükségszerűen olyasmire irányulva létezem, ami engem érték tekintetében felülmúl, lényegesen magasabb rangú értékkel rendelkezik, mint saját létem – más szóval: létezésemben valami olyanra irányulok, ami már nem is Valami, hanem Valakinek kell lennie, egy személynek, illetve – saját személyemet felülmúlóként – felettes személynek. Egyszóval: amikor létezem, eleve Istenre irányultan létezem.”
[Viktor E. Frankl: A szenvedő ember. Bp., 2012, 158.]
Szent VI. Pál pápa közismerten rendkívül művelt és tájékozott volt. Ismerte Frankl munkásságát, s tudta, hogy a logoterápia a katolikus lelkigondozásban is fontos szerepet kapott. VI. Pál azt is tudta, hogy a bécsi tudós megjárta a náci koncentrációs táborokat, tapasztalatait önéletrajzi szövegeiben osztotta meg az olvasókkal.
Az audiencián Frankl elmondta a pápának, hogy a háború után sokszor gondolt arra, vajon méltó volt-e arra, hogy túlélésre ítéltetett: „Megérdemeltem? Hogy ennek hátterében naponta újra megkérdezem magam, hogy méltó voltam-e erre, és megpróbálok felnőni ehhez a felelősséghez.” Az akkor már világhírű Frankl ehhez hozzáteszi, hogy ezt soha, senkinek így nem mondta el – csak a pápának. Annak a pápának, aki nagy hatást gyakorolt rá.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Ahhoz hasonlót, amit Frankl írt a néhai pápáról, eleddig sehol nem olvastam. Idézem az egész bekezdést:
„VI. Pálról az a benyomásom keletkezett, hogy egy olyan férfi, akinek az arcán nyomot hagytak az álmatlan éjszakák, amelyeken lelkiismeretével, önmagával olyan döntéseken küzd, amelyekre lelkiismerete kötelezi. Bár egészen pontosan tudja, hogy ezek nemcsak őt, hanem egész egyházát népszerűtlenné teszik. Olyan alázat jellemezte, amely elképzelhetetlen, ezt nem lehet elképzelni. Ott állt a feleségem, és egész idő alatt csak sírt, meg volt rendülve. Aztán elbúcsúztunk. A feleségemnek egy rózsafüzért ajándékozott, és nekem egy medált. Amikor visszavonultunk, egyszerre csak németül utánam szólt – képzelje el a helyzetet, amikor a pápa egy bécsi zsidó idegorvos után szól a majdnem végig olaszul tartott audiencia befejezése után, a német nyelvű elbúcsúzás után: Kérem, imádkozzon értem! Szó szerint. Elképzelhetetlen, hihetetlen, ha ezt valaki nem éli át, ha ezt valaki nem látja. Ez volt ő.”
[Viktor E. Frankl-Pinchas Lapide: Istenkeresés és értelemkérdés. Bp., 2023, 105.]
Viktor E. Frankl néhány nappal a néhai pápa születésének századik évfordulója előtt hunyt el Bécsben.
INRI,
Abramot választotta ki a Jóteremtö, mert egyedüliküént korában nem bálványimádó lett volt, hanem az Igaz egytelenegyeggyet imádta aki mindneki Istene a világ teremtése elött óta. Lásd teremtés könyve mozestöl 17.fejezet: “1Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. 2Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” 3Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: 4„Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. 5Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. 6Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. 7Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. 8Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.”
9Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te és utánad utódaid minden nemzedéken át. 10Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: 11Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. 12A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át.”
Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános szerint nem szabad keverni a katolikus és zsidó imákat, kegytárgyakat, istentiszteleti liturgiákat. Mindkettö isteni alapitású vallás. Az egyik a zsidóság a másik a nemzsidók vallása. Vallások az eivlági élet utáni életben a mennyek országában nincsenek. Azok csakis az evilági mérce=ami szerint élek, boldogság és lelki békesség sikeres házasság és böséges gyermekáldás miatt, vamint a vilagbéke miatt elengedhetetelenek. Például a Jézusi katolikus parancsaolat betartása mindennépek általi-betartása-következményeként megszünnének a háborúk itt és most is, mert Jézus mondta: Szeresd ellenségedet!
A vegyes házasság se helyes. Mert a házasság szövetsége sirighü fele fele arányban önkéntes minden kényszertöl mentes szerelmes mámoritóan jó leutánzása. Annak, hogy a Jótermtö az örök völegény mi emberek pedig a menyasszony. A házasságban az asszony gyermekáldással ajándékozza meg az urát. Melyik vallásban lesz a gyeremek nevelve? Mely ünnepeket fogja megünnepelni szüleivel mindkettövel. Vallásos zsidó a lelki tisztaság megörzése miatt nem mehet be katolikus templomba: Idegen istentiszteletnek / bálványimádásnak minősíti a Szentháromság-tant, valamint a szobrok, feszületek és szentek tiszteletét. Mivel Isten és emberek között nincsenek “közbenjárók” minden zsido Isten lelkének része. A zsidó lélek arra szerződött a Szináj-hegynél, hogy a Tórát és a 613 parancsolatot betartsa. Ez a lélek természeténél fogva csak az isteni egységre és a Tóra teljesítésére vágyik. A nemzsidok is üdvözülhetnek a zsidok szerint a noah 7 parancsát megtartják. Közös gyerek egy ilyen házasságban melyik egymástol eltérö Istentiszteletet és Isten-t imádjon? Mely tulajdonságai és mely istentiszteleti liturgia szerint? Melyik mérce szerint akarjon üdvözülni? Marx Károly jut eszembe. Marx szülei neves rabbinikus dinasztiák leszármazottjai voltak. Apai ágon: Trier városának rabbijai generációkon át a Marx (eredetileg Mordechai) családból került ki. Karl Marx nagyapja, Meier Halevi Marx, és dédapja is Trier főrabbija volt. Anyai ág: Édesanyja, Henriette Presburg hollandiai zsidó családból származott, amely szintén híres rabbikat adott a közösségnek (az ő felmenői közé tartoztak a lutheránus hitre nem tért Pressburg és Philips családok tagjai – utóbbiak alapították később a Philips elektronikai vállalatot). De az ura általi tiszteletböl ö is megkeresztelkedett…
Heinrich Marx, Marx Károly apja (eredeti nevén Herschel Mordechai) sikeres ügyvéd volt. Amikor a napóleoni háborúk után a Porosz Királyság annektálta a Rajna-vidéket, életbe léptek az antiszemita = zsidóellenes törvények, amelyek megtiltották, hogy zsidók a jogi pályán vagy a közigazgatásban dolgozzanak. Heinrich Marx – hogy megvédje egzisztenciáját és ügyvédi praxisát – 1816 és 1819 között kikeresztelkedett, és felvette az evangélikus (lutheránus) vallást. Gyermekeit, köztük a hatéves Karl Marxot is megkeresztelték 1824-ben. Heinrich Marx, Marx Károly apja (eredeti nevén Herschel Mordechai) felhagyta zsidó vallásának gyakorlását és egy olyan keresztény szekta=evangelikus vallás tagja lett amelyet egyáltalán nem is ismert. Kisfia Marx Károly pedig ezáltal egyáltalán nem ismerte meg a zsidó és a keresztény vallásokat sem. A Jóteremtöröl késöbb Voltaire, Feurebach valláskrtikájából hallott egyáltalán olyan ötleteket amik gondolatébresztönek hatottak rá Istennel kapcsolatban. Voltaire hires mondata: A „Tiporjátok meg a gyalázatost!” (Écrasez l’infâme!) Voltaire eme híres jelszava elsősorban a katolikus egyházra, valamint a vallási fanatizmusra, a dogmatizmusra és a babonára vonatkozik-amit a minden-vallások jelenitenek meg szerinte, mert amugy az Isten az jó = Deista volt, az egyház hatalmát, intoleranciáját, a papság képmutatását és a nevében elkövetett erőszakot (például vallásháborúk, inkvizíció, igazságtalan kivégzések) akarta gyökeresen elpusztitani. Marx Károly másik pédaképe Ludwig Feuerbach lett volt. Az Ö valláskritikájának lényege, hogy nem az Isten teremtette az embert a saját képmására, hanem az ember alkotta meg Istent a saját ideális tulajdonságainak kivetítésével. A vallás a vágyak (boldogságvágy) és a magányból, valamint a természet vak erőitől való félelem szülötte. Az embernek szüksége van egy felsőbb hatalomra, amely megvigasztalja és beteljesíti vágyait a képzelet világában—Feuerbach szerint…Az ifju Marx Károly Istentiszteletek helyett ilyen és hasonló tanok tanulmányozója és kiagyalója lett volt.
