17. nap: Jákob és Ézsau találkozása – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pátriárkák

Ima

Mennyei Atya, köszönjük a mai napot, köszönjük az Igédet, köszönjük, hogy feltárod nekünk a szívedet. Köszönjük, hogy megmutattad: nemcsak akkor vagy jelen, amikor minden rendben van, hanem akkor is, amikor sötét időket élünk; ahogyan a szenvedő Jób jogos panaszát is meghallod, és válaszolni fogsz, Uram, még ha oly sokszor hallgatsz is. Válaszolni fogsz, ma is válaszolsz azzal, hogy az Igédet adod nekünk! Hálát adunk Neked, dicsérjük a Te Nevedet: a Biblia szavain, az Egyház tanításán keresztül kinyilatkoztatott Nevedet. Köszönjük a mai napot és minden napot. Jézus nevében fogadd el hálánkat és imánkat. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Beszélhetnénk egy kicsit Jóbról, de úgy tűnik, nála nem sok változás van. Ami mindig ugyanaz, hogy Jób továbbra is azt látja: vannak jó emberek, akik meghalnak, és vannak rosszak, akik mintha jutalmat kapnának. Logikus lenne azt mondani: nem, ez nem így van; a jó emberek kapnak jutalmat, a rosszak meghalnak. Jób viszont rámutat arra, hogy az élet nem ilyen egyszerű, nem ilyen egyértelmű. Próbál értelmet adni ennek, és küzd az Úrral. Ez egy fontos lecke, és nem csoda, hogy nem jutunk túl rajta egykönnyen.

Tegnap Jákobot láttuk birkózni az Úrral, ma Jób teszi ugyanezt. Jákob egy egész éjszakán át küzdött az Úrral. Nagyszerű, hogy így tett: az Úrral volt együtt, és áldást kapott. De itt van Jób, Jób barátunk, és talán te is: szenvedések, fájdalmak, megpróbáltatások közepette birkóztok az Úrral, miközben ezt mondjátok: „Úgy érzem, ha közel volnál, ha törődnél velem, ha tényleg Te vagy a szeretet, akkor megszabadítanál ettől a fájdalomtól.” És még mindig itt vagyunk a szenvedések kellős közepén, egy romlott világban.

Ez az egyik oka annak, miért hat meg ennyire a Teremtés könyvének 33. fejezete. Jeff Cavins és Tim Gray könyvében (Séta Istennel – utazás a Biblián keresztül) ez áll: amikor Jákob Ézsauval találkozik, nem egyedül megy elé, nem is csak a családjával, hanem rengeteg ajándékot küld maga előtt bátyjának, Ézsaunak. A szöveg ezzel azt szemlélteti, hogy Jákob korábbi élete lopás, cselszövés, csalás volt, de Isten szeretete megáldotta őt, és Jákob élete ettől megváltozott. Aki eddig csak elvett Ézsautól, aki eddig csak megalázta, most bőséges ajándékot ad neki, és most ő alázkodik meg előtte.

Láthatjuk a 34. fejezetben, abban a szörnyű fejezetben, amikor Szichem megerőszakolja Dinát, Jákob lányát: láthatjuk, hogy a bátyjai bosszút akarnak állni Szichem népén, míg Jákob tisztességesen akar bánni velük. A testvérek egyezkedni próbálnak – talán máris bosszút forralva, talán eleinte becsületesen, nehéz eldönteni a szöveg alapján. Ugyanakkor Jákob nem akarja rászedni őket. Végső soron megadja magát, szövetséget köt annak az embernek a családjával, aki megerőszakolta a lányát, és nem akar újra csalni. Már megtört a szíve, nem akar ártani senkinek, féli az Istent. Emberek, a teljes Szentíráson végigvonul ennek a megtörtségnek a képe. Jelen esetben kimondja a szöveg, hogy ami Dinával történt, az gonosz dolog: „Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.” Ilyen nyílt erkölcsi állásfoglalás ritkán található ezekben az elbeszélésekben. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Jákob békességre törekedett. A vérengzést a fiai követték el, minden bizonnyal Jákob beleegyezése nélkül. A történtek után vitába is keveredik velük, lásd Ter 34,30–31.

