BIY HU cover 153. nap

153. nap: Salamon bukása

4. SALAMON URALMÁNAK ÁRNYOLDALAI
Salamon feleségei.

Salamon király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidóni és hettita asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: „Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok.” Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa. Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az ő Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve. Így Salamon a szidóniak istennőjéhez, Asztartéhez szegődött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hűségesen az Urat, mint atyja, Dávid.

Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének. S ezt minden idegenből való asszonyának megtette, aki tömjént, és véres áldozatot mutatott be isteneinek.
Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétől, jóllehet kétszer is megjelent neki, és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegődjön más istenekhez. De ő nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki. Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: „Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot, és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam.”

Salamon külső ellenségei.

Az Úr ellenséget támasztott Salamonnak az edomita Hadadban, aki az edomi királyi családból származott. Akkoriban ugyanis, amikor Dávid legyőzte az edomitákat, s a sereg vezére, Joáb fölment, hogy eltemesse a halottakat, s Edomban minden férfit lemészároljon – hat hónapig maradt ott Joáb egész Izraellel, addig, amíg minden férfit ki nem irtott Edomban –, akkor történt, hogy Hadad, s vele azok a hű edomiták, akik atyja alattvalói közé tartoztak, elmenekültek, és eljutottak Egyiptomba. Hadad akkor még egészen fiatal fiú volt. Elindultak Midiánból, és Paranba értek. Paranból embereket vittek magukkal, és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat, és ellátta őket élelemmel. Sőt, földet is ajándékozott nekik. Hadad annyira kedves lett a fáraó előtt, hogy az feleségül adta hozzá felesége húgát, a legfőbb úrnőnek, Tachpenesznek a húgát. Tachpenesz húga szült neki egy fiút, ez volt Genubat. Tachpenesz a fáraó palotájában neveltette; így Genubat a palotában maradt a fáraó gyermekei között. Amikor azonban Hadad Egyiptomban hírét vette, hogy Dávid megtért atyáihoz, a sereg vezére, Joáb meg halott, Hadad megkérte a fáraót: „Engedj el, hadd térjek vissza hazámba!” A fáraó azt válaszolta: „Van valamiben is hiányod, hogy fölébredt benned a vágy, hogy visszatérj hazádba?” Azt mondta: „Nem, de mégis mindenképpen engedj visszatérnem.” Hadad bajt hozott: ellenséges volt Izraellel szemben, és királyként uralkodott Edom fölött.

S még egy más ellenséget is támasztott neki Isten, Eljada fiát, Rezont, aki urától, Hadad-Ezertől menekült el, Coba királyától. Embereket gyűjtött maga köré, s egy csapat vezére lett, amikor Dávid vérfürdőt rendezett köztük. Damaszkuszba ment, megvetette ott a lábát, és Damaszkusz királyaként uralkodott, s Izrael ellensége volt, amíg csak Salamon élt.

Jerobeám lázadása.

Egy Ceredából való efratitának, Nebatnak a fia, Jerobeám – anyját Ceruának hívták, s özvegyasszony volt, ő maga meg Salamon szolgálatában állt – szintén fellázadt a király ellen. A következőképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán. Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelőjének. Akkoriban történt, hogy Jerobeám egyszer elhagyta Jeruzsálemet, és útközben találkozott a Silóba való Achija prófétával. Új köntös volt rajta, és csak ketten voltak a határban. Achija fogta az új köntöst, ami rajta volt, tizenkét darabra tépte, és azt mondta Jerobeámnak: „Legyen tíz rész a tied, mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: Kiragadom az országot Salamon kezéből, s tíz törzset neked adok. Csak egy törzs marad az övé, szolgámra, Dávidra való tekintettel és Jeruzsálem miatt, a miatt a város miatt, amelyet kiválasztottam Izrael törzsei közül. Azért (teszem ezt), mert elhagyott, és Asztartét, a szidóniak istennőjét, Kamost, Moáb istenét és Milkomot, az ammoniták istenét imádta, nem az én útjaimon járt, nem azt tette, ami kedves a szememben, nem tartotta szem előtt parancsaimat és törvényeimet, mint atyja, Dávid. Nem ragadom ki kezéből az egész királyságot – meghagyom fejedelemnek, amíg csak él, szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, és aki szem előtt tartotta parancsaimat és törvényeimet. Majd a fia kezéből ragadom ki a királyságot, és neked adom, mármint a tíz törzset. Az ő fiának csupán egyetlen törzset hagyok, hogy szolgámnak, Dávidnak mindig maradjon égő mécsese színem előtt Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam. Téged pedig hagylak, hogy uralkodjál mindenen, amire csak vágyik a szíved, és király légy Izrael fölött. Így lesz: ha ügyelsz mindenre, amit csak parancsolok neked, az én útjaimon jársz, s azt teszed, ami kedves a szememben, s megtartod parancsaimat és törvényeimet, mint szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint Dávidnak építettem, és rád bízom Izraelt. Dávid utódait megalázom, de nem örökre.” Salamon azon volt, hogy megölje Jerobeámot. Jerobeám azonban útnak indult, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához. Ott maradt Egyiptomban egészen Salamon haláláig.

Salamon uralmának vége.

Salamon történetének többi részét, tetteit és bölcsességét mind följegyezték Salamon történetének könyvében. Az az idő, amíg Salamon Jeruzsálemben királya volt egész Izraelnek, negyven esztendőt tett ki. Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség.

A bölcs egyenesen jár, a balga lejtős úton. A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belőle, így elárulja, hogy balga.

Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság elébevág a nagy eltévelyedéseknek. Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése: a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak. Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük.
Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó.

Aki követ fejt, megsérülhet tőle; aki fát hasogat, vigyázzon magára. Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erőt kell kifejteni. A bölcsesség előnye a siker. Ha a kígyó mar, mielőtt elbűvölnék, akkor a bűvölőnek semmi haszna a művészetéből.
A bölcs szájából elhangzó szavak tetszést aratnak, de a balgát elnyelik az ajkai.
Szájának szavai dőreséggel kezdődnek, a beszédje vége meg végzetes őrültség. Szaporítja a szót a balga, de senki sem tudja, mi lesz. Ki is adná tudtára, hogy mi lesz utána?

A balgákat elfárasztja nagy erőlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba.
Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak! Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illő időben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára.
A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák, és ha nincs gondosság, beázik a háztető.
Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért! Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat.

Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod. Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sőt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra. Ha tele vannak esővel a felhők, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dől a fa, ott marad, ahová dől.
Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhőket lesi, nem arat.

Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít.

Már reggel vesd el vetőmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.

Az öregség.

Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot. Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság! Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von. Vesd ki a szívedből a haragot, és tartsd távol testedtől a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló.
Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők;
amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak;
amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér – az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok; mielőtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;
és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltető lehelet meg az Istenhez, aki adta. Hiábavalóság, csak hiábavalóság – mondja a prédikátor – minden hiábavalóság!

Befejezés.

A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott. A prédikátor igyekezett tetszetős szavakat találni, és az igazság szavait őszintén leírni.
A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja őket a pásztor.

Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.
Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.
Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

(9.) ISTEN MEGMENTI AZ IGAZAT

(A karvezetőnek, oboára és hárfára
– Dávid zsoltára.)

Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram,
hirdetem nagy tetteidet.

Ujjongok és benned van örömöm,
s magasztalom neved, ó Fölséges.

Mert ellenségeim meghátráltak,
elestek és eltűntek színed előtt.

Magadévá tetted igazságomat és ügyemet,
mint igazságos bíró ültél trónodra.

A népeket megfenyítetted,
a gonoszokat megsemmisítetted,
s örökre eltörölted a nevüket.

Eltűnt az ellenség, végleg megsemmisült,
feldúltad városait,
még emlékük sem maradt.
De lám,

az Úr mindörökké trónol,
bírói széke ítéletre készen áll.

Igazságosan ítéli meg a földkerekséget,
a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.

Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke,
a szükség napjaiban egyetlen mentsége.