Marx Károly apja, Heinrich Marx nem mély vallási meggyőződésből, hanem tisztán pragmatikus okokból kereszteltette meg magát és családját protestáns hitre; zsidóként ugyanis máskülönben nem gyakorolhatta volna az ügyvédi hivatást az akkori Poroszországban. Ennek következtében Karl Marx egy nagyrészt szekuláris, a felvilágosodás (Voltaire, Lessing) szellemisége által formált családi környezetben nőtt fel. Egyetemi tanulmányai során Bonnban és Berlinben Marx csatlakozott a „fiatalhegeliánusokhoz” – egy olyan filozófuscsoporthoz, amely radikális kritikával illette a vallást és az államot. Ludwig Feuerbach valláskritikája gyakorolt döntő hatást Marxra… Marx később továbbfejlesztette ezt az elképzelést, és a vallást a társadalmi nyomor tüneteként értelmezte – ezt fejezi ki híresen a „vallás a nép ópiuma” kifejezés –, amely akkor tűnik majd el, ha az emberek anyagi életkörülményei igazságossá válnak és aböség kosarából mindenki egyránt merít..
Osli mosolygs madonna könyörögj érettünk.
INRI,
A vallási hovatartozás sok-sok országban vagy elvárt vagy pedig tiltott a szakmai érvényesülés elönyére vagy hátrányára válik…Nem csak Marx Károly korában 1848-ban hanem sok helyen pl. a magyar elmúlt száz-tiz évben ez ilyen formákat is öltött: lásd alant…
Megjegyezném, hogy sok-sok európai ázsiai marxista ideologiai országban kormányzati szinten1919-töl 1989-ig, nehány helyen europaábn is mind a mai napig! Üldözték-üldözik minden-vallások követöit: zsidókat, keresztényeket, buddhistákat, hindukat, moszlimeket stb…Pl. Magyarországon állami köztisztviselöket, tanárokat, államivasuti alkalamazottakat, tanácsi dolgozókat=önkormányzati alkalmazottakat. Olyannyira, hogy ha pl. Valaki titkon istentiszteleten vett részt vagy kiscsoportos haittanórán, B listára került és kirugták munkahelyéröl és tartósan munkanélkülivé vált jobbik esetben. Roszabbik esetben büntetö táborokba került, vagyonelkobzás terhe mellett. 1919-ben a Kun Béla-Samueli Tibor féle Tanácsköztásaság-nak nevezett kommuista diktatúra idelyén 133 napig elszabadult a pokol Magyarországon. A tanácskormány elrendelte minden felekzeti a hitoktatás és az iskolai imádságok megszüntetését, valamint a vallási jelképek eltávolítását a tantermekből az egész országban, mivel összegyezhetetlennek tartotta a jogállamisággal=kommunista joguralommal. Nem egyszerüen ateista kormányzat volt ez, hanem gyökerestül eröszakos kiírtásra ítélte a minden-vallásokat illetve azok követöit emberetelen módokon a gyilkosságig is üldözte. Mert a kb. 40 fös kományzati tagok és népbiztosok csoprtja, deológiai szempontból a kormány minden tagja vallásellenes, ateista vagy felekezeten kívüli lett volt. A kormányzótanács tagjainak túlnyomó többsége formálisan is kitért vagy ateista volt, a gyakorlatban pedig a vallástalan, egyházellenes proletár-diktatúra programját hajtották végre. A Vörös Örség és (Leinin fiúk nevü) Szamuely Tibor és Cserny József vezetése alatt álló, nagyjából 200 fős, félelmetes hírű terrorcsapat katonai segitségével akiket az egész nagyar nép akkor kb. 8 milliónyi népe felett önbiráskodott. Ez a radikális fegyveres csoport közvetlenül a Forradalmi Kormányzótanácsnak volt alárendelve. Fő feladatuk vörösterror-nak is nevezett hatalomi modszer gyakorlati végrehajtása volt. A Szamuely Tibor (nyiregyházi ateista családból való volt) fogadta 1919 április 20-án, vasárnap délelőtt Győr város küldöttségeit. Ezt követően a györi Széchenyi téren beszédet mondott, amely egyszerre igyekezett lelket önteni a helyi kommunistákba, és figyelmeztetni a velük szemben fellépni kívánókat. A beszéd eklatáns példája a marxista eröszakos hatalomváltás gyakorlati végrehajtásának.
„A hatalmat fel kell használni; a munkásságnak el kell nyomni teljesen a burzsoáziát, meg kell semmisíteni, ki kell pusztítani a csíráját…A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába… A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletáröklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely megtisztít bennünket, mely az igazi kommün-világhoz elvezet minket… Aki öklöt emel a proletariátusra, az aláírta a halálos ítéletét.”
Szamuely híres-hírhedt páncélvonatával járta a vidéki Magyarországot, hogy leverje a kommunista diktatúra=tanácskormány elleni parasztfelkeléseket és megmozdulásokat. A legvéresebb statáriális és nyilvános kivégzések-hez az ö azonnali intézkedése álatal több száz (600-800) személyt gyilkolt vagy gyilkoltatott le azonnali itélethozatallal kb. 200 nap alatt többszáz faluban vagy városban. Szamuely Tibor mellözte jogi formákat, modszereéül a tanúk nélküli, azonnali, helyszíni ítélethozatalt követö és elrettentésül kegyetlen-módon végrehajtott, nyilvános kivégzések voltak a jellemzőek. Nehány példa:
1919 Június 7-én Kapuvárott nagy népgyűlés volt a senki által nem választozz tanácskormány-diktatúra ellen. Másnap megjött Szamuely Tibor terroristáival. Mintegy 40 ellenforradalmárt fogdostak össze. Szamuely Tibor a neki átadott jegyzékben felsorolt egyéneket személyesen halálra ítélte. Legelőször Rest József kapuvári kórházgondnokot akasztották fel egy akácfára a Főtéren Gerlei Géza és Krejcsovics N. terroristák és Gáspár József terrorista; jelen volt Kámán József terrorista is. Pintér Pál kötele leszakadt, erre a törvény nevében kegyelmet kért, de újra nyakára tették a kötelet, mire a néphez fordult: „Testvérek, bosszuljatok meg!” Pintért halálküzdelme közben a terroristák rohamkésekkel össze-vissza szurkálták. Kivégzése kis gyermekei szeme láttára történt. A felakasztott embereket pofozták, cigarettacsutkákat dugtak a szájukba. Egy ügyvédnek és a községi bírónak, kit halálra ítéltek, de akiknek utóbb szeszélyböl kegyelmet adtak, parancsra a felakasztott emberekkel kezet kellett fogniuk s azt kellett nekik mondaniuk: „Látod, miért nem nyugodtál meg a dicső proletár uralomban, most így kell bűnhődnöd!” Ezért a mondatért nem ölték meg az ügyvédet és a községi bírót.
Meglepö, hogy a vallás-szabadságot hirdetö Tanácskormány nem azért irtja-tiltja a vallásokat, mert azokat utálja, hanem szerinte az egyházi szertartásokat-urnapi körmeneteket használják fel, hogy velük szemben való ellenállásra buzditsák az egyszerü híveket pl. A körmeneten résztveöket. Budapesten a Krisztinavárosban az 1919 június 22-i úrnapi körmenet elénekli a Himnuszt, mire Cserny József különítményeseivel rájuk ront. Dénes Arthur ügyvéd az egyik lövésbe belehal. Aznap Herczeg Géza bankhivatalnok kommünellenes röpcédulákat osztogat a bazilikában. Egy detektív letartóztatja. Másnap a forradalmi törvényszék halálra ítéli, s hajnalban agyonlövik, mert röpcédulák osztogatása a templomban nem felel meg a Tanácskormány jogállmisági kövtelményeinek.
Az 1919. junius 24-i Népszava újság szalagcímben hozza, hogy a főváros katonai parancsnokát statáriális intézkedési joggal ruházzák föl. Haubrich József parancsa:
„A legkérlelhetetlenebb szigorral, a proletárforradalom minden hatalmával fogok eljárni az ellenforradalmi zsidó bankárok és klerikális papok aknamunkájával szemben. Fölszólítom a proletárokat és elsősorban a dolgozó asszonyokat, hogy ne üljenek föl a vagyona után kesergő zsidó tőke és a hatalmát féltő egyház bűnös szövetségének, és ne hagyják magukat eszközül fölhasználni más vallású?? Proletártestvérek?? ellen. A mai naptól kezdve betiltok mindennemű gyülekezést és fölvonulást (a szak- és kommunista-pártszervezeti gyűlések kivételével). Teljes védelmet biztosítok a templomokban a vallás gyakorlata számára…?!, de egy pillanatig sem tűrhetem, hogy a vallás leple alatt nagyranőjjön az ellenforradalom.” (Mármint a Tanácskormány iránt a tömegek kritikája és az ellene való szervezkedés=megdöntésére való törekvés.)
(Karl Marx is eröszakra buzditott már 1848-ban is a kommunista=minden magántulajdont és vallásokat is kiirtnai akaró kiáltványában).
1948-1956 között a Rákosi Mátyás által vezezett proletárdiktatúra is vallásellenes volt. A Rákosi-korszakban a nyíltan vallásos köztisztviselőket megbízhatatlannak minősítették. Az igazolóbizottságok, majd a „B-listázások” során ezreket bocsátottak el a közigazgatásból pusztán azért, mert templomba jártak, vagy gyermekeiket hitoktatásra íratták. A köztisztviselői pozíciók megtartásának alapfeltételévé vált a pártba (MDP, majd MSZMP) való belépés. A párttagság hivatalosan kizárta a vallás gyakorlását. A templomi esküvőket, a gyermekek keresztelőit és az elsőáldozásokat a tisztviselők kénytelenek voltak teljes titokban, gyakran távoli falvakban, éjszaka vagy zárt ajtók mögött megtartani, nehogy kitudódjon.
Az egyházüldözés sem csitult: A forradalom leverését követően az állam kemény kézzel megtorolta az ebben történő részvételt, vagy akiröl kijelnették, hogy részt vet az 1956-os forradalomban.. Valamennyi egyházi állás megbízható (a kommunistákkal kényszer-lojális) emberekkel történő feltöltésére az Elnöki Tanács 1957. március 24-én rendeletet hozott, amelynek értelmében nem csak a pápa hatáskörébe tartozó kinevezésekhez és felmentésekhez kellett az Elnöki Tanács Kommunista jogállmisági-jóváhagyása, hanem az érsekek, püspökök hatáskörébe tartozó kinevezésekhez is. Tehát kanonok, püspöki helynök, egyházmegyei hivatalok vezetője, esperes, városi plébános, járási székhelyek plébánosa, teológiai tanár vagy egyházi gimnázium igazgatója sem lehetett valaki e nélkül a kormányzati engedély nélkül. A forradalom támogatásával hatalomra jutott egyházi vezetőket és csoportokat, illetve a rendszer számára megbízhatatlan papokat változatos módon félreállították (börtönbüntetés, lemondatás, leváltás, internálás, véletlen balesetek, stb.). A forradalom alatt kiszabadult papokat visszavitték a börtönbe. Az újraszerveződő pártok, különösen a keresztény mozgalmak vezetőinek, alapítóinak perekkel kellett szembenézniük. Ilyenek voltak például Khuen Héderváry Károly (Keresztény Néppárt létrehozásáról tárgyalt), Zajgóváry Károly (a Keresztény Magyar Párt vezetője), Soltész Jenő (a Keresztény Front vezetője) és társaik 1957–1958-as perei. Mindezt persze a magyarországi vallászabadság folymatos nemzetözi hangoztatasa mellett..tették.
1958. június 10-ei határozatában az MSZMP KB Politikai Bizottsága aki a kormányt is irányította…kimondta, hogy: „Nagyon sok helyen összekeverik a klerikális reakció elleni politikai harcot a világnézeti ideológiai harccal. … A klerikális reakció elleni harc a szocialista hatalom megvédéséért folytatott harc. A vallás mint ideológia elleni harc során számolnunk kell azzal, hogy a hívő tömegek vallásos meggyőződését nem lehet adminisztratív intézkedésekkel vagy sértő módon, vallásos érzelmeiket kigúnyolva, máról holnapra megszüntetni. Ezen a téren a legeredményesebb tevékenység a türelmes, körültekintő át- nevelő munka. … Mivel az egyházak a szocializmus körülményei között is hosszú ideig létezni fognak, szükséges a szocialista állam és a különböző egyházak közötti együttműködés.” Azonban ez nem jelentette az egyházüldözés végét, csak a módszereinek lassú változását. Az egyház képviselői elleni harc nem csitult, folytatódtak a papi perek. 1959-ben a Központi Szemináriumból zártak ki 14 kispapot, mivel a szeminaristák többsége 1959. január 23-án nem ült be a püspöki karra is kikényszerített határozat ellenére a papi (kommunista)-békegyűlésre, így a hangadónak tartottakat elbocsátották, közülük később nem mindenkit engedtek vissza. Tabódy István szervezőmunkája tette lehetővé, hogy teológiai tanulmányaikat befejezzék. Ő szintén koncepciós perben 12 év börtönt kapott. 1961-ben, valamint 1964-ben a Regnum Marianum közösség papi vezetői és világi munkatársai ellen folytak perek. Szintén 1961-ben a pécsi ifjúsági munka több vezetőjét is letartóztatták és a szentimrevárosi katolikus ifjúsági vezetők pere is zajlott.
