134. nap: A bűn romboló hatásai

Korszak: Királyok kora

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Tisztelünk és dicsérünk téged, mert te méltó vagy a dicséretre. Dicsőítünk, áldunk, imádunk és hálát adunk ezért a napért. Ahogy követjük Dávid történetét, kérünk, segíts nekünk, hogy felismerjük a bűnt a szívünkben és el tudjuk ítélni azt! Segíts, hogy meglássuk a szívünkben a meghívást az ártatlanságra, az alázatra, az életszentségre! Istenünk, arra hívtál, hogy megerősödjünk, hogy bátorságot kapjunk és hogy nyitottak legyünk a kritikára. Uram, segíts, hogy megértsük azokat a hangokat, amiket hallunk, amikre figyelnünk kell! Jézus nevében kérünk, add, hogy minden hangra figyeljünk, de a te hangod legyen számunkra a leghangosabb, a legtisztább – hiszen a te hangod hatol közvetlen a szívünkbe. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ahogy nemrég említettem, Sámuel második könyvét úgy tekintjük, hogy hitelesen mutatja be számunkra az események időrendjét. Itt látjuk Dávidot, aki menekül Absalom elől, de a Krónikák első könyvében már későbbi eseményekről értesülünk. A Krónikák első könyve 21. fejezetéhez érve mindent átugrottunk, amit most olvasunk Sámuel második könyvében. Itt nincs szó Dávid bűnéről, a hettita Uriás megöletéséről, nem említi a gyerekei születését, sem azt, hogy az egyik gyermeke a fél nemzetet polgárháborúba vezeti Dávid ellen. Absalom, aki Dávid ellen lázad, nem is szerepel a Krónikák könyvében. Ez nem azért van, mert a Krónikák rejtegetni akarja Dávid bűnét, sebzettségét vagy a gyengeségeit, hanem azért, mert itt egy másik nézőpontból meséli el a történetet. Itt a Messiás eljövetelének előkészületei domborodnak ki, aki Dávid leszármazottja lesz.

Menjünk vissza 2Sámuel 16-hoz. Mit látunk itt? Embereket és csalódásokat. Mifibosetről, Jonatán fiáról már hallottunk. Majd jön Ciba, Mifiboset szolgája és azt mondja Dávidnak, hogy Mifiboset Jeruzsálemben maradt és várja Absalomot, mert jót remél ettől a zavaros helyzettől. Tehát Ciba azzal vádolja Mifibosetet, hogy elárulta Dávidot, noha a király jót tett ezzel az emberrel, Jonatán fiával. Majd látjuk a 19. fejezetben, hogy ez nem igaz, a vád hamis volt, tehát Ciba hazudott. Dávid pedig hitt neki. Csak ne felejtsük el, emlékezzünk erre, ha majd oda jutunk.

Majd következik a durva rész Simivel, aki Saul házából származik és megátkozza a menekülő Dávidot. Emlékeztek, ugye: azt olvastuk, hogy folyamatosan átkozza Dávidot és a tisztjeit is. Simi átkozza, köveket dobál és port szór rájuk. Dávid jobb keze, Abisáj azt mondja, „hadd menjek oda és vágjam le Simi fejét!”. De a király válasza megmutatja, hogy mennyire alázatos is Dávid. Azt mondja: „Mi lehet annál rosszabb, mint hogy a saját fiam akar megöli engem? Itt van ez a Simi, aki átkoz, de ott a fiam, aki viszont meg akar ölni. Semmire sem vagyok már büszke, nekem már nincs jogom dönteni semmi fölött.” Sőt, azt mondja: „Lehet, hogy Isten mondta Siminek, hogy átkozzon meg. Lehet, hogy olyan életet éltem, hogy rászolgáltam az átkokra és nem vagyok elég ártatlan ahhoz, hogy azt mondjam: Siminek nincs igaza.”

Ez egy nagyszerű meghívás mindannyiunknak a bűnbánatra. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy átkoznak minket, hogy kritizálnak minket vagy valami negatívat mondanak rólunk, akkor rájössz – akár igaz, akár nem –, hogy nagyon felszínesen ítélnek. Azt mondhatnánk: amiért kritizálsz vagy amiért átkozol engem, annak a felét sem érted. Ha ismernéd a szívem állapotát, ha tudnád, mennyit harcolok néha az Úrral, akkor rájönnél, hogy ez a kritizálás vagy bántás már nem ront a helyzetemen. Dávid mondja, hogy a fia meg akarja ölni, de nem csak ez a gond. Emlékezzünk vissza a bűnére, és hogy megjövendölték neki, hogy nagy megaláztatásban lesz része, minden ember szeme láttára. Emlékszünk Natánael figyelmeztetésére: „Te sötétben tetted a bűnt, de valami szörnyű dolog fog nappal történni.” És most ez a borzasztó dolog Achitofel tanácsára történik. Ő Absalom tanácsosa, akit Dávid nagy tiszteletben tartott, és most Absalom is nagy tiszteletben tart. Szóval Jeruzsálembe bevonulva Absalom megkérdezi Achitofelt, mit tegyen. Erre Achitofel azt mondja, hogy menj be atyád ágyasaihoz és lépj velük intim kapcsolatba, úgy, hogy minden ember lássa. Ez meg is történt egy sátorban, amit a palota tetőteraszán állítottak fel. Mindenki látta, hogy Absalom bemegy apja mellékfeleségeihez. Tehát ez nem titokban történt. Absalom módszere ez volt, hogy apja helyébe lépve megerősítse a hatalmát, hogy szégyenbe hozza apját az emberek szeme láttára. Ez volt a terve.

Ennél a résznél eszünkbe juthat a keresztre feszítés. Amikor keresztre feszítenek valakit, akkor megölik – de nem csak erről van szó. Ez egy nyilvános dolog, példastatuálás és közszemlére tétel. Ilyen módon megölni valakit, ez óriási szégyen és nagyon megalázó. Látjuk Absalomot, aki el akarja venni a hatalmat Dávidtól, úgy, hogy közben megalázza őt. Megint itt vagyunk, a háború borzalmainál, a bűn borzalmainál, az erőszak borzalmainál. Gondoljunk csak azokra az emberekre, akik ilyen helyzetekbe kerülnek.

Csak egy megjegyzés a Krónikák első könyvéhez. Ebben a részben eljutunk oda, amit Sámuel második könyvében már hallottunk. Dávid népszámlálást akar tartani Izrael népe felett. Joáb, a fővezére azt mondja, hogy ez nem jó ötlet, de Dávid ragaszkodik hozzá. Miért is rossz az, hogy Dávid meg akarja számolni a népet? Emlékezzünk vissza a Számok könyvére, amiben az a sok számlálás van. Az elején és a végén is népszámlálást látunk – de akkor mi a különbség? Van különbség.

A Számok könyvének az elején azoknak az embereknek a száma szerepel, akiket Isten megmentett. A Számok könyve végén pedig, akiket Isten megtartott a pusztai vándorlás során.  Tehát a Számok elején az a sok ember jelenik meg, akiket Isten kimentett Egyiptomból, a végén pedig azok, akiket a pusztából menekített meg. És mit mond Dávid az 1Krónikák 21-ben, majd később Sámuel második könyvében? „Kik az én embereim?” Tehát ők már nem Isten népe, hanem az ő saját népe. Ő, Dávid birtokolja őket. Ahelyett, hogy azt mondaná, hogy ez itt Isten népe, Istené, aki nagyot tett velünk. Dávid saját keze alá hajtja Isten népét, ami nagyon helytelen dolog. Vállalhat felelősséget Isten népéért, gondoskodhat Isten népéről. De amikor népszámlálást tart ezzel a szemlélettel, akkor Isten szemében rossz dolgot művel, mert magát emeli fel, nem pedig Istent. Remélem érthető, hogy Dávidnak miért rossz a motivációja. Sámuel második könyvében még fogunk erről beszélni, de most itt vagyunk ebben a polgárháborúban és holnap haladunk tovább Sámuel második könyvének a 17. és a Krónikák 22. fejezetével.

Ma itt van nekünk a megalázott és megszégyenített Dávid. Absalom pedig megmutatja, milyen pusztító tud lenni a bűn, a háború, ahogy felhasználja és bántalmazza Dávid mellékfeleségeit. Látjuk, hogy a bűn mennyire el tud burjánzani a világban, amikor nem kérdezzük meg Istent, hogy „mi legyen a következő lépés”. Vagy amikor azt mondjuk, hogy én ezt akarom, és nem érdekel, Isten mit akar.

Ez mindannyiunkban benne van, mindannyiunk szívében jelen van. Csak imára van szükségünk. Isten kegyelmére van szükségünk, hogy azt mondhassuk, „igen, ez én vagyok, ez vagyok én, aki nélküled semmit sem tehet. Úgyhogy, segíts Istenem, hogy a jóság közvetítője legyek, hogy teljesen hozzád tartozzam!”.

Ezért imádkozom értetek. Kérlek ti is imádkozzatok értem, hogy én is hűséges maradjak minden döntésemben és cselekedetemben Istenhez. Imádkozzunk egymásért!rt bocsánatot, de mi nem hallottuk vagy nem bocsátottunk meg… Itt a lehetőség, hogy most megtegyük ezt a lépést. Akár bocsánatot kérni, akár megbocsátani. Akár felajánlani a kiengesztelődést, akár elfogadni a kiengesztelődést. Mert tudjuk, hogy minden rossz a tétlenséggel kezdődik. Minden azzal kezdődik, hogy nem emeljük fel a fejünket és nem cselekszünk igazságosan. Nem tesszük meg a jót, ahogy ez Dávid családjában is történt. 

Segítségre van szükségünk, hogy képesek legyünk cselekedni a saját életünkben, a családunkban, a közösségi társainkkal kapcsolatban vagy a szomszédunk felé…

Imádkozunk egymásért. Szépen haladunk a bibliai utazásunkban és az egymásért való imádságban is. Tartsunk ki imában egymásért! Imádkozom én is érted. Kérlek, imádkozz te is értem! Köszönöm.