Mindezt viszont valami fontos dolog előzte meg: Jákob „üdvözlő ajándékot” visz Ézsaunak a Ter 33,11 szerint. Jeff Cavins az ajándékot emeli ki: az az ajándék, amit Jákob a bátyjának visz, az eredeti szövegben „áldás” néven szerepel. Vagyis Jákob bizonyos módon visszaadja az áldást Ézsaunak. Emlékezzünk vissza: ő csalta ki az elsőszülöttségi áldást az apjától, és Jeff azt mondja, hogy a hatalmas áldás, ami az anyagi javakat illeti, most megosztásra kerül Ézsauval. Ez valaminek a helyreállítása, ami korábban megtört. Jeff továbbmegy: rámutat, hogy ez az első alkalom, amikor megjelenik a remény, hogy a kiengesztelődés, a megbocsátás győzhet, mert először találkozunk kibéküléssel. Ez az első alkalom ebben az egész sebzett történetben, ahol megjelenik az irgalom, a megbocsátás, a kiengesztelődés. Ugyanakkor az Ábrahám-i áldás az ígéretekkel továbbra is Jákob–Izrael tizenkét fián keresztül megy tovább, egészen a Júda törzséből születő Messiás megszületéséig. Ugyanitt, a 33. fejezet végén és a 34. elején azonban látjuk a hihetetlen törést: egy ártatlan lány, Dina meggyalázását, bántalmazását.

Nem pont ilyen az élet? Olyan sokszor fordul elő, hogy ott az áldás, a példátlan megbocsátás, ami korábban még sosem történt, de a következő nap már megint csak borzalmak jönnek, és nem tudjuk, mit tegyünk. Mi lehet a válaszunk erre a csúfságra? Mi lehet a válasz az áldásra? Azt hiszem, részben az, hogy azt tesszük, amit ma is: megyünk tovább. Megállapítjuk, mi volt a jó, és dicsőítjük érte Istent. Megnevezzük a rosszat, a gonoszt, és mindent megteszünk, hogy megszabaduljunk tőle: hogy kitöröljük először a szívünkből, majd a kapcsolatainkból, végül a társadalmunkból, a kultúránkból. Viszont ehhez először be kell azonosítanunk, mi ez a zavaró dolog az én életemben, ahogyan előbb Jákobnak és Ézsaunak is ki kellett békülnie. Meg kell bocsátanom. Ki kell engesztelődnöm. Láthatjuk, hogy Szichem és Dina, valamint Dina bátyjai életében is ott a megtörtség, a vágyakozás, a harag, a bosszúvágy, az igazságérzet – mindez az én szívemben is ott lakik, sokszor kaotikusan kavarogva. Kérnem kell az Urat, hogy tegyen valamit, avatkozzon be.

Amit ma teszünk, ahogyan már mondtam, az az, hogy megyünk tovább. Ennek a bibliai utazásnak még csak a 17. napján vagyunk, és nem is állunk meg. Nem állunk meg ezeknél a nehéz részeknél, a fájdalomnál, amikor olyan dolgokkal találkozunk, amelyeket nem értünk. Mert tudjuk, hogy Isten a görbe vonalakra is tud egyenesen írni, hogy Isten akarata győzni fog. A mi megtörtségünk ellenére kell győznie, de Isten az, aki még a legszörnyűbb történeteket is helyre tudja állítani. Neked is sebzett a történeted, nekem is az, ahogyan az egész történet is erről szól, amit együtt olvasunk még egy éven át. Sebzett a történetünk, de ez is az Ő történetének részévé válhat, ahogyan egyre közelebb kerülünk Hozzá. Imádkozzunk egymásért, mert szükségünk van rá.

Nagyon hálás vagyok, hogy velem tartasz ezen az úton. Szeretném, hogy tudd: imádkozom érted. És kérlek, te is imádkozz értem; imádkozzunk egymásért is, mert szükségünk van imaháttérre. Valamilyen módon mindannyian érintettek vagyunk: a kiengesztelődésben – akiknek szüksége van kiengesztelődésre; a megbocsátásban – akiknek szüksége van megbocsátásra.