Akik ismerik nevedet,
reménykednek benned,
Uram, soha nem hagyod el
a téged keresőket,

Dicsőítsétek az Urat, aki Sionban lakik,
hirdessétek nagy tetteit a népek között!

Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk,
nem feledkezett el a szegények sóhajáról.

Könyörülj rajtam, Uram,
lásd meg szorultságom,
a halál kapujából szabadíts ki engem!

Hadd hirdessem dicsőségedet
Sion leányának kapuiban,
és örüljek, hogy megsegítettél!

A népek a maguk ásta verembe estek,
s a hálóba, amelyet vetettek,
az ő lábuk botlott.

Az Úr hírt adott magáról az ítéleten,
s a gonoszt önkeze művével kötötte meg.

Tűnjenek el a holtak világába az álnokok,
s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!

De ő nem feledkezik meg soha
a szegényről,
s aki bajban is remél, nem csalódik soha.

Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát
az ember,
szólítsd ítéletre a népeket magad elé!

Uram, töltsd el őket rettegéssel,
tudják meg a népek,
hogy ők is csak emberek!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Atyánk, adj nekünk bölcsességet, hogy számot vessünk napjaink sorával, hogy megtudjunk, kik vagyunk… Tegnap a 8. zsoltárból megtudtuk, hogy számon tartasz minket, ma pedig szükségleteink és hiányaink hajtanak hozzád, hogy kérjük: emlékezz meg rólunk! Mert annyi a harc, annyi az akadály, annyi a küzdelem ezen a mai napon is. Küldd el szereteted Lelkét és légy velünk, különösen a nehéz helyzetekben. Bízunk benned, dicsőítünk és szeretünk téged. Fogadd el ezt az imát Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen!

Elmélkedés

Itt vagyunk Salamon történetének a végén az 1Királyok 11. fejezetéhez érve, és szomorúan látjuk, hogy Salamon jól kezdte, de rosszul végezte, bölcs volt az elején, de ostobává lett. Az elején viszonylag jónak tűnt, de nem jó emberként, nem jó királyként végezte. Sokszor említettük már bibliaolvasásunk során, hogy mi hozunk néha rossz döntéseket, de azok következményei aztán másokat sújtanak. A döntéseinknek következményei vannak, és azok nem mindig korlátozódnak csak ránk. Ahogy a szülők nevelik a gyermekeiket, hibákat követnek el, és ezek nyomai ott maradnak a gyermekeik életében. A keresztény szolgálatom minősége kihat azok életére, akiket szolgálok, és van, ami negatívan is hathat…

Láttuk Dávidot, aki hiányzott a gyermekei életéből, és nem tudta továbbadni a szentséget, az Istennel való kapcsolatát a gyerekeinek. Salamon pedig, aki annyira áldott volt, nem csak a bölcsessége miatt, hiszen gondoljunk bele: Isten közvetlenül beszélt hozzá. Az Úr felhívta a figyelmét arra, mennyire fontos, hogy hűséges maradjon, de ő ezt figyelmen kívül hagyta… Nem elég a bölcsesség, akaratra is szükség van a jó megtételéhez. Amikor a hitünk elgyengül, az általában nem azért van, mert valaki mond nekünk egy igazán jó érvet a hit értelmetlenségéről. Nem, legtöbbször egyszerűen csak odaadjuk a szívünket, a lényünk legmélyét valami másnak, ami nem az Úr. Ez történt Salamonnal is, a 700 feleségével és a 300 ágyasával. Biztosan azt mondta mindegyiknek, hogy szerette őket, mindet… Az, hogy ennyi feleséggel és ágyassal élt, biztosan nem volt az Úrtól való, de ráadásul úgy adta nekik a szívét, hogy közben megnyílt a hamis istenek imádására. Ez pedig a legeslegrombolóbb utat nyitotta meg Izrael előtt.

Láttuk, mennyi mindent épített, pompás templomot az Úrnak, láttuk kimondhatatlanul gazdag állatáldozatait, a rengeteg aranyat, amit felajánlott. De hogy jön akkor ide, hogy templomokat épített idegen isteneknek is a feleségei kedvéért? Olyan isteneknek, mint Moloch, aki gyermekáldozatot követelt. És ez is Salamon – a bölcs, a nagy építő –, aki részt vett ebben a kimondhatatlan gonoszságban. Nem azért, mert igaznak gondolta mindazt, ami ott folyik, hiszen bölcs volt, hanem mert átadta a szívét olyanoknak, akik félrevezették. Ezért fontos, amit Szent Pál mond, hogy „ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel” (vö. 2Kor 6,14), ne köss házasságot olyan személlyel, aki nem osztozik a hitedben teljes szívvel! Mert a „spirituális fizika” törvényei szerint inkább te fogsz leesni az ő szintjére, és nem te fogod „felhúzni” őt. Szóval, szenvedélyesen hívő társat válassz, ha nem akarod úgy végezni, mint Salamon: jó kezdet után katasztrofálisan.

Persze egy hívő és egy nem hívő házassága jól is elsülhet, ismerek én is ilyen párokat, de Salamon esetében nem ezt láttuk. Péter apostol ugyanakkor arra figyelmezteti a hívő asszonyokat, hogy életük példájával nyerjék meg nem hívő házastársukat Jézusnak (vö. 1Pt 3,1-2).

Két megjegyzés még a Prédikátor könyvéről. Először a 12. fejezet végét nézzük meg! Annyira költőien fogalmaz. Azt mondja: „Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem; mielőtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielőtt az eső után visszatérnek a felhők” (Préd 12,1-2). Igen, ez az öregedésről szól, amikor a szem kezd elhomályosulni. „Amikor megremegnek a ház őrzői, és megrokkannak az erős férfiak; amikor az őrlőlányok kevesen lévén már nem dolgoznak, és az ablakokban kinézők homályba borulnak; amikor bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton…” (Préd 12,3-5). Igen, szimbolikusan érthető. Őrlőlányok, azok a fogaink, kevesen lévén már keveset dolgoznak. Az ablakokban kinézők homályba borulnak, ezek a szemeink. Bezárják a külső kapukat, ezek a füleink. S aztán félünk a magaslatoktól, szédülünk. Igen, idősen már félünk az emelkedőktől, nem biztos, hogy fel tudunk gyalogolni. A szerző itt olyan dolgokat vesz számba, amikről nem is biztos, hogy gondoljuk, de már az elmúlás jelei. Ezeket mutatja meg, annyira szuggesztíven vezet be az elmúlás hangulatába. Olvassátok el újra ezt a részt!

Így jutunk el a végső üzenethez: „Minden hiábavalóság.” Vagyis: minden elmúlik. De miért olvassuk ezt, miért része a Szentírásnak? Nos, ez emlékeztet minket arra, hogy nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk. Nem mindig a legjobb, a legügyesebb győz, az élet nem mindig fair, nem mindig válik be az, ami nagy lehetőségnek tűnik. Ne bosszankodj emiatt: minden hiábavalóság, te csak tedd a jót és tarts ki benne! Ez a prédikátor üzenete. Nem azt akarja, hogy az emberek elveszítsék a reményt, hanem hogy megmaradjanak alázatosnak. Ez valami olyasmit jelent, hogy tudom élvezni, amit Isten ebben a pillanatban ad, de el is tudom engedni, ami múlékony. Így jutunk el a 12. fejezet legvégén a legfontosabb tanításhoz: „Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége. Mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz” (Préd 12,13-14).

Igen, lehet, hogy az élet néha értelmetlennek tűnik, de nem az. Lehet, hogy nem ismerem ennek a pillanatnak az értelmét, de ez a pillanat is egészen biztosan fontos valamiért. Ezért továbbra is megyünk előre.

És ha már az előrehaladásról beszélünk: holnap elérünk a következő, második messiási ellenőrzőpontunkhoz, ahol Márk evangéliumát fogjuk olvasni. Már nagyon várom a holnapot.

Éljetek ma is bölcsen — bölcsen, Istent félve, megtartva parancsolatait, és imádkozva egymásért. Kérlek, imádkozzatok egymásért! Én imádkozom értetek. Köszönöm, hogy értem is imádkoztok.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.