Hogyan hitelesít az egyház egy csodás gyógyulást?

Ahhoz, hogy csodásként ismerjenek el gyógyulásokat, és egy-egy szent közbenjárásának köszönhető isteni beavatkozásnak tulajdonítsák azokat, a megmagyarázhatatlan gyógyulásokat orvosi és spirituális megközelítés alapján is elválaszthatatlanul hitelesíteni kell. A csodás gyógyulás ugyanis több az orvosi gyógyulásnál.

A csodás gyógyulás Isten cselekedete. Mivel Isten mindenekelőtt a lelkek orvosa, Ő minden szinten gyógyít és különösen a vele való közösséget állítja helyre. Ennek a gyógyulásnak az a sajátossága, hogy a beteg különösképp is megtapasztalja. Tudja és érzi, hogy gyógyul: hiszen van egy «előtte» és «utána» tapasztalata.

Isten mindenekelőtt a lelkek orvosa

Isten nem elsősorban a beteg beleiben vagy tüdejében működik, Ő a lelkek orvosa, aki az emberek szívében él. Olykor a testben is megnyilvánul az isteni cselekvés, ami láthatóan fizikai változást, gyógyulást idéz elő: ekkor beszélhetünk végsősoron csodáról. A csodálatos gyógyulás, a test gyógyulása az ember legmélyéből ered, amelyet belső, lelki gyógyulás is kísér. A beteg érzi gyógyulását. Gyógyulásának pontos pillanatát pszichoszomatikus jelek («melegségérzés», reszketés vagy belső remegés vagy, forró fuvallat stb.) vagy spirituális jelek (béke, öröm, belső erő stb.) kísérik; biztos tudatában van gyógyulásának, hiszen rendelkezik „előtte” és „utána” tapasztalattal: meggyógyult, más emberré lett. Ez az egész ember gyógyulását is jelenti.

A lét minden szintjét érintő gyógyulás

Ez az isteni beavatkozás a létezés minden (fizikai, lelki és szellemi) szintjét érinti, tehát a gyógyulás valóban isteni módon történik, ami eltér az orvosi vagy egyszerűen pszichoszomatikus gyógyulástól. Ez a gyógyítás mindenekelőtt az Istennel való teljes közösséget állítja helyre. Ezért nagyon fontos az önmagammal és a saját történetemmel való megbékélés, ami üdvtörténeti dimenziót kap.

«Amikor Jézus megment, – írja Étienne Garin jezsuita atya, a francia Műszaki Egyetem egykori káplánja, lénye minden dimenziójában talpra állítja az embert: visszaadja az embernek valódi méltóságát az Atya szeretett gyermekeként, bármilyen állapotban is volt. […] Az a beteg, aki felismerte, hogy Krisztus barátként kezelte őt, olyan erőt fedez fel magában, ami megdöbbenti, és lehetővé teszi, hogy testének bármilyen fájdalmas állapotát is derűsen viselje. Miért is csodálkoznánk azon, ha ez a magatartás fizikai gyógyulásba megy át? Mi több, a hívő teljesen ráhagyatkozhat az Atyára, annak ellenére is, hogy a körülötte lévők tényszerűen és racionálisan elutasítják vagy vádolják. Miért is lepődnénk meg azon, ha ez a derű pszichés gyógyulássá változik, olyan képességgé lesz, amellyel el lehet fogadni az emberi kapcsolatok kemény valóságát?»

A gyógyulás valódisága

A tudomány és a hit között nincs ellentét: a csodák nem bűvészmutatványok, hanem valós tények, amelyeket anélkül láthatunk, hogy a tudomány jelenlegi álláspontja képes lenne megmagyarázni azokat. Az orvostudomány szerepe a gyógyulás valódiságának igazolása. «A bizonyítottan kóros állapotból a nyilvánvalóan egészséges állapotba» kell eljutni. Az orvosi személyzet feladata megállapítani ezt az állítólagos gyógyulást, figyelembe venni minden idevágó tényezőt, majd minden rendelkezésre álló eszközzel (gyógyulás előtti és utáni dokumentumok), alátámasztani, és végül szakértőkkel igazolni. Lourdes-ban például a Szűzanya közbenjárása általi gyógyulásokra a Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottság (CMIL) működik; Rómában pedig a Consulta Medica igazolja az Isten szolgálójának közbenjárása általi gyógyulásokat, a boldoggá vagy szentté avatás céljából.

A „bizonyos, végleges és orvosilag megmagyarázhatatlan” gyógyulásról való következtetés levonásához az elvégzett vizsgálatnak több alapvető feltételnek kell megfelelnie. A diagnózist és a betegség tényét előzetesen helyesen kell megállapítani, a betegség kimenetele rövid távon bizonyosan tudható vagy végzetes kell legyen, a gyógyulásnak a hirtelensége miatt meglepőnek kell lennie, és az előírt kezelést ne lehessen a gyógyulás okának, sőt még a gyógyulást megkönnyítő tényezőnek sem tekinteni.