1956-1989 között a Kádár-rendszerben a fizikai terror enyhült, a köztisztviselőkkel szembeni ideológiai nyomás intézményesült. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után, az úgynevezett Kádár korszakban átszervezett állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt elődpártjaival megegyezően a megszálló szovjet csapatoknak és a komunista állambiztonsági fegyveres eröszak-szerveknek köszönhette létezését, hatalmát…Az ügyvédek helyzete ekkor:
Az 1958-ban történt jogszabályalkotással=jogállamisággal=joguralommal csak a politikailag megbízható jogászok maradhattak az ügyvédi testületben. Nezvál Ferenc igazságügy miniszter 1959. március 18-án jelentést irt erröl. E szerint 1958. április 1-én megelőzően 2822 ügyvéd volt az országban. 1958 után 863 ügyvéd került kizárásra politikai okból, akiket nem engedtek tovább praktizálni. Az ügyvédek elleni politikai leszámolásra az 1956-os forradalom leverését követően került sor. Akiket kizártak az ügyvédi kamarából soha többé nem praktizálhattak. A kommunista pártba való felvételt jelzö kézség sem adott ez alól felmentést. A vallásokat meg nem is volt szabad emlegetni, mert az mindegyik kivétel nélkül csak ideigelenes-magánügy-ként lett volt kezelve a kommunista korszakban magyarországon1989-ig. Amit majd az általános jólét magától megszüntet, amikor „a böség kosrából mindenki egyformán merithet“ az álatalános köztulajdon korában ahol magántulajdon teljesen megszünik majd szerintük…. Mivel Isten pedig szerintük nem volt-van-lesz…De vallászabadságot természetsen garantálta volt a kommunista kormányzat mindig 1948-és 1989 között is. Az államalkotó Alkotmány elvben garantálta a lelkiismereti és vallásszabadságot. Egyetlen jogszabály sem mondta ki közvetlenül, hogy egy tanár vagy közalkalmazott vagy orvos vagy ügyvéd nem lehet vallásos, vagy nem járhat templomba. Bár börtönbe pusztán a templomba járásért általában nem csuktak senkit (hacsak nem vádolták meg illegális egyházi szervezkedés miatt pl. Hétvégi „tiltott zarándoklaton pap kiséretében“), az érintett tanárt közalkalmazottat kirughatták emiatt „politikai vagy erkölcsi alkalmatlanság” címén munkahelyéröl. Ez a gyakorlatban a hivatása gyakorlásától való végleges eltiltást (a praxis elvesztését) jelentette.
Családomban is voltak tanárok. Akiknek meg volt tiltva, hogy templomba járjanak, vagy gyerekeik elsöáldozók, bérmálkozók hittanosok legyenek. Még 1956-1989 között is a tanárok megfigyelése és a finomabb retorziók megmaradtak. A pedagógusokat „ideológiai frontmunkásoknak” tekintették. Aki templomba járt, az nem kaphatott előléptetést, igazgatói vagy helyettesi kinevezést, nem kapott prémiumot, és folyamatosan számolnia kellett a tantestület, valamint a pártvezetés rosszallásával…
A nejem katolikus kántorképzön végezett volt. Ez idöszakban. A pesti ferenceseknél…Az hivatalosan nem adhatott vola akkor kántorbiznyitványt…De a pap karnagy mégis kiadta az oklevelet…Az apósom a nejem apja aki egyébként hivö katolikus volt az állása miatt széttépte volt a kántori bizonyitványt és elégette, nehogy valaki tudomására jusson az akkor 17 éves lányának ezen bizonyitványa. Apósom féltette az állását.?! 1976-ban…
Egy kisvárosban volt matek gimi proffeszzor, es esti gimi direktor…Országos matek érettségi tantesületi tag és elnök is volt többször…Egyszer mesélte, hogy a kisvárosi templom elött ment el. Ahol mindenki ismerös volt neki, Öt pedig mindenki ismerte. Adventi esti miseünnep volt odabent. Ö hideg veritékben uszva bizonyitani akarat…Isetfélöségét bizonyitani. Ha valaki ott meglátja és jelenti a gimi igazgatónak akkor azonnal repül…állásból szolgálati lakásból—ezt jól tudta. „De hirtelen vértenusági láz lett urá rajta…“ Benyitott a templomba…ekkor szerinte csoda történt—mivel az egész város hirtelen sötétbe borult áramkimaradás mitatt…Igy meguszta a kitúgást—mondotta volt egyszer. Késöbb ezt is meggyonta. Az atya ezt mondta neki a gyontatoszékben: „Az Isten néha megcirógat minket egy áramszünettel…“
Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk…