BIY HU cover 134. nap

134. nap: A bűn romboló hatásai

Dávid és Ciba.

Alighogy túljutott Dávid a hegytetőn, ott jött vele szemben Ciba, Mifiboset szolgája, két fölnyergelt szamárral. Kétszáz kenyeret, száz mazsolás kalácsot, száz fügés kalácsot és egy tömlő bort hoztak. A király megkérdezte Cibától: „Mit akarsz ezzel?” Ciba ezt válaszolta: „A szamarak a király családja számára, hogy felüljenek rájuk, a kenyér és a gyümölcs eledelül a legényeknek, a bor meg azoknak inni, akik ellankadnak a pusztában.” A király tovább kérdezősködött: „De hát hol van urad fia?” Ciba így felelt a királynak: „Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát.” Erre a király azt mondta Cibának: „Minden, ami a Mifiboseté, legyen a tied!” Ciba így felelt: „Leborulok előtted. Légy továbbra is kegyes hozzám, uram és királyom!”

Simi elátkozza Dávidot.

Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségből, amelyből Saul családja is származott. Siminek hívták, és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, sőt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testőrök jobbról és balról közrefogták a királyt. Így hangzottak Simi átkai: „Ki innét, ki, te vérengző, elvetemült ember! Most rád hárította az Úr Saul egész házának vérét, akitől elvetted a királyságot, és fiadnak, Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért olyan vérengző vagy.” Ceruja fia, Abisáj megkérdezte a királytól: „Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? Engedd meg, hogy odamenjek és fejét vegyem!” De a király így válaszolt: „Mit akartok tőlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék. Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?” Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: „Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki. Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban, és jót ad a helyett az átok helyett, amely ma ér.” Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta, és port szórt feléje. A király és az egész nép, amely vele tartott, kimerülten érkezett Ájefimba, de ott végre lélegzethez jutott.

Husai Absalomnál.

Közben Absalom Izrael férfiaival Jeruzsálembe érkezett. Achitofel is vele volt. Amikor Dávid barátja, az archita Husai Absalomhoz ért, felkiáltott: „Éljen a király! Éljen a király!” Absalom megkérdezte tőle: „Ez a barátod iránti szeretet? Miért nem mentél el a barátoddal?” Husai így válaszolt Absalomnak: „Nem! Akit az Úr, ez a nép itt és Izrael fiai választottak, azzal kívánok tartani és élni. S másodszor: Kinek szolgáljak, ha nem a fiának? Amint atyádat szolgáltam, neked is szolgálatodra leszek.”

Absalom és Dávid mellékfeleségei.

Absalom Achitofelhez, fordult: „Adj tanácsot, mit tegyünk?” Achitofel azt mondta Absalomnak: „Menj be atyád ágyasaihoz, akiket itt hagyott, hogy őrizzék a palotát. Ha aztán egész Izrael meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad atyád előtt, azok, akik hozzád csatlakoztak, mind bátorságot merítenek.” Így hát fölvertek Absalomnak a tetőn egy sátort, és Absalom egész Izrael szeme láttára bement atyja ágyasaihoz. Achitofelnek a tanácsa ugyanis, amelyet azokban a napokban adott, annyit jelentett, mintha valaki az Istentől kapott volna intést. Ilyen sokat számított Achitofel tanácsa mind Dávidnak, mind Absalomnak.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

III. A TEMPLOMÉPÍTÉS ELŐZMÉNYEI
A népszámlálás.

A sátán Izrael ellen fordult, és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt. Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: „Menjetek, és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát.” De Joáb ellene vetette: „Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?” De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe. Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt. Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.

A pestis és a megbocsátás.

Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt. Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: „Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el.” Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez: „Menj, és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.” Gád elment Dávidhoz, s így szólt: „Ezt üzeni az Úr: Válassz, hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött.” Dávid így felelt Gádnak: „Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni.” Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből. Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást, és rászólt a pusztító angyalra: „Elég, vond vissza a kezed!”

Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérűje mellett állt. Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklőruhába öltözött vének arcra borultak, Dávid pedig így beszélt Istenhez: „Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek ők, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd.”

Az oltár felállítása.

Az Úr angyala azt mondta Gádnak: „Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérűjénél emeljen oltárt az Úrnak.” Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment. Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva, amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérűt, és arccal a földre borult Dávid előtt. Dávid így szólt Ornanhoz: „Engedd át nekem a szérűd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a népről a csapás.” Ornan így válaszolt Dávidnak: „Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égőáldozatnak, a cséplőszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok.” Dávid így válaszolt Ornannak: „Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül.” Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz aranysékelt.

Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égő- és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s ő válaszolt: tűz szállt le az égből az égőáldozat oltárára. Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe. Attól az időtől fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérűjén felel neki, ott mutatott be áldozatot. Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égőáldozat oltára abban az időben Gibeon magaslatán állt. Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

ISTEN HÁZÁBAN

(Dávid zsoltára.)
Ki időzhet sátradban, Uram,
ki lakhat szent hegyeden?

Aki bűn nélkül él, a jót teszi,
szívében az igazságot forgatja,

és a nyelve nem szór rágalmakat.
Aki barátjának nem okoz szenvedést,
embertársát nem gyalázza,

a gonoszt nem veszi sokba,
azt tiszteli, ki az Urat féli.
Aki nem szegi esküjét,
még ha veszt is rajta,

pénzét nem adja uzsorakamatra,
s nem hagyja magát
ártatlanok kárára megvesztegetni.
Aki így cselekszik, soha meg nem rendül.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Tisztelünk és dicsérünk téged, mert te méltó vagy a dicséretre. Dicsőítünk, áldunk, imádunk és hálát adunk ezért a napért. Ahogy követjük Dávid történetét, kérünk, segíts nekünk, hogy felismerjük a bűnt a szívünkben és el tudjuk ítélni azt! Segíts, hogy meglássuk a szívünkben a meghívást az ártatlanságra, az alázatra, az életszentségre! Istenünk, arra hívtál, hogy megerősödjünk, hogy bátorságot kapjunk és hogy nyitottak legyünk a kritikára. Uram, segíts, hogy megértsük azokat a hangokat, amiket hallunk, amikre figyelnünk kell! Jézus nevében kérünk, add, hogy minden hangra figyeljünk, de a te hangod legyen számunkra a leghangosabb, a legtisztább – hiszen a te hangod hatol közvetlen a szívünkbe. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ahogy nemrég említettem, Sámuel második könyvét úgy tekintjük, hogy hitelesen mutatja be számunkra az események időrendjét. Itt látjuk Dávidot, aki menekül Absalom elől, de a Krónikák első könyvében már későbbi eseményekről értesülünk. A Krónikák első könyve 21. fejezetéhez érve mindent átugrottunk, amit most olvasunk Sámuel második könyvében. Itt nincs szó Dávid bűnéről, a hettita Uriás megöletéséről, nem említi a gyerekei születését, sem azt, hogy az egyik gyermeke a fél nemzetet polgárháborúba vezeti Dávid ellen. Absalom, aki Dávid ellen lázad, nem is szerepel a Krónikák könyvében. Ez nem azért van, mert a Krónikák rejtegetni akarja Dávid bűnét, sebzettségét vagy a gyengeségeit, hanem azért, mert itt egy másik nézőpontból meséli el a történetet. Itt a Messiás eljövetelének előkészületei domborodnak ki, aki Dávid leszármazottja lesz.

Menjünk vissza 2Sámuel 16-hoz. Mit látunk itt? Embereket és csalódásokat. Mifibosetről, Jonatán fiáról már hallottunk. Majd jön Ciba, Mifiboset szolgája és azt mondja Dávidnak, hogy Mifiboset Jeruzsálemben maradt és várja Absalomot, mert jót remél ettől a zavaros helyzettől. Tehát Ciba azzal vádolja Mifibosetet, hogy elárulta Dávidot, noha a király jót tett ezzel az emberrel, Jonatán fiával. Majd látjuk a 19. fejezetben, hogy ez nem igaz, a vád hamis volt, tehát Ciba hazudott. Dávid pedig hitt neki. Csak ne felejtsük el, emlékezzünk erre, ha majd oda jutunk.

Majd következik a durva rész Simivel, aki Saul házából származik és megátkozza a menekülő Dávidot. Emlékeztek, ugye: azt olvastuk, hogy folyamatosan átkozza Dávidot és a tisztjeit is. Simi átkozza, köveket dobál és port szór rájuk. Dávid jobb keze, Abisáj azt mondja, „hadd menjek oda és vágjam le Simi fejét!”. De a király válasza megmutatja, hogy mennyire alázatos is Dávid. Azt mondja: „Mi lehet annál rosszabb, mint hogy a saját fiam akar megöli engem? Itt van ez a Simi, aki átkoz, de ott a fiam, aki viszont meg akar ölni. Semmire sem vagyok már büszke, nekem már nincs jogom dönteni semmi fölött.” Sőt, azt mondja: „Lehet, hogy Isten mondta Siminek, hogy átkozzon meg. Lehet, hogy olyan életet éltem, hogy rászolgáltam az átkokra és nem vagyok elég ártatlan ahhoz, hogy azt mondjam: Siminek nincs igaza.”

Ez egy nagyszerű meghívás mindannyiunknak a bűnbánatra. Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy átkoznak minket, hogy kritizálnak minket vagy valami negatívat mondanak rólunk, akkor rájössz – akár igaz, akár nem –, hogy nagyon felszínesen ítélnek. Azt mondhatnánk: amiért kritizálsz vagy amiért átkozol engem, annak a felét sem érted. Ha ismernéd a szívem állapotát, ha tudnád, mennyit harcolok néha az Úrral, akkor rájönnél, hogy ez a kritizálás vagy bántás már nem ront a helyzetemen. Dávid mondja, hogy a fia meg akarja ölni, de nem csak ez a gond. Emlékezzünk vissza a bűnére, és hogy megjövendölték neki, hogy nagy megaláztatásban lesz része, minden ember szeme láttára. Emlékszünk Natánael figyelmeztetésére: „Te sötétben tetted a bűnt, de valami szörnyű dolog fog nappal történni.” És most ez a borzasztó dolog Achitofel tanácsára történik. Ő Absalom tanácsosa, akit Dávid nagy tiszteletben tartott, és most Absalom is nagy tiszteletben tart. Szóval Jeruzsálembe bevonulva Absalom megkérdezi Achitofelt, mit tegyen. Erre Achitofel azt mondja, hogy menj be atyád ágyasaihoz és lépj velük intim kapcsolatba, úgy, hogy minden ember lássa. Ez meg is történt egy sátorban, amit a palota tetőteraszán állítottak fel. Mindenki látta, hogy Absalom bemegy apja mellékfeleségeihez. Tehát ez nem titokban történt. Absalom módszere ez volt, hogy apja helyébe lépve megerősítse a hatalmát, hogy szégyenbe hozza apját az emberek szeme láttára. Ez volt a terve.

Ennél a résznél eszünkbe juthat a keresztre feszítés. Amikor keresztre feszítenek valakit, akkor megölik – de nem csak erről van szó. Ez egy nyilvános dolog, példastatuálás és közszemlére tétel. Ilyen módon megölni valakit, ez óriási szégyen és nagyon megalázó. Látjuk Absalomot, aki el akarja venni a hatalmat Dávidtól, úgy, hogy közben megalázza őt. Megint itt vagyunk, a háború borzalmainál, a bűn borzalmainál, az erőszak borzalmainál. Gondoljunk csak azokra az emberekre, akik ilyen helyzetekbe kerülnek.

Csak egy megjegyzés a Krónikák első könyvéhez. Ebben a részben eljutunk oda, amit Sámuel második könyvében már hallottunk. Dávid népszámlálást akar tartani Izrael népe felett. Joáb, a fővezére azt mondja, hogy ez nem jó ötlet, de Dávid ragaszkodik hozzá. Miért is rossz az, hogy Dávid meg akarja számolni a népet? Emlékezzünk vissza a Számok könyvére, amiben az a sok számlálás van. Az elején és a végén is népszámlálást látunk – de akkor mi a különbség? Van különbség.

A Számok könyvének az elején azoknak az embereknek a száma szerepel, akiket Isten megmentett. A Számok könyve végén pedig, akiket Isten megtartott a pusztai vándorlás során.  Tehát a Számok elején az a sok ember jelenik meg, akiket Isten kimentett Egyiptomból, a végén pedig azok, akiket a pusztából menekített meg. És mit mond Dávid az 1Krónikák 21-ben, majd később Sámuel második könyvében? „Kik az én embereim?” Tehát ők már nem Isten népe, hanem az ő saját népe. Ő, Dávid birtokolja őket. Ahelyett, hogy azt mondaná, hogy ez itt Isten népe, Istené, aki nagyot tett velünk. Dávid saját keze alá hajtja Isten népét, ami nagyon helytelen dolog. Vállalhat felelősséget Isten népéért, gondoskodhat Isten népéről. De amikor népszámlálást tart ezzel a szemlélettel, akkor Isten szemében rossz dolgot művel, mert magát emeli fel, nem pedig Istent. Remélem érthető, hogy Dávidnak miért rossz a motivációja. Sámuel második könyvében még fogunk erről beszélni, de most itt vagyunk ebben a polgárháborúban és holnap haladunk tovább Sámuel második könyvének a 17. és a Krónikák 22. fejezetével.

Ma itt van nekünk a megalázott és megszégyenített Dávid. Absalom pedig megmutatja, milyen pusztító tud lenni a bűn, a háború, ahogy felhasználja és bántalmazza Dávid mellékfeleségeit. Látjuk, hogy a bűn mennyire el tud burjánzani a világban, amikor nem kérdezzük meg Istent, hogy „mi legyen a következő lépés”. Vagy amikor azt mondjuk, hogy én ezt akarom, és nem érdekel, Isten mit akar.

Ez mindannyiunkban benne van, mindannyiunk szívében jelen van. Csak imára van szükségünk. Isten kegyelmére van szükségünk, hogy azt mondhassuk, „igen, ez én vagyok, ez vagyok én, aki nélküled semmit sem tehet. Úgyhogy, segíts Istenem, hogy a jóság közvetítője legyek, hogy teljesen hozzád tartozzam!”.

Ezért imádkozom értetek. Kérlek ti is imádkozzatok értem, hogy én is hűséges maradjak minden döntésemben és cselekedetemben Istenhez. Imádkozzunk egymásért!rt bocsánatot, de mi nem hallottuk vagy nem bocsátottunk meg… Itt a lehetőség, hogy most megtegyük ezt a lépést. Akár bocsánatot kérni, akár megbocsátani. Akár felajánlani a kiengesztelődést, akár elfogadni a kiengesztelődést. Mert tudjuk, hogy minden rossz a tétlenséggel kezdődik. Minden azzal kezdődik, hogy nem emeljük fel a fejünket és nem cselekszünk igazságosan. Nem tesszük meg a jót, ahogy ez Dávid családjában is történt. 

Segítségre van szükségünk, hogy képesek legyünk cselekedni a saját életünkben, a családunkban, a közösségi társainkkal kapcsolatban vagy a szomszédunk felé…

Imádkozunk egymásért. Szépen haladunk a bibliai utazásunkban és az egymásért való imádságban is. Tartsunk ki imában egymásért! Imádkozom én is érted. Kérlek, imádkozz te is értem! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.