153. nap: Salamon bukása
Korszak: Királyok kora
Ima
Atyánk, adj nekünk bölcsességet, hogy számot vessünk napjaink sorával, hogy megtudjunk, kik vagyunk… Tegnap a 8. zsoltárból megtudtuk, hogy számon tartasz minket, ma pedig szükségleteink és hiányaink hajtanak hozzád, hogy kérjük: emlékezz meg rólunk! Mert annyi a harc, annyi az akadály, annyi a küzdelem ezen a mai napon is. Küldd el szereteted Lelkét és légy velünk, különösen a nehéz helyzetekben. Bízunk benned, dicsőítünk és szeretünk téged. Fogadd el ezt az imát Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!
Elmélkedés
Itt vagyunk Salamon történetének a végén az 1Királyok 11. fejezetéhez érve, és szomorúan látjuk, hogy Salamon jól kezdte, de rosszul végezte, bölcs volt az elején, de ostobává lett. Az elején viszonylag jónak tűnt, de nem jó emberként, nem jó királyként végezte. Sokszor említettük már bibliaolvasásunk során, hogy mi hozunk néha rossz döntéseket, de azok következményei aztán másokat sújtanak. A döntéseinknek következményei vannak, és azok nem mindig korlátozódnak csak ránk. Ahogy a szülők nevelik a gyermekeiket, hibákat követnek el, és ezek nyomai ott maradnak a gyermekeik életében. A keresztény szolgálatom minősége kihat azok életére, akiket szolgálok, és van, ami negatívan is hathat…
Láttuk Dávidot, aki hiányzott a gyermekei életéből, és nem tudta továbbadni a szentséget, az Istennel való kapcsolatát a gyerekeinek. Salamon pedig, aki annyira áldott volt, nem csak a bölcsessége miatt, hiszen gondoljunk bele: Isten közvetlenül beszélt hozzá. Az Úr felhívta a figyelmét arra, mennyire fontos, hogy hűséges maradjon, de ő ezt figyelmen kívül hagyta… Nem elég a bölcsesség, akaratra is szükség van a jó megtételéhez. Amikor a hitünk elgyengül, az általában nem azért van, mert valaki mond nekünk egy igazán jó érvet a hit értelmetlenségéről. Nem, legtöbbször egyszerűen csak odaadjuk a szívünket, a lényünk legmélyét valami másnak, ami nem az Úr. Ez történt Salamonnal is, a 700 feleségével és a 300 ágyasával. Biztosan azt mondta mindegyiknek, hogy szerette őket, mindet… Az, hogy ennyi feleséggel és ágyassal élt, biztosan nem volt az Úrtól való, de ráadásul úgy adta nekik a szívét, hogy közben megnyílt a hamis istenek imádására. Ez pedig a legeslegrombolóbb utat nyitotta meg Izrael előtt.
Láttuk, mennyi mindent épített, pompás templomot az Úrnak, láttuk kimondhatatlanul gazdag állatáldozatait, a rengeteg aranyat, amit felajánlott. De hogy jön akkor ide, hogy templomokat épített idegen isteneknek is a feleségei kedvéért? Olyan isteneknek, mint Moloch, aki gyermekáldozatot követelt. És ez is Salamon – a bölcs, a nagy építő –, aki részt vett ebben a kimondhatatlan gonoszságban. Nem azért, mert igaznak gondolta mindazt, ami ott folyik, hiszen bölcs volt, hanem mert átadta a szívét olyanoknak, akik félrevezették. Ezért fontos, amit Szent Pál mond, hogy „ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel” (vö. 2Kor 6,14), ne köss házasságot olyan személlyel, aki nem osztozik a hitedben teljes szívvel! Mert a „spirituális fizika” törvényei szerint inkább te fogsz leesni az ő szintjére, és nem te fogod „felhúzni” őt. Szóval, szenvedélyesen hívő társat válassz, ha nem akarod úgy végezni, mint Salamon: jó kezdet után katasztrofálisan.
Persze egy hívő és egy nem hívő házassága jól is elsülhet, ismerek én is ilyen párokat, de Salamon esetében nem ezt láttuk. Péter apostol ugyanakkor arra figyelmezteti a hívő asszonyokat, hogy életük példájával nyerjék meg nem hívő házastársukat Jézusnak (vö. 1Pt 3,1-2).
Két megjegyzés még a Prédikátor könyvéről. Először a 12. fejezet végét nézzük meg! Annyira költőien fogalmaz. Azt mondja: „Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők” (Préd 12,1-2). Igen, ez az öregedésről szól, amikor a szem kezd elhomályosulni. „Amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton…” (Préd 12,3-5). Igen, szimbolikusan érthető. Őrlőlányok, azok a fogaink, kevesen lévén már keveset dolgoznak. Az ablakokban kinézők homályba borulnak, ezek a szemeink. Bezárják a külső kapukat, ezek a füleink. S aztán félünk a magaslatoktól, szédülünk. Igen, idősen már félünk az emelkedőktől, nem biztos, hogy fel tudunk gyalogolni. A szerző itt olyan dolgokat vesz számba, amikről nem is biztos, hogy gondoljuk, de már az elmúlás jelei. Ezeket mutatja meg, annyira szuggesztíven vezet be az elmúlás hangulatába. Olvassátok el újra ezt a részt!
Így jutunk el a végső üzenethez: „Minden hiábavalóság.” Vagyis: minden elmúlik. De miért olvassuk ezt, miért része a Szentírásnak? Nos, ez emlékeztet minket arra, hogy nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk. Nem mindig a legjobb, a legügyesebb győz, az élet nem mindig fair, nem mindig válik be az, ami nagy lehetőségnek tűnik. Ne bosszankodj emiatt: minden hiábavalóság, te csak tedd a jót és tarts ki benne! Ez a prédikátor üzenete. Nem azt akarja, hogy az emberek elveszítsék a reményt, hanem hogy megmaradjanak alázatosnak. Ez valami olyasmit jelent, hogy tudom élvezni, amit Isten ebben a pillanatban ad, de el is tudom engedni, ami múlékony. Így jutunk el a 12. fejezet legvégén a legfontosabb tanításhoz: „Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz” (Préd 12,13-14).
Igen, lehet, hogy az élet néha értelmetlennek tűnik, de nem az. Lehet, hogy nem ismerem ennek a pillanatnak az értelmét, de ez a pillanat is egészen biztosan fontos valamiért. Ezért továbbra is megyünk előre.
És ha már az előrehaladásról beszélünk: holnap elérünk a következő, második messiási ellenőrzőpontunkhoz, ahol Márk evangéliumát fogjuk olvasni. Már nagyon várom a holnapot.
Éljetek ma is bölcsen — bölcsen, Istent félve, megtartva parancsolatait, és imádkozva egymásért. Kérlek, imádkozzatok egymásért! Én imádkozom értetek. Köszönöm, hogy értem is imádkoztok.
