Házasságvédelmi útmutató katolikusoknak – Székely János püspök ajánlásával

A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset korunkban veszély fenyegeti. Dale O’Leary nagyszerű könyve részletesen kimutatja a házasság és a család értékeit lerombolni kívánó erők érvelésének tudománytalanságát, valótlanságát és a küzdelem óriási tétjét – írja Székely János püspök a könyv ajánlójában.

A továbbiakban Székely János püspök ajánlását olvashatják.

A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset fenyegeti veszély korunkban. A Meleg Szervezetek Nemzeti Szövetsége az Egyesült Államokban 1972-ben a következő célokat tűzte ki maga elé:

• minden állami iskolában olyan kötelező felvilágosító órák bevezetése, ahol a gyermekeket arra tanítják, hogy az azonosneműek közötti szexuális kapcsolat teljesen egészséges és normális, egyenértékű a férfi és a nő közöttivel;
• elérni, hogy minden önkéntes szexuális cselekedet legális legyen (így pl. a pornográfia, a prostitúció, a nyilvános helyen történő szexuális aktus, vérfertőzés stb.);
• elérni, hogy a beleegyezési korhatárt csökkentsék (pedofília engedélyezése);
• elérni, hogy házasságnak tekintsenek, és a házassággal járó jogi kedvezményekben részesítsenek minden élettársi kapcsolatot a partnerek nemére és számára való tekintet nélkül.

Dale O’Leary nagyszerű könyve részletesen kimutatja a házasság és a család értékeit lerombolni kívánó erők érvelésének tudománytalanságát, valótlanságát és a küzdelem óriási tétjét.

Leírja, hogy az LMBTQ szervezetek hamar rájöttek, hogy a homoszexualitás képi megjelenítését kerülniük kell a küzdelmük során, mert ez az emberek nagy részében egészséges ellenérzést váltana ki. Ehelyett tudománytalan féligazságok terjesztése által igyekeztek hatni a társadalomra. A könyv részletesen ismerteti a sokat hangoztatott féligazságokat, és sorra megcáfolja azokat.

Az LMBTQ szervezetek azt állítják, hogy a népesség kb. 10%-a nem heteroszexuális irányultságú. A valóság az, hogy kb. 2% mondható ilyennek.

Azt állatják, hogy az azonosneműek iránti vonzalom genetikus, veleszületett, megváltoztathatatlan. A valóság az, hogy az azonosneműek iránti vonzalom nem genetikusan determinált. Egypetéjű ikrek esetében, ahol az egyik iker nem heteroszexuális, ott az ikerpárjaiknak csak a 11%-a volt szintén ilyen irányultságú (Michael Bailey kutatása). Az azonosneműek iránti vonzalom kialakulásában az esetleges genetikai hajlam (nem determináltság) mellett nagyon jelentős szerepet játszik – sok más tényező mellett – a szimpatikus és közeli apa hiánya és a gyermekkori szexuális zaklatás. A homoszexuális férfiak kb. 40%-át érte gyermekkorában szexuális zaklatás, a leszbikus nők kb. 37%-át zaklatták, 32%-át megerőszakolták fiatal korukban. Az azonosneműek iránt vonzódó személyek közül sokan kérnek pszichológusi segítséget, sokan szeretnének szabadulni ebből az állapotból. Az ilyen reparatív terápiával kezelt személyek kb. 25-30%-ánál valóban teljes mértékben sikerül a heteroszexuális személlyé való alakulás, és egy második kb. 30%-nál is nagyon jelentős javulás áll be az illető lelkiállapotában és életvezetésében.

Az LMBTQ aktivisták azt állítják, hogy az azonosneműekkel folytatott szexuális kapcsolat nem pszichikai rendellenesség, teljesen egészséges és normális. A valóság az (több száz kutatás szól erről), hogy az LMBTQ személyek esetében az öngyilkosság, a súlyos depresszió, a kábítószer használat, az egyéb függőségek aránya sokkal magasabb, mint a heteroszexuális kapcsolatban élők esetében. Erre az LMBTQ szervezetek azt válaszolják, hogy a társadalom kirekesztő magatartása miatt jelennek meg ezek a pszichikai zavarok. A valóság azonban az, hogy a végletekig toleráns országokban (pl. Hollandia) éppúgy megjelennek ezek a zavarok, mint a kevésbé toleráns társadalmakban.

Az LMBTQ szervezetek azt állítják, hogy a nemi úton terjedő betegségek megelőzhetők lennének az óvszer használatával, ezért nagyon fontos ennek a propagálása. A valóság az, hogy az Egyesült Államokban, ahol az óvszer használatának óriási a propagandája és az állami támogatása, a homoszexuális férfiak 7-10 %-a HIV fertőzött (a 15-22 éves kor közöttiek 7%-a, azután pedig az arány egyre nő).

Azt állítják, hogy a vallások az intolerancia és a gyűlöletkeltés egyik legfőbb forrásai. A valóság azonban az, hogy a homoszexuálisok ellen elkövetett erőszakos cselekmények végrehajtói szinte soha nem vallásos emberek, az LMBTQ személyek a leggyakrabban LMBTQ személyektől szenvednek el erőszakot.

Azt állítják, hogy az árva gyermeknek jó, ha azonosnemű szülők nevelik. A valóság az, hogy az ilyen gyermekek igen hamar kérdezgetni kezdik, hogy nekik miért nincs apukájuk, vagy anyukájuk, kifejezik, hogy szeretnének. A közvéleményt esetleg át lehet formálni évtizedek szívós munkájával, hogy tekintsék teljesen természetesnek, ha két azonosnemű ’szülő’ nevel egy gyermeket. A gyermekek szívét nem lehet egykönnyen átalakítani, ők vágynak édesapára és édesanyára is. Ahogyan a könyv nagyszerűen hangsúlyozza: senkinek sincs ’joga’ gyermekre, viszont a gyermeknek joga van apára és anyára. A gyermek számára a társadalom köteles a lehető legjobbat megadni. Ha örökbefogadó vagy nevelő szülőkhöz kerül, akkor is egy apát és egy anyát. Az azonosnemű szülők által nevelt gyermekek (különösen a leszbikus pár által nevelt fiúk) esetében pedig – ahogyan ezt sok tanulmány egyértelműen kimutatja – hatványozottan jelenik meg a homoszexuális hajlam.

A felvilágosító órák hatása a gyermekekre óriási. Igen hamar elkezdik kérdezgetni, hogy ha ilyen sokféle nemi identitás van, akkor én milyen vagyok, milyen nemi identitást válasszak? Úgy érzik, kellene tenniük egy-két próbát – az órák felbátorítják őket erre a kísérletezésre – és tesznek is kísérleteket többfajta irányban. A felvilágosító órákon csakis az LMBTQ mítoszokat szabad tanítani, más véleményt szigorúan tilos. Az órák hatására sok gyermek hamar kimondja, hogy ő valószínűleg azonos neműek iránt vonzódik. Ettől kezdve a többiek így kezelik, ez pedig sokszor vezet öngyilkossági kísérletekhez, depresszióhoz, vagy más zavarokhoz. A kamaszkorban nem ritka a nemi identitás megingása, ami azután 25 éves korra újra kitisztul, világossá lesz. Az amerikai fiúk kb. 10%-ának volt homoszexuális kaland vagy játék az életében, de 25 évesen ebből a 10%-ból csak mintegy 2%-uk lesz valóban tartósan homoszexuális.

Az LMBTQ mozgalmak nem egyszerűen toleranciát kérnek a maguk számára, hanem azt követelik, hogy a társadalom tekintse teljesen természetesnek és helyesnek az életmódjukat, aki pedig másként vélekedik, azt szankcionálják. A más véleményt gyűlöletbeszédnek kell tekinteni. Ilyen módon akarják elnémítani az ellenkező gondolatokat és értékrendeket. A többieknek nincs joguk kimondani az esetlegesen más véleményüket.

Amerikában egy nyomdászt igen súlyos pénzbüntetésre ítéltek, mert egy meleg szervezet szórólapját nem volt hajlandó kinyomtatni. Az amerikai cserkészszövetséget beperelték, amiért egy nyíltan homoszexuális cserkészvezetőt (James Dale-t) eltiltott a cserkészcsapata vezetésétől. Egy házasságkötéseket is végző hivatalnok gyorsan lemondott, mielőtt 1 millió dollárra bírságolták volna, amiért egy azonos nemű pár ’esketését’ nem vállalta. Egy svéd pünkösdista lelkészt börtönbüntetésre ítéltek, mert a Biblia homoszexualitást elítélő részeit idézte és magyarázta.

Ugyanakkor lehetséges győzni is ebben a küzdelemben. Egy massachusettsi-i iskola diákjait akarták kényszeríteni egy felvilágosító, érzékenyítő oktatásra. Az oktatásra kijelölt napon 324 diák nem jött iskolába. A meleg szervezetek pert indítottak. A pert első fokon megnyerték, de a Szövetségi Bíróság a szülőknek adott igazat: nem kényszeríthetőek a gyerekek egy egyoldalú, ideologikus tananyagra. 2004-ben az Egyesült Államokban kísérlet történt arra, hogy az Alkotmányba belevegyék, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége. A kongresszusban nem jött össze a szükséges számú szavazat. Azonban ennek ellenhatásaként 2007 elején 18 államban módosították az alkotmányt, és bevették ezt a kiegészítést.

A küzdelem tétje nagy. A tét a társadalmunk milyensége, a gyermekeink gyermekkora, a legalapvetőbb értékeink, maga az ember. Dale O’Leary könyve segít abban, hogy objektíven lássunk ebben a társadalmunk jövőjét meghatározó harcban, megalapozottan érveljünk, és az igazságot szeretettel képviseljük. Hiszen ez a harc nem az azonosneműek iránt vonzalmat érző személyek ellen van, hanem értük is. Családjainkért, gyermekeinkért, emberségünkért.

Székely János püspök
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in veritate Bizottságának elnöke

---

A Sallai Gábor fordításában megjelent könyv megrendelhető a Kairosz Kiadó webáruházában.