Hét kritérium

A csoda nem valami lehetetlenség, ami megvalósul, nem egy kör, ami négyzetté lesz, hanem egy spirituális jelentéssel bíró, bámulatba ejtő esemény. Az Egyház feladata, hogy a gyógyulást értelmezze, és ezt hét, nagyon pontos és szigorú szempont, az úgynevezett, «Lambertini kritériumok» alapján teszi, amelyeket Prospero Lambertini bíboros, a későbbi XIV. Benedek pápa állapított meg 1734 és 1737 között.

A hét kritérium a következő: az első kritérium, hogy a betegség súlyos, kedvezőtlen prognózisú; a második, hogy az orvostudomány által ismert betegség legyen. A harmadik szempont, hogy szervi elváltozással járó betegség legyen, vagyis létezzenek objektív, biológiai, radiológiai kritériumok. Negyedszerre, ne történjen közben olyan kezelés, amely a gyógyulással kölcsönhatásba léphetne, végül, az ötödik, nagyon fontos kritérium a gyógyulás időtartama: a gyógyulás hirtelen, rögtön történjen, mondhatni azonnal, lábadozás nélkül.

A gyógyulás után még van további két kritérium: fontos, hogy ne csupán a tünetek fejlődjenek vissza, hanem helyreálljon az összes létfontosságú funkció működése, végezetül pedig ne csak arról legyen szó, hogy az illető ideiglenesen jobban van, hanem valódi gyógyulásról, egy tartós és végleges állapotról.

A hit kontextusa

Lényeges, hogy figyelembe vegyük a hit alapvető környezetét. «Sok gyógyulás olyan valóságot jelent, amelyet csak a hit fényénél lehet megmagyarázni. A tudományos vizsgálat ezt a priori nem tagadhatja, és tiszteletben kell tartania a maga helyén» – mondta Szent II. János Pál 1988.november 18-án a Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottság tagjainak. Ezért alapvető, hogy meghallgassuk a meggyógyult embert. Ő mondja majd el, hogy úgy érzi-e, hogy például a Lourdes-i Szűzanya közbenjárásával gyógyult meg, egy Lourdes-i gyógyulás esetében, vagy ennek vagy annak a Tiszteletre Méltónak a közbenjárásának köszönhetően, egy boldoggá vagy szentté avatási eljárás esetében. Figyelembe fogjuk venni tapasztalatait, életútját, a benne lévő kegyelem működését.

A tudomány embereinek igénybevétele

Az Egyházban történő rendkívüli jelenségek (misztikus megnyilvánulások, jelenések, csodák, stb.), a Láthatatlan megnyilvánulásai megkövetelik a Magisztérium megfontolását. Ami a gyógyulásokat illeti, ahhoz, hogy a Tanítóhivatal megalapozott döntést hozzon ezen a nagyon sajátos és egyre inkább specializálódó területen, szükség van a szakterületen jártas orvosokra.  Különösen is meg kell tudniuk különböztetni azt, amit „spontán javulásoknak” nevezünk, és ami ma egyre ismertebb jelenség: ezek az orvostudomány által ugyanúgy megmagyarázhatatlanok, viszont kizárólag fizikaiak, és a betegnek nincs is igazán tudomása róluk, nincs „jelentésük”, jelentés nélküliek. Ezzel szemben a csodálatos gyógyulások nagyon is «jelentéshordozók”, hiszen olyan jelek, amelyeket Isten ingyen oszt szeretetében, hogy meghívjon bennünket.

Nem lehet tehát az az álláspontunk, hogy a «megmagyarázhatatlan» gyógyulásokat mindig csodának nyilvánítsuk. Lourdes-ban csak 70 elismert csodát tartanak nyilván, míg az orvosi testület több mint 3000 objektíven megmagyarázhatatlan gyógyulást állapított meg. «A megmagyarázhatatlan gyógyulások nem feltétlenül számítanak csodának a keresztény hit számára –  mondja André Duplex püspök, a Toulouse-i Katolikus Intézet professzora, – ugyanakkor csoda lehet az orvosilag megmagyarázható gyógyulás is.»

Két részből álló vizsgálat

Amint megállapítják a gyógyulást, két kérdést kell prioritásként megválaszolni a továbblépés megfontolása érdekében. Először is: vonatkoznak-e az orvostudomány és a betegség alakulásának szokásos törvényei erre a gyógyulásra vagy sem? Vagy valójában kezdettől fogva beléjük ütközik a gyógyulás, mert teljesen ellentétes a prognózis előrejelzéseivel, netán rendkívüli és előre nem látható módon alakul, különösen mert szinte azonnal végbemegy, vagy azért, mert az életfunkciók visszatérése nem felel meg az anatómiai elváltozásoknak? Másodszor, ez a gyógyulás arra készteti-e a meggyógyult személyt és a tanúkat, hogy keressék és ismerjék fel az esemény spirituális jelentőségét; pontosabban, meghívja-e őket arra, hogy higgyenek Isten különleges közbenjárásában?

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia